Külföld

Kilencen az amerikai elnöki posztért

admin
admin

2007. 01. 31. 07:00

Hogy ki lesz az Egyesült Államok új elnöke az már csak azért is megjósolhatatlan, mert hosszú évtizedek után egyetlen volt elnök, vagy alelnök sem indul a posztért, így biztosan új lakója lesz a Fehér Háznak. Az azonban már sejthető, ki az a kilenc ember, akik közül az egyik átveszi az ország irányítását jövő januárban George W. Bushtól.

Nem szállnak versenybe

John Kerry, a jelenlegi elnök kihívó-ja 2004-ben úgy döntött, az elnöki szék helyett inkább állama, Massechusets szenátorságáért indul majd újra. A republi-kánusok körében felmerült a jelenlegi külügyminiszter, Condoleezza Rice jelölése is, ő azonban szintén kijelentette, hogy nem indul az elnökségért. Rice, akit meglehetősen elhasznált az elnök mellett eltöltött nyolc év, valószínűleg a Harvard Egyetemre vonul majd vissza, ahol korábban akadémiai docens-ként dolgozott. Al Gore, aki a 2000-es elnökválasztáson Bush kihívója volt, nyolc évig pedig alelnök Clinton mellett, minden bizonnyal szintén távol marad az elnökségért folytatott küzdelemtől, bár döntését hivatalosan még nem jelentette be.





A következő amerikai elnökválasztás több szempontból is eltér majd az eddig tapasztaltaktól, hiszen utoljára 1952-ben fordult elő, hogy sem a hivatalban lévő amerikai elnök, sem pedig az alelnök nem indul az Egyesült Államok elnökjelöltségéért.

Bár a választás napja, 2008. november 4-e még igen távolinak tűnik, és a jelölések sem zárultak még le, a legfigyelemreméltóbb politikusok már mindkét oldalon felsorakoztak. A jelöltek januártól júniusig azért versenyeznek, hogy ők indulhassanak az elnökségért pártjuk színeiben. A két győztes ezt követően alelnökjelöltet választ maga mellé, többnyire a párton beül legyőzött riválisok közül, akivel együtt vág neki a megmérettetés végső szakaszának.

Arany középút

Az idei kampány egyik jellegzetessége, hogy különösen sok olyan jelöltet találhatunk, aki nem a legmarkánsabban képviseli a pártjának tulajdonított értékeket. Ennek oka, hogy a feszült belpolitikai légkör miatt a jelöltek nem a szélsőségek felé mozdulnak el, hanem egyfajta középutas megoldásra rendezkednek be – véli Magyarics Tamás Amerika-szakértő, a Teleki Intézet tudományos főmunkatársa. A repubilkánus szavazók körében jelenleg legnagyobb arányban támogatott két képviselő, Rudolph Giuliani (36-37 százalék) és John McCain (26 százalék) például sokak számára túlzottan liberális demokratának tűnik.

Az ún. „Rockefeller republikánusokkal” szemben sok szavazó bizalmatlan, mert nem elég elkötelezettek a konzervatív értékek iránt. Mitt Romney például Massechussets, egy hagyományosan liberális állam republikánus kormányzójaként sok, elveivel szembeni kompromisszumra kényszerült. A republikánus elnökjelöltnek jelentkezők sorában egyedül a jelenleg igen csekély támogatottsággal rendelkező Sam Brownback retorikájában jelennek meg teljesen tisztán a hagyományos fundamentalista-keresztény elemek.

A demokraták oldalán, ahol Hillary Clinton és Barack Obama áll az élmezőnyben, szintén kevés olyan jelöltet találunk, aki markánsan képviselné a liberalizmust, ebben közrejátszhat, hogy az 1932-68-as demokrata uralom óta az Egyesült Államoknak három ciklustól eltekintve (Carter egy, Clinton két cikluson át) csak republikánus elnöke volt. 1968 után a választók nagy része kiábrándult az ellenkultúrából és a túlzott liberalizmusból és fokozatosan a konzervatív értékek, a család vagy a vallás felé fordultak, ennek hatása még bizonyos fokig ma is érzékelhető – világít rá a jelenségre a szakértő.

A legnépszerűbb és legesélyesebbnek tartott jelölteken kívül mindkét oldalon található még jónéhány név, akik egy-két százalékos támogatottság mellett jelen pillanatban esélytelennek tűnnek az elnöki posztra. Ők a verseny alatt a párt élmezőnyében található egy-egy jelölt mögé állnak, és mellette kampányolnak. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy a választási harc finisében a politikus úgy dönt, jó pénzért másik jelölthöz áll át. Nem szabad viszont abba a hibába esni, hogy az elnökválasztásnak ebben a korai szakaszában csupán a közvélemény-kutatásokra hagyatkozva messzemenő következtetést vonunk le az esélyekről – figyelmeztet a szakértő. Bill Clinton népszerűségi indexe például megválasztása előtt a jelenlegihez hasonló időpontban még csupán 2 százalékot mutatott.

