Külföld

Rések az EU terrorellenes politikáján

admin
admin

2006. 11. 22. 07:04

Az Egyesült Államokban egyre inkább az a szemlélet alakul ki, hogy az európai országok által nyújtott szociális biztonság táptalajul szolgál a terrorszervezeteknek, ez az érvelés azonban veszélyes lehet. A FigyelőNet interjúja dr. Marieke de Goede-vel, az Amszterdami Egyetem politikatudományi és nemzetközi kapcsolatok tanszékének előadójával.

dr. Marieke de Goede

az Amszterdami Egyetem politikatudományi és nemzetközi kapcsolatok tanszékének előadója.

Publikációk: Virtus, szerencse és becsület: a pénzügy eredete (University of Minnesota Press, 2005)

Nemzetközi politikai gazdaságtan és posztstrukturális politika (Palgrave, 2006.)

Kutatási terület:
– A terrorszervezetek finanszírozásának megakadályozása érdekében hozott nemzetközi jogi szabályozások és azok hatása a nemzeti kormányzásra, a politikai szerepe a megelőző intézkedésekben és a kockázatelemzésben.

A nemzetközi gazdaság-politika és pénzügy struktúrája napjaink-ban
-A mindennapi monetáris gyakorlat és a globális tömegjelenségek hatása a nemzetközi pénzügyi szervezetekre.

Az Európai Unió nem rendelkezik közös külpolitikával, és nincs hatályos uniós alkotmány sem, mely e területről rendelkezne. Melyek azok az alapelvek, melyekben a tagországok egyetértenek a terror elleni harccal kapcsolatban?

Az unió rendelkezik egy úgynevezett Közös Terrorizmus Elleni Akciótervvel (Joint Terroroism Action Plan), melyet közvetlenül a szeptember 11-ei terrortámadást követően fogadtak el. A minden tagállam egyetértésével életbe léptetett rendelkezés általános dolgokat tartalmazott, kiállt a terror elleni harc folytatása és a terrorszervezetek finanszírozásának megakadályozása mellett. Az átfogó rendelkezések gyakorlati kidolgozása aztán számos konfliktushoz vezetett az unió tagállamai között.

A vitában fordulatot a madridi, de különösen a londoni robbantások hoztak, Nagy-Britannia ugyanis az EU akkori elnökeként az Európai Tanácsnak a tragédia után megtartott rendkívüli ülésén olyan direktíva bevezetését szorgalmazta, mely a kommunikációs adatok hozzáférhetőségéről és vizsgálatáról rendelkezett volna. Az előterjesztés ellen a Civil Jogok Bizottsága már korábban szót emelt és megpróbálta visszavonatni arra hivatkozva, hogy nem valósult meg az arányosság követelménye. Az unió végül 2006 márciusában elfogadta a jogszabályt, mely alapján a telekommunikációs szolgáltatók kötelesek az általuk birtokolt adatokat hat hónap és két év közötti időtartamban megőrizni, és jogi vizsgálat céljából az illetékes szervek számára hozzáférhetővé tenni.

Az unió ezen szabályozása szigorúbban lép fel az Egyesült Államoknál, ahol a kormányzati hozzáférés miatt elrendelt adattárolás politikailag vitatott. Az Európai Tanács 2005 decemberében elfogadott stratégiája alapján az unió bizonyos közösségek radikalizálódása ellen is fel kíván lépni a terrorizmus elleni harc jegyében. A jogszabály legális keretet nyújt a tagállamokban közalkalmazottak: tanárok, börtönökben dolgozók számára, hogy beavatkozzanak az egyén életébe, ha ezzel “terrorhálózatok felbomlását és újak kialakulásának megakadályozását” segítik elő. Habár az unió nem rendelkezik koherens terrorellenes szabályzattal, látható, hogy bizonyos területeken viszonylag gyors előrelépést értek el, és az ENSZ-szel ellentétben létrehoztak egy közös definíciót a terrorizmusra.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió között a légi utasok adatairól szóló megállapodás értelmében az Amerikába utazó uniós állampolgárok bizonyos adatait fél órával a gép felszállása előtt továbbítani kell az amerikai kormánynak. Gondolja, hogy az unió megfelelő jogi biztosítékokkal szolgál polgárai számára a személyes adatok védelmében?

Ez a megállapodás nemcsak az unió és az Egyesült Államok, hanem az európai és az amerikai légitársaságok között köttetett, és ők azok, akik hozzáférhetővé teszik az adatokat. Ilyen értelemben nem a személyes adatok titkosságának kérdése a legaggasztóbb, sokkal inkább azok a döntések, melyeket ezen információk alapján hoznak majd, és hogy kik lesznek azok, akik hozzáférnek és elemzik a beérkező információt.


Az unió adathozzáférésről szóló direktívája önmagában igen kevés jogi védelmet biztosít, a jogi védelem nagy részéről a tagország egyénileg rendelkezik a nemzeti jog keretei között. A vizsgálat tárgyát nemcsak az képezi, hogy ki milyen ételt rendel a gépen, hanem hitelkártyaadatokat is, melyet szociálisháló-analízishez használnak. Ennek alapján egyes veszélyesnek vélt személyektől megtagadhatják az országba való belépést, vagy külön vizsgálatnak vethetik őket alá.

Úgy vélem, hogy az effajta gyanúk megalapozottsága kérdéses, és jóllehet szükségesek a terror elleni harcban, nem átláthatóak, mivel azok, akik a gyanúsításokat teszik, nem tehetők felelőssé a téves letartóztatásokért. Az Európai Jogok Munkabizottsága éppen ezért további jogi biztosítékokat követel az uniótól. Továbbá szeretné elérni, hogy csak abban az esetben legyen az uniónak hozzáférése a személyes adatokhoz, ha megalapozott gyanú áll fenn valakivel szemben, hogy terrorista vagy bűncselekményt követetett el. Ebben az esetben az uniónak azonban nem lenne lehetősége arra, hogy előzetesen összegyűjtött adatok elemzése alapján kiszúrja a gyanús személyeket.

