Félóránként lehet reklám egy filmben?

Az EP az irányelv leginkább vitatott kérdésében olyan szabályozást fogadott el, amely szigorú feltételekkel, csak bizonyos műsoroknál, de engedélyezi a televíziós termékelhelyezést. (Itt arra kell gondolni, amikor egy szappanoperában az egyik szereplő jól láthatóan például X típusú mosóport, autót, kenyérpirítót stb. használ.) Tilos lenne így ezzel a hirdetési módszerrel élni híradásokban, ismeretterjesztő, illetve gyerekműsorokban és tanácsadási programokban.

Az egyes tagállamok ezen túl megtilthatnák a termékelhelyezést a mozifilmekben, televíziósorozatokban, sportközvetítésekben, és olyan esetekben is, amikor egy kereskedő, gyártó teljesen ingyen ad a műsorhoz egy terméket, csak azért, hogy az benne legyen a televízióban. A nézőket minden esetben „megfelelően” értesíteni kell arról, hogy az adott műsorban termékelhelyezéssel találkozhatnak. Az egyik elfogadott módosítás szerint ennek az értesítésnek meg kell lennie a műsor elején és végén, valamint közben legalább húszpercenként.

A reklámozás „rövid formái”, így a reklám-, illetve teleshopping szpotok minden egyes órában legfeljebb a műsoridő 20 százalékát, vagyis 12 percet vihetnek el.

Lehet még szigorúbb

Az úgynevezett származási ország elvétől való eltérés lehetőséget nyújt a tagállamoknak, hogy az irányelvben lévőnél részletesebb vagy szigorúbb szabályozást fogadjanak el, ha ez indokolt például a fiatalok védelme, a közbiztonság, a közegészség, a kulturális sokszínűség megőrzése érdekében.

Így abban az esetben, ha egy tagállam úgy értékeli, hogy egy, egy másik tagállam joghatósága alatt álló szolgáltató visszaél az irányelvvel – vagyis kimondottan a szigorúbb szabályok elkerülése érdekében telepedett le a másik országban – „megfelelő intézkedéseket fogadhat el az érintett médiaszolgáltatóval szemben a visszaélés és a csalárd magatartás elkerülése érdekében”.

Mi számít audiovizuális médiaszolgáltatásnak?

A pontosság kedvéért és az EP által elfogadott módosításnak megfelelően: „az audiovizuális médiaszolgáltatások fogalma valamennyi tömegkommunikációs médiaszolgáltatást magában foglalja, amelynek tartalma, függetlenül az eljuttatás módjától, alkalmas televíziós sugárzásra, függetlenül attól, hogy a szerkesztői munka és a szolgáltatói felelősség kötött műsorrendben vagy katalógusban mutatkozik meg”. Az irányelv hatálya nem terjed ki ugyanakkor „a nem gazdasági jellegű tevékenységekre, mint például a kizárólag magáncélú weblapok fenntartására”.

A jogszabály szempontjából „nem tekinthetők médiaszolgáltatóknak azok a személyek, akik kizárólag csomagba foglalnak, vagy közvetítenek audiovizuális médiaszolgáltatásokat, vagy értékesítésre ajánlják fel az ilyen szolgáltatások csomagjait, és ezekért nem tartoznak szerkesztői felelősséggel”.

Mi lesz most?

A jogszabály első olvasatban történt parlamenti elfogadása után most a tanácson a sor. Itt a tagállamok várhatóan a jövő év elején fogadnak el közös álláspontot – valószínűleg a miniszterek által november 13-án elfogadott előzetes kompromisszum és az EP mostani módosításai alapján.

Ezt követően a szöveg második olvasatban is a parlamentbe kerül. Ha ezután (akár harmadik olvasatban) az EP és a tanács is elfogadja a szöveget, a tagállamoknak két évük lesz arra, hogy a szabályozást átültessék saját jogrendszerükbe.