Irak, a vízválasztó

A 2008-as elnökválasztási kampány másik jellegzetessége, hogy a megszokott markáns belpolitkai kérdések helyett az idén minden bizonnyal a külpolitika, az iraki háború játszik majd döntő szerepet – nyilatkozta Magyarics Tamás.

A verseny könnyen azon dőlhet el, hogy az ország biztonsága szempontjából kit ítélnek megbízhatóbbnak a szavazók. Az amerikai állampolgárok nagy része által elítélt háború kérdésének kapcsán azonban mindkét oldal nehéz helyzetbe kerülhet. 2003-ban, az iraki offenzíva megindításakor ugyanis a demokrata és a repubilkánus szenátorok többsége is a háború mellett foglalt állást. Míg a republikánusok még mindig támogatják a háborút és az iraki csapatbővítést, habár a korábbinál jóval moderáltabban, addig a demokraták esetében elég nagy szórás mutatkozik a kérdésben.

Változó nézetek

Ennek kiemelkedő példája Hillary Clinton esete, aki 2003-ban a háborúba lépés mellett szavazott, most pedig minden lehetőt megtesz, hogy visszatáncoljon korábbi véleményétől. A demokraták egyik legesélyesebb jelöltjének pálfordulását a repbublikánusok fel is használják ellene, amikor azzal vádolják, hogy véleményében nem konzisztens. Ellentmondó nézetei miatt került nehéz helyzetbe 2004-ben John Kerry is, akit ellenfelei folyamatosan szembesítettek a kampány során hangoztatott jelszavainak teljesen ellentmondó korábbi szenátusi szavazataival. A republikánusok akkor Busht, mint elveiért következetesen kiálló személyt tüntették fel, aki méltó az Egyesült Államok elnöki székére.

Nem véletlen talán, hogy Hillary Clintonon kívül a demokraták másik két legesélyesebbje Barack Obama és John Edwards, akik 2003-ban nem voltak a szenátus tagjai, így nem is szavazhattak. Előnyük, hogy politikailag „tiszta” előéletűnek számítanak és nem szembesíthetők múltbéli döntéseikkel. Egyértelműbb azon demokraták megítélése is, akik egykor a háború ellen szavaztak, ők most azzal érvelnek, hogy már a konfliktus elején előre látták a nehézségeket és óva intették a nemzetet egy elhúzódó háborútól.

Jut is, marad is

Nem jelenthető ki azonban, hogy az iraki hadviselés kapcsán felmerült anomáliák egyértelműen a demokraták malmára hajtják a vizet. Habár a háborút sok kritika érte, vitathatatlan tény, hogy 2001. szeptember 11. óta az Egyesült Államokat nem érte terrortámadás. Dick Cheney alelnök csütörtöki nyilatkozatában kifejtette, hogy ez egyértelműen annak tudható be, hogy a háborút egy másik földrészre vitték át, így a veszélyt sikerült távol tartani az Egyesült Államoktól.

A háborúval kapcsolatos markáns vélemény ugyanakkor nem feltétlenül talál kedvező fogadtatásra a választók széles körében. Többek között ennek tudható be, hogy Bush új Irak-stratégiájának kapcsán a demokraták óvatosak voltak: az iraki katonák biztonságára hivatkozva a szenátorok megszavazták ugyan a Bush által előterjesztett költségvetést, de hoztak egy, az iraki csapatbővítést ellenző, ám nem kötelező érvényű határozatot is, melyet az elnök figyelmen kívül hagyhat. Ez által úgy adtak szabad kezet Bushnak, hogy közben nem hazudtolták meg a csapatbővítéssel kapcsolatos fenntartásukat. A köztes megoldást a republikánusok alattomos PR-fogásnak nevezték, és azt vetették a demokraták szemére, hogy felhívták a világ közvéleményének figyelmét arra, hogy az amerikai törvényhozáson belül mekkora megosztottság uralkodik Irak ügyében.