A multikulturális Európa a potenciális terroristák számára ilyen módon akár rejtekhelyül is szolgálhat, ahogy arra a 9/11-es események kapcsán fény derült két merénylő esetében, akik Hamburgban laktak és tanultak. Ön szerint Európa mennyiben rendelkezik más lehetőségekkel a terror elleni harcban, mint az Egyesült Államok?

Ha az amerikai sajtót olvassuk, láthatjuk, hogy a terrorizmus kapcsán Európát a jóléti államokkal összefüggésben emlegetik, ahol a kormányok által nyújtott szociális biztonság nem követeli meg az egyénektől azt a vállalkozó szellemet, amit például egy amerikai bevándorlónak ki kell fejlesztenie ahhoz, hogy boldoguljon a társadalomban. Az a szemlélet alakult ki, hogy az európai országok által nyújtott szociális biztonság alkalmat ad arra, hogy egyes csoportok elrejtőzzenek a társadalomban, végső soron pedig táptalajul szolgáljanak a terrorszervezeteknek.

Úgy vélem, hogy ezzel az érveléssel óvatosan kell bánni, mert az Egyesült Államok mostanában kezdi kétségbe vonni a jólléti állam koncepcióját, arra hivatkozva, hogy az elősegíti a radikalizmus terjedését. Véleményem szerint igen problematikus Európa multikulturális jellegét okolni azért, hogy a terrorizmus táptalajra kap, ugyanis bizonyos szempontból ezzel éppen ellenkező folyamat zajlik. A muszlim nők fátyolviselési jogának kapcsán például európai vita bontakozott ki, a francia iskolákban már be is tiltották a viselését, ami nem biztos, hogy szerencsés.

Ha a muszlim közösségek életébe beavatkozunk és folyamatosan a terrorizmussal hozzuk őket összefüggésbe, akkor ez végül visszaüthet. Különösen, ha egy közösség tagjai folyamatosan azt érzik, hogy jobban célkeresztbe kerülnek, mint más állampolgárok, és nemcsak a fátyol viseléséért, hanem a vallási élet vagy a pénzmozgások figyelése miatt. A multikulturális Európa elleni ilyen támadás aztán a megsértett közösségek dühét vonhatja maga után, akik végül a társadalomból kirekesztetté válhatnak.

Az Egyesült Államok a radikalizálódó közösségek problémáját Afganisztán és Irak esetében a megelőző háború stratégiájával orvosolta, mellyel szemben az Európai Unió számos tagországa éles kritikát fogalmazott meg. Mi a véleménye a megelőző csapás gyakorlatáról?

Habár a megelőző háborúval számos tagország nem ért egyet, a terrorizmus elleni megelőző intézkedések más, a hadviselésnél kevésbé ellentmondásos területen elfogadottak, és folyamatosan fejlődnek. Az adatkezelésre vonatkozó direktíva is bizonyos szempontból megelőző intézkedés, mely azon alapszik, hogy az adatokat előzetesen elemezni kell és a terrorcselekmények szervezését meg kell állítani, a pénzeket be kell fagyasztani, még mielőtt a merénylet megtörténne. Ezek a megelőző lépések természetesen helyesek, ha az illető tényleg terrorista, de problematikusak lehetnek, ha csupán gyanúsított, megfelelő bizonyíték azonban nincs a bűncselekményre. Ilyen esetben felmerül a kérdés, hogy milyen igazságszolgáltatási lehetőségek állnak nyitva az illető előtt, hogy tisztázza magát.

Létezik-e jogi lehetőség arra, hogy valaki lekerüljön a nemzetközi szervezetek feketelistájáról, melyek a terroristagyanús személyeket tartalmazzák?

Nemzetközi viszonylatban az ENSZ feketelistája a legfontosabb, melyért a Biztonsági Tanács felelős, az Egyesült Államok és az EU feketelistája gyakorlatilag ebből származtatható. Az unió számára a listáról való lekerülés gyakorlatilag egyike a legsürgetőbb jogi kérdéseknek, ugyanis az ENSZ-szel ellentétben az EU-ban eddig még nem volt példa arra, hogy valakit levettek volna a feketelistáról, habár szomáliai származású svéd állampolgárok megpróbálták.

Történetük jól mutatja a terrorlistákkal kapcsolatos nemzetközi jogi szabályozás hiányosságait és ellentmondásait. A svéd állampolgárok vagyonát a 9/11-es terrortámadás után fagyasztották be és megtiltották, hogy harmadik személy pénzt utaljon, vagy bármilyen pénzügyi szolgáltatást nyújtson számukra. A vádlott személyek ekkor nevük tisztázása érdekében a luxemburgi Európai Bírósághoz fordultak. Az Egyesült Államok közben bizonyítékok hiányában megszüntette ellenük a vizsgálatot, így 2002 augusztusában törölték őket az amerikai, majd az ENSZ feketelistájáról is. Az unió ugyanakkor a kompetencia hiányára hivatkozva elutasította az érintettek nevének törlését az EU feketelistájáról.


vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2013. február 14.
Egy recepciós munkatárs a Microsoft Magyarország Kft. székházában, a főváros II. kerületében, a Graphisoft parkban 2013. február 14-én. A magyar kormány és a Microsoft Magyarország Kft. tavaly decemberben kötött stratégiai együttműködési megállapodást.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.