Váradi András: Magyar ész, magyar genom
Életem egyik szerencsés időszaka volt, amikor 1988-ban három hónapos ösztöndíjhoz jutottam, amit a nagynevű Yale Egyetem egyik molekuláris biológiai laboratóriumában töltöttem.
Az a közeg, amely ott fogadott, számomra a tudomány Mekkája volt. Maga a Paradicsom. Ottlétem első napján ismerkedtem meg és rövid időn belül össze is barátkoztam Steve-vel, aki a labor mindentudó technikusa volt, és nagyon sokat segített nekem. Elég hamar – nyilván célzatosan – pár magyar szót kevert a beszédébe (ezek nem mindegyike volt nyomdaképes), így aztán kiderült, hogy a barátnője magyar, aki pár éve érkezett az USA-ba. Talán már egy hét is eltelt, amikor azt kérdezte, miként lehetséges, hogy én nem dicsekszem azzal, amivel minden egyes magyar, akivel ő valaha kapcsolatba került? Azzal, hogy a lakosságszámhoz viszonyítva a magyar Nobel-díjasok száma a legmagasabb. Mielőtt válaszolhattam volna, hogy ez így van, és mennyire büszke vagyok erre, egy elég erős kifejezés hagyta el Steve száját:
Szerintem ti, magyarok megveszekedett nacionalisták vagytok. Ahogy felbukkan itt egy magyar, rögtön a Nobel-díjasokkal áll elő. Mintha neki bármi köze lenne hozzá.
Elakadt a szavam, elgondolkoztam azon, amit hallottam. Meg tudnám-e magyarázni Steve-nek, hogy én magam legfeleljebb patrióta vagyok? És azt, hogy a kis nemzeteknek is kell valami, amivel dicsekedhetnek? De nem mondtam, mert tovább gondolkozva rájöttem, hogy a hollandok, a svájciak vagy a finnek nem dicsekednének ilyesmivel. Mindez arról jutott az eszembe, mennyire szerettük volna, hogy Karikó Katalin idén Nobel-díjat kapjon.
Bényei Tamás: Belső földrajz – A Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regényeiről
A friss Nobel-díjasról szóló hírek Abdulrazak Gurnah-t tanzániai íróként emlegetik, ennél azonban jóval bonyolultabb a helyzet. Gurnah nem tanzániai, hanem Zanzibár második leghíresebb szülötte (a nála két évvel korábban világra jött Freddie Mercuryt ő sem fogja letaszítani a képzeletbeli dobogó tetejéről). Születésekor Zanzibár brit gyarmat volt, amely 1963-ban Tanganyikától függetlenül nyerte el önállóságát. Egy hónappal később kitört a szocialista forradalom, majd 1964-ben egyesült Tanganyika és Zanzibár – így jött létre a mai Tanzánia, ahol tehát Gurnah csak négy évig élt. Húszéves korától, 1968-tól kezdve napjainkig Anglia az otthona, és egészen mostanáig a kenti egyetemen tanított posztkoloniális (főként afrikai) irodalmat. Brit állampolgárként.
Mindez azért fontos, mert Gurnah legalább annyira angol író is, mint (kelet-)afrikai. Kozmopolita művész, aki nem az identitáspolitika és képviseleti funkció alapján gondolkozik az irodalom szerepéről. Interjúiban gyakran így fogalmaz: „Csak magamat képviselem.” Ha párhuzamokat keresünk, olyan írókra gondolhatunk, mint Derek Walcott vagy Caryl Phillips, illetve Salman Rushdie, akiről Gurnah tanulmánykötetet szerkesztett. Hozzájuk hasonlóan Gurnah is „világíróként” tekint önmagára – csak éppen a „világ”, amelyhez tartozik, nem kizárólag a nyugati hagyomány világa, hanem jóval nagyobb annál.