A háború témáján kívül az adópolitkában is markáns ellentétek mutatkoznak a két oldal között. John Edwards demokrata szenátor az olajvállalatokra történő luxusadó kivetését, és olyan adóreformok végrehajtását szorgalmazza, mely a középosztályt előnyös helyzetbe juttatná, a legvagyonosabb öt százalékra pedig nagyobb terheket róna. A republikánusok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy Bush adócsökkentési politikájának sikere vezetett oda, hogy sikerült lefaragni a költségvetési deficitet. A demokraták erre reagálva gyakran felhozzák, hogy az állami költekezés a republikánusok minden retorikájának ellenére egyre nagyobb méreteket ölt, ez pedig ellentmond a repubilkánusoktól elvárt „gondoskodó állam” imidzsének.

Demokraták:

Hillary Clinton

Hillary Clinton


Az első firstlady, aki az amerikai elnökségért indul, jelenleg New York állam kormányzója. Hillary előnye, hogy nevét a választók többsége egyértelműen felismeri, 36 százalékos népszerűség mellett jelenleg a demokraták élvonalába tartozik. Hillary a szenátusban eltöltött hat év alatt középutas politikát folytatott, és 2006-os szenátusi újraválasztási kampányát 20 milliós, bankban maradt pénzzel fejezte be. Befolyásos barátaival és a demokraták közül a legtöbb kampánypénzzel jó eséllyel indul az elnökségért, esélyeit rontja azonban, hogy ha lehet, még férjénél is megosztóbb személyiség. Az amerikai választók körében végzett egyes felmérések szerint három amerikaiból egy semmilyen körülmények között nem szavazna rá.

Barack Obama

Barack Obama


A Time magazin a kenyai apától származó 45 éves Barack Obamát egyenesen „Amerika legfigyelemreméltóbb politikai jelenségének” aposztrofálta. A jelenleg 26 százalékos népszerűségnek örvendő politikust már a 2006-os időközi választások előtt egy hónappal tartott könyvismertető turné alatt is szinte minden helyszínen rocksztárnak járó rajongással vették körül. Jóllehet Obama mint friss arc tűnik majd fel a régi, jól ismert politikusok között, fiatal kora egyben hátránya is.

Obama esélyeit ronthatja, hogy bár hirtelen népszerűségre tett szert, a külpolitikában járatlan, és 2008-ban még csak négy éve lesz tagja a szenátusnak, ami kevesebb, mint amennyit John F. Kennedy töltött ott 1960-as elnökké választása előtt. Miközben Obama támogatói komolyságát, megfontoltságát és liberális gondolkodását emelik ki, támadói szerint nem feltétlenül ezek azok a tulajdonságok, melyek a Fehér Ház vezetéséhez szükségesek.

John Edwards



John Edwards


John Edwards jogász, akit John Kerry alelnökjelöltnek választott maga mellé a 2004-es elnökválasztásokon. Edwards, aki egy cikluson át volt Észak-Karolina szenátora, jelenleg egy szegénység elleni központot vezet, és 2006 végén hozta nyilvánosságra fehér házi ambícióit. A Bill Clinton elleni 1999-es vádemelési eljárás alatt ő volt a felelős a kulcsfontosságú tanúk eskü alatti vallatásáért.

Támogatói és ellenségei szerint egyaránt kiváló szónok, és a 2004-es választások óta legkevesebb tíz alkalommal tett körutat a demokraták számára kritikus Iowa államban. Edwards, akinek támogatottsága jelenleg 18 százalékon áll, élesen ellenzi az iraki háborút.


Joe Biden

Joe Biden


Régóta szenátor a kis közép-atlanti államból, Delaware-ból, és egyike a szenátus külpolitikai nagyágyúinak, aki az új, demokraták által uralt szenátus külügyi bizottságának elnöke lesz.

Joe Biden mellett szól erőteljes színpadi kiállása és kiváló szónoki képessége, valamint az őszinteség, amiért beismerte, hogy elhibázott dolog volt igennel szavazni, amikor az elnök iraki háborúhoz való felhatalmazásáról döntöttek.


Bill Richardson



Bill Richardson


Új-mexikói kormányzó, aki amerikai ENSZ-nagykövet volt, mielőtt Bill Clinton az energiaügyekért felelős titkára lett volna. Richardson, akit már négy alkalommal jelöltek Nobel-békedíjra, ideális jelölt lehet, amikor a szavazók nagy többsége a magas gázárak és az Iránnal és Észak-Koreával kapcsolatos lehetséges konfliktus miatt aggódik. Bill Richardson latin gyökerei valószínűleg sok szavazót hoznak majd neki az ország legnagyobb kisebbsége körében, akiknek a kegyeiért a demokraták és a republikánusok egyaránt versenybe szálltak.

