Külföld

Tony Blair a harmadik úton

admin
admin

2005. 04. 20. 13:23

Az Undorító Pletykák egykori frontembere több mint húsz évvel ezelőtt lépett fel a politika színpadára, aprólékos munkával tornázta fel magát a brit Munkáspárt élére. Most pedig arra készül, hogy harmadjára is kormányfővé válasszák – valószínűleg utoljára.

Miközben a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint egyre nagyobb az esélye annak, hogy a május ötödikei választásokon harmadjára is Tony Blair lesz a befutó, a brit közéletet leginkább az foglalkoztatja, meddig tart a kormányfő politikai karrierje. “Ez az utolsó választási csatám” – mondta néhány nappal ezelőtti kampánynyitóján a brit miniszterelnök, mely rögtön felveti a kérdést, mikor adja át a stafétabotot.

Az ugyanis aligha kérdéses, hogy az utód a miniszterelnök kormányon belüli legnagyobb riválisa, Gordon Brown pénzügyminiszter lesz. Akinek állítólag még ellenzékben „harcolva” megígérte, hogy a Munkáspárt hatalomra kerülése után, menet közben átveheti tőle a kormányfői posztot. Hogy végül Brownnak mikor adja át a vezetést (akár az országét, akár a pártét), arról még csak találgatások láttak napvilágot, annyi azonban bizonyos – és ezt maga Tony Blair nyilatkozta -, hogy most az a legfőbb gondja: a május 5-ére kiírt választások után újra ő legyen a kormányfő. Érthető is, hiszen nem mindegy, honnan, és miként távozik valaki a politika nagyszínpadáról, különösen egy olyan, diadalmenetre emlékeztető politikai karrier után, mint amilyent a brit kormányfő tudhat magáénak.




Az említett politikai karrier 1983-ban kezdődött, amikor Sedgefield körzet munkáspárti parlamenti képviselőjévé választották Blairt, alig 30 évesen. Az elkövetkező években gyorsan szedte a lépcsőfokokat a párton belüli hierarchiában. Először a Munkáspárt gazdasági ügyekben illetékes szóvivője volt, majd a kereskedelmi- és ipari ügyek szakértője lett. 1988-ban a Munkáspárti árnyékkormányban energiaügyi-, majd belügyminiszteri posztot kapott. Az utolsó akadály pedig akkor hárult el a Munkáspárt csúcsáig vezető úton, amikor John Smith, a párt akkori elnöke 1994-ben szívrohamban váratlanul meghalt. A hirtelen jött helyzetben a lehetséges riválisok (köztük Gordon Brown,) rövid gondolkodás után visszaléptek a konzervatív média által pillanatok alatt beharangozott Blair javára.

New Labour, Cool Britannia

Amikor Tony Blair 1994-ben átvette a párt irányítását, már négy egymás utáni vesztes választáson voltak túl. Blair átfogó stratégiát dolgozott ki, hogyan alakítsa át a brit baloldalt, amelynek összefoglaló néven a „harmadik út” kifejezést adta. Ez lényegében a szociáldemokrácia újragondolását jelentette, amely ideológiai alternatívát kívánt nyújtani a globális kapitalizmus kihívásaira. Blair adócsökkentést ígért, a család fontosságát hangsúlyozta, fellépett a bénító, a mindenről gondoskodó állam ellen, másfelől szembefordult a teljes privatizációt igénylő, neoliberális hullámmal. A párton belül bevezette a centralizált irányítást, kifelé pedig a hatékony médiakommunikációt.








Egy politikus Skóciából
A jómódú középosztálybeli családból származó Tony Blair 1953. május 6-án született Edinburgh-ban, Skóciában. Mivel ügyvéd szülei az észak-angliai iparvárosban, Durhamben kaptak munkát, gyermekkorát ebben a városban töltötte. A patinás ediburghi-i Fettes College elvégzése után jogot tanult az Oxfordi Egyetemen, ahol frontembere volt az „Ugly Rumors” (Undorító Pletykák) nevű zenekarnak, akkor még hosszú hajjal. 1976 és 1983 között gyakorló jogászként dolgozott, szakterülete a munkajog és az iparjog volt. Blair felesége – Cherie Blair – jól menő ingatlanspecialista ügyvéd, négy gyerekük van. Az 52 éves Tony Blair tavaly szívritmuszavarokkal kórházba került, ahol kisebb műtétet hajtottak végre rajta.