Falus András: Életmentő arcmaszk
E sorok írója immunológusként a vakcinálás elkötelezett híve, és megnyilvánulásaiban a rendelkezésre álló vakcinák felvételére buzdít mindenkit, főleg, akiket még egyáltalán nem oltottak. A védőoltások felvételének száma viszont sajnálatosan lelassult. Ezért is a jól alkalmazott és a második/harmadik hullám során megszokott és széles körben elfogadott egyéb védekezési formák (kézfertőtlenítés, távolságtartás és az arcmaszk viselése) fokozott jelentőséggel bírnak a negyedi hullám során is.
Az összes védekezési eljárás kiegyenlített hangsúlyozása a politika felelőssége.
A fenti adatok alapján talán még nem késő az arcmaszkviselést kötelezővé tenni, elsősorban a zárt helyiségekben, rendezvényeken, tömegközlekedésben, amivel bizonyíthatóan ezrek életét lehetne megóvni az elkövetkező hónapokban.
Mindez 5 és félezer magyar életet mentene meg januárig!
Várhegyi Éva: Infláció: átmeneti vagy tartós jelenség?
A járványtól lebénult gazdaságok újraéledésével a fejlett világból már régen eltűnt infláció felütötte a fejét.
Egyes elemzők már a stagfláció – hetvenes években megismert – rémével riogatnak, azzal, hogy a magas inflációhoz lanyha gazdasági növekedés társul. Mielőtt a COVID-járvány hatására elapadt kereslet végképp kihúzta a talajt az infláció alól, a fejlett világban már régóta hatottak az árszínvonal emelkedését fékező strukturális változások, amelyek még a 2008-as pénzügyi válságot követő – a jegybanki és költségvetési politikák által táplált – pénzbőség inflációs hatását is ellensúlyozták. A globalizáció nem csupán a termékpiaci verseny erősödésén keresztül törte le az árakat, hanem az olcsó, főként távol-keleti munkaerő felhasználásával is, és költségcsökkentő hatása volt a digitalizációnak, valamint az automatizálásnak is. Még a növekvő egyenlőtlenségek is fékezték az inflációt, mivel a gazdagabbak a jövedelmük kisebb hányadát költik fogyasztásra, a szociális biztonságérzet hiánya pedig megtakarításra ösztökél.
Földvári Zsuzsa: Menni vagy nem menni?
Váratlanul érte Ausztriát a múlt héten kirobbant botrány, amely elsöpörte az ország népszerű kancellárját. A nemzetközileg is sikeres politikus átmenetinek tartja a távozását, a róla nyilvánosságra került ügyészségi vádak azonban súlyosak. „A ragyogó Kurz kancellárból sötét figura lett” – idéz egy német újságot az Österreich című bulvárlap, könnyedén túllépve azon a tényen, hogy ő is érintettje azoknak a vádaknak, amelyek a 35 esztendős politikus váratlan bukását okozták. Az ingyenes újságvolt ugyanis a publikálója azoknak a hamisított közvélemény-kutatási adatoknak, amelyekkel meg akarta győzni Kurz és csapata az osztrák politikusokat 2016–17-ben, hogy az akkor 31 éves külügyminiszter jobb vezetője lenne a kereszténydemokrata néppártnak, mint Reinhold Mitterlehner alkancellár.
A vádak a bécsi gazdasági és korrupciós ügyészségtől származnak, számítástechnikusainak többéves munkája érett be annyira, hogy Sebastian Kurznak szombaton este le kellett mondania. Tevékenységük döntően egy mobiltelefon adataira épül, a készüléket még 2019-ben kobozták el egy a kancellárközeli néppárti karrieristától, Thomas Schmidtől, aki Tirolból elindulva évek alatt az ÖVP csúcsembereinek a közelébe jutott, s forgolódásai során a politikai üstökös társaságához csatlakozott. Kurzhoz és tízfős csapatához, csupa szuperképzettségű, nagyratörő, gátlástalan fiatalemberhez, akik többsége még a néppárt ifjúsági mozgalmában kötött barátságot.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
