„Ne vásároljatok a Lidl és az Aldi diszkontáruházakban, mert azok Izraelt tásmogatják!” – az osztrák Die Presse szerint efféle üzenetek keringenek mostanság a német és osztrák lakosság körében. Jóllehet a két német tulajdonú üzletlánc nagy valószínűséggel nem sínyli meg a bojkottot, a példa jól mutatja, hogy a zsidó állam elleni fellépések a gázai konfliktus kapcsán egyre durvább arcukat mutatják mindkét országban.
A Rajna menti Duisburgban nemrégiben rendőrök törtek be egy lakásba, hogy eltávolítsák az annak egyik ablakára belülről felfüggesztett izraeli zászlót, mondván: az „zavarta” az utcán épp elhaladó, a palesztinok oldalán tüntető csoportosulást. Az esetnek természetesen meglett a maga visszhangja: a rendőrfőkapitány sűrű bocsánatkéréseit követően az ügyet – a szociáldemokrata párt (SPD) indítványa nyomán – még a szövetségi parlamentben is tárgyalni fogják.
Tüntetnek Izrael ellen
A zsidó állam egy „bestia”, „amelytől a Hamasz véd meg mindnyájunkat” – ezek a bécsi imám Ausztriában nagy port felvert szavai. Az egyébként köztiszteletnek örvendő muzulmán elöljáró – aki egykor állítólag dzsihádra szólította fel híveit – most nincs egyedül ezzel a véleménnyel. Bécs utcáin többezres tömeg tüntetett Izrael ellen a minap, háborús bűnösnek és gyermekgyilkosnak titulálva a zsidó államot.
Berlinben is hasonló hangot ütöttek meg a protestálók: „Halál Izraelre!”, „Zsidók, dögöljetek meg!”, „Bombázzátok Tel Avivot!” – ilyen kiáltások harsantak, Hannoverben izraeli zászló égett, a Hessen tartományhoz tartozó Kassel városában pedig rátámadtak a zsidó állam mellett tüntetőkre.
Ahogy Heinz Fromm, a Német Alkotmányvédelemi Hivatal elnöke fogalmazott: “Az izraeli, valamint zsidó intézmények és személyek jelenleg különösen nagy veszélynek vannak kitéve Németországban.” Olaj volt a tűzre a német származású XVI. Benedek pápa azon lépése, amellyel visszavett az egyházba egy holokausztot tagadó angol püspököt. A németországi zsidó közösség egyik vezéralakja, Charlotte Knobloch azonnal bejelentette, hogy megszünteti a dialógust a katolikus egyházzal.
Jobb vagy bal – Izrael ellen mindegy
A német lakosság palesztinszimpátiáját támasztja alá az a januári felmérés is, amelynek minden második válaszadója agresszívnek tartotta az izraeli politikát. Arra a kérdésre pedig, hogy Németország különleges felelősséggel tartozik-e a zsidó államért, a többség nemmel felelt.
A kimutatásból úgy tűnik, a legkritikusabb a keletnémet állampárt utódából és nyugati baloldaliakból összekovácsolódott Linkspartei tábora. A parlamenti párt vezetősége is egyre sűrűbben szólal fel a zsidó állam ellen. Legutóbb Norman Peach, a tömörülés külpolitikai szóvivője csak szimplán „barbár cselekedetnek” nevezte Izrael akcióját.
Matthias Küntzer hamburgi politológus szerint a zsidó állam ellen lázító megnyilvánulások az egykori nemzetiszocialistákat idézik, és eléggé elterjedtek a német „anticionista baloldalon”. Több szakértő is egyetért abban, hogy az Izrael-ellenesség könnyen a radikális csoportosulások forrasztótégelyévé válhat Németországban.
A neonácik egyik legismertebb weboldala például még mindig tömve van iszlám portálokról átvett szövegekkel, amelyek az izraeli megszállás megszüntetését követelik. Ugyanakkor a siíta törökök által üzemeltetett Muslim-Markt honlap a szélsőjobbos és szélsőbalos tüntetésekre invitáló meghívóktól hemzseg.
A barátságot megalapozandó egyébként Berlinben most vitatják meg azt a kezdeményezést, amely állami tananyagként tenné lehetővé az iskolákban az iszlám ismeretek (Islamkunde) oktatását – tekintve az ország 3,3 millió iszlám vallású lakosát, ez nem is olyan meglepő. A szélsőséges csoportok közeledésében mindenesetre a politológusok bizonyos hányada egy „jelentős és tartós botrány” előszelét vélik felfedezni.
„Kötelező” szolidaritás
Mindez valószínűleg a legrosszabbkor jött Frank-Walter Steinmeiernek, hiszen a személyes közvetítői posztra aspiráló német külügyminiszter a jelek szerint komoly szerepet vállalt magára a gázai konfliktus megoldásában. Ehud Barak izraeli védelmi miniszterrel való találkozása után a diplomata úgy fogalmazott: a tartós tűzszünet kulcsa a Hamasz újrafegyverkezésének megállítása, amihez Németország minden támogatást megad.
Angela Merkel német kancellár jóval kevésbé tűnt pártatlannak, amikor december végén egyértelműen és félreérthetetlenül tolt minden felelősséget a Hamaszra, kijelentve: „Az erőszak eszkalálódása egyedül és kizárólag a palesztin szervezetet terheli.”
Lakossági megnyilvánulások ide vagy oda: úgy tűnik, a német vezetőknek egyértelmű irányelveket kell követniük izraeli politikájukban. Ahogyan Joschka Fischer egykori német külügyminiszter nemrégiben sommásan megjegyezte: „Pártállástól függetlenül szolidárisak vagyunk Izraellel, a szövetségi köztársaság megalapítása óta ez államérdekünk, politikánk szerves része.”
mindenkinek a magáét
A légkör túlhiszterizáltságát jól érzékelteti a Tchibo és az Esso közös promóciójának hatalmas felháborodást keltő félresiklása. Az pörkölt-őrölt kávépiac vezető forgalmazója a lehető legrosszabbul választott szlogent a mintegy 700 üzemanyagtöltő állomást érintő akciójához: a „Jedem das Seine”, vagyis „Mindenkinek a magáét” olyannyira nem újkeletű, hogy ezek a szavak díszelegtek a náci uralom idején a Weimar melletti Buchenwald koncentrációs tábor bejárata fölött.
