Nagyvilág

Sarkozy gesztusokat tesz az egyháznak

A hit és a vallás közéleti szerepének újraértelmezésével támadja az állam és az egyház szétválasztásának évszázados hagyományát az ország elnöke.

Nagy volt az izgalom Rómában december végén, amikor a Lateráni Szent János bazilika tiszteletbeli kanonokja imádkozott. A titulust a Vatikán IV. Henrik óta a francia királyoknak és elnököknek tartja fenn, de ez volt az első alkalom, hogy a szekuláris köztársaság államfője nem misén vett részt, hanem a kérésére tartott esti imádságon.

Nicolas Sarkozy később hátrafordult és megeresztett egy védjegyének is számító kacsintást. Vallásos tanácsadóira kacsintott, netán katolikus választóira? – tanakodik immár két hónapja a francia sajtó. Merthogy az elnök az utóbbi hónapokban több nyilvános beszédében is a keresztény vallás pozitív szerepét dicsérte, katolikus hitéről beszélt, és általában a szekuláris, vagy „laikus” állam, a laicité szerepének átgondolásáról elmélkedett.

Sarkozy vallásról elmélkedik

Hasonló diskurzus a legtöbb európai államban nem keltene feltűnést, Franciaországban azonban kicsapta a biztosítékot: eddig ugyanis tabunak számított, hogy a szigorúan szekuláris köztársaság elnöke nyilvánosan elmélkedjen vallásról és egyházról.

Sarkozy ezt a tabut igen feltűnő módon igyekezett kikezdeni: december 20-án a vatikáni lateráni palotában a keresztény vallás kulturális szerepét dicsérte. „Franciaország elsősorban keresztény gyökerekkel rendelkezik” – mondta. Majd így folytatta: „A hívő ember remélni is képes, és a köztársaság érdeke, hogy minél több férfi és nő érezzen reményt.”

Szigorú szabályok

A francia államfő szavai azért is meglepőek, mert ugyan az állam és az egyház szétválasztása a legtöbb nyugati demokrácia egyik sarokköve, de szinte sehol nem olyan szigorú ennek értelmezése, mint Franciaországban. Az ezt szentesítő 1905-ös törvény lényege, hogy az állam és a köztársaság nyilvánosságában nincsen helye a szigorúan magánügynek számító, személyes vallási meggyőződésnek.

Ez fontos mozzanat volt a francia államnemzeti fejlődésben, amelynek során a francia jelzőből kikopott mindenféle etnikai, vallási, vagy egyéb hovatartozás, és az kizárólag állampolgárságot jelöl. Erre a jogszabályra hivatkozva tiltották meg a diákoknak néhány éve a látható vallási jelképek – mint a muszlim fejkendő – viselését az állami iskolákban.

Ez a törvény teszi elképzelhetetlenné, hogy állami iskolákban, akár fakultatív módon, hittanórát tartsanak, egyházi méltóságok jelenjenek meg állami ünnepeken vagy közpénzből létesült beruházások avatásán.Sarkozy a vatikáni imán. Tabudöntő nézetek.Nicolas Sarkozy a vatikáni imán. Tabudöntő nézetek.

A francia államéletben történelmileg meghatározó szerepet játszó katolikus egyház, és tágabb értelemben a vallás száműzése a közélet fórumairól az egyenlőséget volt hivatott megteremteni a múlt század elején.

Ennek a mélyen gyökerező, „szekuláris vallásnak” a kikezdése kockázatos lehet Sarkozy számára: éppen azokkal a gaulle-ista, republikánus hagyományú szavazóival kerülhet összeütközésbe, akiktől mandátumot kapott az elődeitől való „nyugodt szakításra”.

Brit saría

Canterbury érsekének felvetése azért is vetett nagy hullámokat, mert a 2005-ös londoni terrortámadások óta komoly vita folyik arról, életképes-e az eddigi brit integrációs modell, amelyben a kisebbségek kö-zösségi alapon, nagy autonómiát és jogokat élvezve szerveződnek. Az iszlám közösséget megosztotta az ügy: Tarik Ramadan, az oxfordi egyetem professzora szerint a felvetés az iszlám előretörése miatti félelmeket erősíti. Mások viszont jó ötletnek tartják, hogy így nem kerülne konfliktusba a törvények betartása és a hitélet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik