Külföld

Beduinok robbantottak Dahabban

admin
admin

2006. 05. 24. 12:51

A törzs vezetői lapunknak megerősítették, hogy ők követték el a dahabi terrortámadást egy szélsőséges egyiptomi szervezet megbízásából. A beduinok ellentmondásos helyzete Egyiptomban sok mindenre magyarázatot ad.

Törzsi leltár

A Sínai-félszigeten kb. 50 000 beduin él mintegy 22 törzsben. 10 déli és 12 északi. A törzsek nagy része már csak egy-két nagy családból áll, vagy beolvadt a nagyobb törzsekbe. A jelentősebb törzsek az északi Al-Arish közelében élő Sukwarka, a félsziget északi és középső részén élő Tarabin, a Szuezi-csatornától délkeletre tanyázó Hovejták, az Al-Tor közelében élő Towara törzs, a Sínai-hegy környékén élő Jabaliya törzs, valamint az egyik legnagyobb, a Mizeina, ők Sarm és Dahab környékét is bírják. Egytől egyig híres sivatagirabló-törzs volt mindegyik, ahol az ősi, harcos erények mind a mai napig élnek törvényeikben, szokásaikban. (Pl. törzsi javak szigorú elosztása, ivókutak birtoklása.)

Egy hónappal ezelőtt, április végén a terrorizmus újabb hulláma söpört végig a Sínai-félszigeten. 2006. április 24-én este 7 óra 15-kor Dahabban három pokolgép robbant, majd két nappal később az al-arishi nemzetközi katonai tábor kapujánál robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő. Az eredmény 21 halott, köztük két magyar áldozat és több mint 60 sérült.

Eddig egyetlenegy szervezet sem vállalta magára a merényleteket, és most már úgy tűnik, nem is fogja. A robbantások körülményei és a helyszínen talált bizonyítékok azonban a helyi beduinokra vetik a gyanú árnyékát. A beduin vezetők lapunknak elismerték felelősségüket, az okok azonban messzire vezetnek…

„Északi beduinok tették, de ők csak eszközök. A szervezők fanatikus muszlimok voltak, és nem a beduinok!” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Abu Szelim, az északi tarabin törzs egyik prominens személyisége. Elmondása szerint a felbujtók a szélsőséges egyiptomi Muszlim Testvériség, illetve a vele kapcsolatban lévő al-Kaida tagjai voltak, akik pénzzel könnyen meggyőzték az arra hajlamos sivatagi beduinokat, akik hagyományosan rossz viszonyban vannak az egyiptomi hatóságokkal.

Fordulópontok: 1967, 1982

Az okok mélyen visszanyúlnak a beduinok történelmébe. A sivatagi nomádok sohasem alkottak államot, mindig valamelyik birodalom, ország uralma alatt tengették az életüket. Török, francia, angol, majd felváltva egyiptomi és izraeli elnyomás alatt éltek. Izrael állam létrejötte súlyos csapás volt a vándorló törzseknek, hisz az új határokkal megszűnt az átjárhatóság az Arab-félsziget és Észak-Afrika sivatagjai, az ősi törzsi területek közt. A Sínai-félsziget Egyiptom állam része lett, de a kormány úgy bánt a területtel, mintha a gyarmata lenne. Mindez jócskán hozzájárult ahhoz, hogy az 1967-es 6 napos háborút Egyiptom villámgyorsan elvesztette, ugyanis beduin pásztorok segítették az izraeli csapatok előrenyomulását a kietlen sivatagos területeken keresztül.

Ezt követően a Sínai-félsziget 1982-ig izraeli megszállás alatt volt. Ez idő alatt Izrael számos fejlesztést hajtott végre a területen, elsősorban a turizmusra koncentráltak (pl. Sarm-es-Sejk), de nem feledkeztek meg a beduin lakosságról sem, amely segélyeket kapott, és megszervezték számukra az orvosi ellátást is. Bár meglehet, a zsidó állam az ősi „divide et impera” római politikát alkalmazta, amikor a tradicionális muszlim törzseket szociális juttatásokban részesítette, ma is sok beduin szívesen emlékszik ezekre az időkre.

Ez az állapot azonban 1982-ben megszűnt, amikor Izrael nemzetközi nyomásra visszaadta a félszigetet előző tulajdonosának. Ez egyúttal a konfliktus kiéleződését is jelentette a városlakó egyiptomi arabok és a vándorló beduin törzsek közt, mivel a kairói kormány a nomádok gyors, erőszakos integrációját tűzte ki célul. A Sínai-félszigetet behálózták katonai ellenőrző pontokkal, ami elsősorban a beduinok életét keserítette meg. Naponta többször is megállítják, és az első „gyanús jelre” begyűjtik őket, s akár napokig fogdában raboskodnak. A beduinok közül többen arra panaszkodnak, hogy a rendőrök néha egyszerűen nem adják vissza a papírjaikat, így a legközelebbi ellenőrzésnél biztosan bajba kerülnek. A helyzetet rontja, hogy a Sínai-félszigeten szolgálatot teljesítő egyiptomi fegyveres erők tisztjei gyakorlatilag büntetésből kerülnek erre a területre, ami eleve feszültségek forrása lehet köztük és a helyiek közt.

Turizmus és csempészet

A két nép együttélését nehezíti, hogy az itt lévő egyiptomi vállalkozások mind csak bérelhetik a földet az őslakosoktól, azonban a szerződések nagy része – ősi törzsi szokás szerint – szerződés nélkül, csak kézrázással pecsételődik meg, és ezért az egyiptomi üzletemberek gyakran elfelejtik kifizetni a beduinokat.

Tény ugyanakkor az is, hogy az egység a beduinok között is csupán álom. A törzsek közti megállapodások szigorúan szabályozzák, hogy csak a földet tulajdonló nemzetségek, törzsek tagjai részesedhetnek az adott terület bevételeiből, például a turizmusból befolyó pénzekből. Így a tengerparti, déli törzsek tehetősek, míg az északiaknak sok esetben elegendő ennivalóra sem jut. Ráadásul ez utóbbiak a palesztin határ mentén élnek, ahol mindennaposak az erőszakos cselekmények, amelyek akarva-akaratlanul befolyásolják az arra hajlamos őslakosok gondolkodásmódját, akik amúgy is agresszív harcosok hírében állnak. Ahogy ők fogalmaznak: „kemény a szívünk, és nem futunk el a problémák elől!”

Van remény

A turizmus mellett a beduinok másik fő bevételi forrása így északon a csempészés. Mivel úgy ismerik a sivatagot, mint a tenyerüket, ennek megfékezése komoly erőfeszítést követel mind az izraeli, mind az egyiptomi hatóságoktól. Cigarettát „visznek” Izraelbe, onnan pedig fegyvert és heroint hoznak. Ez utóbbi Kairóból, Alexandriából és a többi északi kikötővárosból „utazik” tovább. Az orosz maffia is igénybe veszi a sivatagiak tudását. Ők prostituáltakat utaztatnak Sarm-es-Sejkbe, itt átveszik őket a beduinok, akik teherautókkal és tevékkel viszik őket át Izraelbe a zöldhatáron át. Az izraeli titkosszolgálat tud erről, de gyakorlatilag tehetetlen, mivel a sivatagot csak a beduinok ismerik. Mint ahogy arról is tudott, hogy merénylet készült Dahabban (ezt több kinti forrás is megerősítette), de a Moszad érdeke nem vág egybe az egyiptomi kormányéval.

A helyzet azonban nem tűnik teljesen reménytelennek. Az egyiptomi kormány ugyanis, úgy tűnik, belátta eddigi politikájának csődjét a Sínai-félszigeten (tavaly két robbantás és idén is eddig kettő), és hajlandó változtatni a hozzáállásán. Ennek egyik jele, hogy a sivatag belsejében található katonai ellenőrzési pontokhoz újabban beduin sivatagi vezetőket is felbéreltek. Ennek két nyilvánvaló előnye máris van: végre olyanok ellenőrzik a sivatagot, akik tényleg ismerik, illetve az egyiptomi katonák sem félnek már annyira a sivatagi harcosoktól.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.