Richardson esélyeit ronthatja, hogy nagy tömegek előtt nem rendelkezik megfelelő karizmával, ráadásul a fősodorból kieső Új-Mexikó nem a legjobb kiindulópont egy országos kampány számára.

Republikánusok:

Rudolph Giuliani

Rudolph Giuliani



New York város volt polgármestere, aki akkor került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor 2001. szeptember 11-én az ikertornyokat terrortámadás érte, és egyfajta hőssé emelkedett sokak szemében. A Time magazin 2001-ben az év emberének választotta, de már ezt megelőzően is jó hírnevet szerzett magának azzal, hogy lejjebb szorította a New York-i bűnözést.

Egy 2006 júniusában készített Gallup-felmérés szerint a lehetséges republikánus indulók közül az első helyen végzett, hajszállal megelőzve John McCain-t. Megítélését ronthatja, hogy olyan tipikus demokrata témákkal kapcsolatban, mint például a homoszexuálisok jogai, az abortusz vagy a fegyverviselés, meglehetősen liberális nézeteket vall, amit a párt jobbszárnyához tartozók nem néznek jó szemmel. Giulliani 2000-ben már egyszer ringbe szállt Hillary Clinton ellen, méghozzá a szenátusi székért, de akkor az utolsó pillanatban egészségügyi okok miatt visszalépett.

John McCain

John McCain



Arizona szenátora, aki George W. Bush ellenfele volt 2000-ben a republikánusok elnökjelöltségéért folyó harcban, és azóta is jó kapcsolatokat ápol az elnökkel. John McCain keményvonalas republikánus már csak háborús veteránként is támogatja Bush iraki erősítési terveit: a haditengerészet pilótájaként éveket töltött vietnami hadifogságban. Az elnökjelöltek eddigi palettáján McCain rendelkezik a legnagyobb külpolitikai tapasztalattal, és azon kevesek közé tartozik, akik a Bush által kezdeményezettnél még több csapatot vezényelnének Irakba.

A 26 százalékos támogatottságú politikust sokan túl liberális republikánusnak tartják, ezért a vallási csoportok körében népszerűsége igen alacsony. Ennek ellensúlyozására többször is ellátogatott fundamentalista-keresztény körökbe. A Bush-adminisztrációval való összetűzései miatt azonban egyesek szerint a liberálisok között több támogatója van, mint a republikánusok körében.

Mitt Romney

Mitt Romney



A mormon vallású Mitt Romney massachusetts republikánus kormányzója volt 2002-től 2006-ig, és az egészségbiztosítás kötelezővé tételével hívta fel magára a figyelmet. Romney az egyik legmakacsabb témát pendítette meg: több millió ember egészségbiztosítását egy olyan országban, ahol nincs nemzeti egészségbiztosítási rendszer. Romney nagy elismerést váltott ki 2002-ben, amikor segítségére sietett a Salt Lake Cityben rendezett olimpia megakadt előkészületeinek, és végül sikerre vitte az ötkarikás játékokat. Washingtoni benfentesek 2008. legesélyesebb jelöltjei között emlegetik, főleg pénz és szervezés terén.

Romney esélyeit rontja, hogy egyelőre nem világos, vajon az egészségbiztosító-modell alkalmazható-e az egész országban, mivel Massachusetts egy kicsi és gazdag állam. Romney vallási hovatartozása is hátrányt jelenthet, főleg azon szavazók körében, akik idegenkednek a mormon vallástól.

Sam Brownback

Sam Brownback


Sam Brownback, a közép-nyugati Kansas szenátora azon konzervatívok egyike, akik a vallásos vonulatot képviselik. Brownback szerint Bush nem tett meg mindent, hogy a „könyörületes konzervativizmust” propagálja, ezért különösen fontos az abortusz és a melegek házassága elleni fellépés, valamint a börtönreform és a dárfúri konfliktusban való részvétel.

Brownback azonban nem biztos, hogy fel tudja venni a vesenyt a konzervatívok két legfőbb jelöltjével, John McCain-nel és Rudolph Giulianival. A szenátor ugyanis már 2004 óta nyíltan fontolgatja indulását az elnökjelöltségért, tevékenységét azonban eddig mérsékelt érdeklődés övezte. Ellene dolgozik még az a tény is, hogy Washingtonon és Kansas államon kívül csak igen kevesen ismerik.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2015. június 19.
Szorosan egymásra záródva parkolnak a gépjárművek a főváros VII. kerületének egyik mellékutcájában. A furgon néhány centiméteres távolságot hagyva állt be az előtte és mögötte álló járművek közé.
MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba 
***************************
Kedves Felhasználó!
Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.