Kampányának fontos eleme volt a szociális ellátórendszerek és az oktatás reformja, az új Európa-politika (vagyis a hagyományos brit különállás felszámolása, a speciális amerikai-brit kapcsolat fenntartása mellett), valamint a nemzetállamok megváltozott szerepének hangsúlyozása.

A konzervatív társadalomképpel és a birodalmi attitűddel szembefordulva modernizálni próbálta a brit nemzeti identitást is, amelynek a Cool Britannia nevet adta. A Cool Britannia jelszó tiszteletlen szójáték a Rule Britannia (Uralkodj, Britannia!) című hazafias szlogennel, és azt a képet sulykolja Nagy-Britanniáról, hogy menő, vállalkozó kedvű, laza ország: a média-, design-, zene-, film- és divatipar globális központja. Elemzők szerint a Rule Britannia lecserélése Cool Britanniára nem pusztán retorikai kirakat-átrendezés, hanem politikai paradigmaváltást is jelzett, eltávolodást a geopolitika modern világától az image-ek és befolyások posztmodern világa irányába. Kritikusai szerint nem tett mást, mint a politika szerves részévé tette a médiamanipulációt.




A győzelem … és ami utána következett


Blair vezetésével 1997-ben a brit Munkáspárt váratlan és földcsuszamlásszerű győzelmet aratott – megszakítva ezzel tizennyolc évnyi töretlen konzervatív kormányzást. Bár az azóta eltelt időszakot csak megfelelő történelmi távlatból lehet értékelni, a balközép reálpolitikát folytató Blair tevékenységét jelenlegi bírálói is csupán ellentmondásosnak ítélik. Belpolitikája pozitívumaként említik a devolúciót, vagyis az ír, skót, walesi alkotmányos önkormányzatiság megteremtését 1997-től kezdődően, és a brit jegybank önállóságának megteremtését, amely hagyományosan a pénzügyminisztérium irányítása alatt állt (ezt a lépést a britek az Európai Unió nyomására, hosszas vonakodás után tették meg).

Ugyanakkor kritikusai kiemelik, hogy 1994-ben még törvényesített politikai korrupciónak nevezte a privatizációt, néhány évvel később liberális gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek egyik központi eleme a privatizáció lett. Élénk társadalmi vitát váltott ki, hogy támogatta a hagyományos rókavadászat betiltását. Külpolitikájában sikeresen megoldotta az északír konfliktust és keményen fellépett Slobodan Milosevic jugoszláv elnökkel szemben, Irakkal kapcsolatos álláspontja miatt azonban jelentősen csökkent a népszerűsége, britek egy része egészen egyszerűen hazugnak nevezi, amiért még mindig nem találtak tömegpusztító fegyvereket.








Blair és a stressz

A Daily Express című brit lap olvasói Bekchamnét – az egykori Spice Girls nevű lánybanda énekesét, Victoria Beckhamet – tartják a világ legstresszesebb emberének, míg férje David, a Real Madrid futballcsillaga a nyugodtak listáján van a csúcson: a kilencedik helyet foglalja el. A lap szerint Tony Blair brit miniszterelnök végzett a stresszdobogó második fokán, s Michael Jackson amerikai popsztár lett a harmadik.


Egységes előrejelzések


A közvélemény-kutatások szerint így is Blairt tartják a legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltnek a britek. A múlt vasárnapi brit lapokban közölt kutatási eredmények széles sávban szóródó, egy és tíz pont közötti támogatottsági előnyt mutattak ki a kormányzó Munkáspárt javára, s szinte teljes a konszenzus abban, hogy nyolc éve hatalmon lévő párttól aligha lehet elvenni az egymás utáni harmadik választási győzelmet. A The Sunday Telegraphban közétett, az ICM közvélemény-kutató céggel végeztetett felmérés szerint például 40 százalékra nőtt a baloldal támogatottsága a 30 százalékra visszacsúszó konzervatívokkal szemben. A választásokig alig két hét van hátra.
vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Megszólalt Havas Henrik

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.