A Nacional című zágrábi hírmagazin a minap egyenesen horvátországi magyar tőkeinvázióról írt, annak kapcsán, hogy, hogy a MOL Rt. fél milliárd dollárért megveszi az INA horvát kőolajipari vállalat egynegyedét. A cikkíró megjegyzi, hogy ezzel az akvizícióval Magyarország, amely az utóbbi évekbenben Horvátországban befektető országok listáján nem volt az első tízben, most feltört a 4. helyre, s tulajdonképpen Ausztria mögött a legutóbbi időszak második legnagyobb külföldi befektetője lett Horvátországban több mint 630 millió dolláros beruházással.
Magyar cégek Horvtországban
A zágrábi hetilap megemlíti, hogy 100 foglalkoztatottja van a Duna-Dráva-Cement cégnek és termelő részlegei vannak Zágrábban és Szlavónia-szerte. Továbbá, hogy Zengg (Senj)
közelében 20 millió eurós magyar befektetéssel 500 apartman épül 65 hektáros területen. A Fornetti cég Horvátországban közel 200 helyen szereli be süteménykészítő berendezéseit, a Food International cég horvátországi lerakata több mint 100 magyar termékkel lát el horvát kereskedelmi hálózatokat, hasonló tevékenységet fejt ki az Exclusive Charge cég is, amely pénzváltó hálózatot is kifejlesztett Horvátországban, és hogy a Ganz port Rijeka már régóta 50 millió eurós silóépítési beruházásra készül a fiumei kikötőben.
Nem a Mol bevásárlása az első komoly jele horvátországi magyar tőkeexpanziónak, mégis ez a látványos lépés sokkolta a horvát közvéleményt. Zágrábban az utca embere számára a magyarok mostanáig a szegény északi szomszédokat jelentették, akik végig a régi jugoszláv időkben alacsonyabb életszínvonalon éltek, mint a horvátok. Ráadásul a Horvátország önállóvá válásával párhuzamosan az olaszok, osztrákok és németek horvátországi gazdasági előretörése volt látványos. Főként bankokba, pénzügyi intézményekbe és a távközlésbe fektetették a pénzüket. Emellett a napi turisztikai forgalomban is a magyarokénál jóval nagyobb vásárlóerőt mutattak az olasz, osztrák és német vendégek.
A magyar tőkebefektetések csak az utóbbi időben kerültek reflektorfénybe. Ennek oka, hogy a termelő beruházások jóval kevésbé látványosak. Ráadásul általában kisebb tőkéket mozgatnak. Jól példázza ezt a Dunapack 23 millió dollár értékű zöldmezős beruházással épülő zaboki hullámkarton- és göngyöleggyára, amelyben egyelőre 90, később, a teljes befejezése után 140 munkahely nyílik. Az ilyen tőkebefektetések önmagukban nem olyan látványosak, ám tömegszerűségükben már jelentékeny tőkeerőt képviselnek.
A szállodaberuházásokra már felfigyeltek
A horvát közvélemény a magyar tőkebefektetők előretörésére mégis csak akkor figyelt fel, amikor a Horvátországban húzóágazatnak turisztikai ágazatban is megjelentek. Meglepetésként hatott, hogy a magyar Master Yachting 7,3 millió eurót fektetett a nemrég megnyílt tribunji jachtkikötőre, 50 millió eurót fordított a primosteni szállodák újjáépítésébe és a horvát kormány engedélyezte számára a közép-dalmáciai Hvar-sziget Jelsa városka szállodarészvényei 81,4 százalékának megvételét 4,5 millió euróért – 2,5 millió eurós azonnali
és mintegy 6,5 millió eurós négy éven belüli további befektetéssel. A Mol győzelme az INA-tenderen ezért nem minden előzmény nélkül való, bár nagyságrendje kétségkívül nagyobb a többi „kis üzletnél”. Tény azonban, hogy a magyar kőolajipari cég és a mögötte álló befektetők nem a sötétben tapogatóztak, hanem a magyar tőke által korábban már kipróbált, mondhatni feltérképezett országban kockáztattak meg egy jelentékeny befektetést.
Horvátország: egyelőre multimentes övezet
A Nacional cikkírója ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy amíg a szerb agresszió és a Tudjman-párt (HDZ) uralma lerombolta a horvát gazdaságot, Magyarország gazdasági
csoda színhelye volt. A horvátországi polgárok életszínvonala ugyan 1990-ig összehasonlíthatatlanul magasabb volt, mint a magyaroké, mára viszont megváltozott a helyzet. A magyarok egy főre jutó 5500 dolláros jövedelme ugyan nem sokkal nagyobb, mint a horvátoké, a horvátországi lényegesen magasabb árak miatt azonban az OECD kutatásai szerint jóval nagyobb a magyarok vásárlóereje.
A Nacional szerint mégsem ez a fő gond, inkább az, hogy a magyar kivitel már jóformán évi 30 milliárd dollárra emelkedett, ugyanakkor a horvát nem haladja meg a 4,5 milliárdot, amennyi a kilencvenes évek elején is volt. A Magyarországon 1990 óta megvalósult több mint 27 milliárd dolláros külföldi tőkebefektetéssel egyidejűleg, amely mintegy 40 százaléka a közép-európai országokba irányult közvetlen befektetéseknek, Horvátországban csak mintegy 8 milliárd dolláros külföldi tőkebefektetés volt. A világ 100 vezető multinacionális társasága közül Magyarországon jelenlevő 90-nel szemben Horvátországban mindössze egyetlen egy van.
