Szakadó esőben részletezi Laposa Bence a szálvesszős és a csapos metszés közötti különbséget, miközben autójával körbevezet minket Badacsony egy részén. 25 különböző területen van szőlőjük, ezek közül mutat meg néhányat. Pincészetük évente 500 ezer üveg bort ad el, ezzel a régióban az élmezőnybe tartozik. Ennél nagyobbra nem is szeretnének nőni, inkább a minőségre mennek rá. Laposáék négy vendéglátóhelyet is üzemeltetnek Badacsonyban, kettő közülük családi tulajdon. Ezekben is körbevezet, kettőben éppen felújítás van.

„Nincs sem palotám, sem Ferrarim” – mondja a borász, miközben elkanyarodunk a 70 négyzetméteres házuk előtt. Azokra a kommentekre utal, amelyeket a turisztikai támogatásokról szóló cikkünk után kapott. Mint megírtuk, a balatoni vendéglátóhelyek közül Laposa érdekeltségei kapták a legtöbb támogatást a Magyar Turisztikai Ügynökségtől, miközben ő a szervezet egyik tanácsadója. Az általa vezetett érdekvédelmi szervezetben akkora feszültséget okozott a pénzosztás, hogy Laposa felajánlotta lemondását a Balatoni Kör éléről. Ugyanakkor interjúnkban arról beszél, nem érzi jogosnak a kritikákat, és mesél arról is, hogyan lett egy családi ház előtti kis pincéből 30 hektáros borászat.

Mióta foglalkozik a családja borászattal, és miért éppen Badacsonyban?

Édesanyám badacsonyi, a Hableánytól 100 méterre van a szülői ház, a gyerekkorunkat részben itt töltöttük. Édesapám pedig, bár budapesti születésű, hosszú évek óta a magyarországi borvidékekkel, szőlőhegyekkel foglalkozik. Több könyve jelent meg a témában, a legutóbbi Badacsonyról. A szőlőre elsősorban mindig mint a magyar táj és kultúra részére tekintett, nem mint növényre, aminek a terméséből bor készül. De előbb-utóbb szeretett volna saját bort készíteni. A helyszín pedig édesanyám miatt adott volt.

Hol voltak az első tőkék?

A szülői háznál volt egy kis pince és egy kis szőlő, ott készültek az első borok. A kárpótláskor vette meg édesapám az első nagyobb területeket, 3-4 hektárt, ez nőtt mára körülbelül 20 hektárra, és további 10 hektárt bérlünk.

Egyértelmű volt, hogy ön is a szőlővel foglalkozik majd?

Budapesten jártam gimnáziumba, bőven lett volna más lehetőségem, de hamar megszerettem ezt a világot, gyakran jártam édesapámmal borvidékeken. Ráadásul éppen ezekben az időkben, az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején bontakozott ki az újkori magyar borkultúra, az első jelentősebb minőségi családi borászatok akkoriban jöttek létre. Talán először Villányban, majd jött a többi borvidék. A 2000-es évek elején a balatoni borvidék még nagyon messze volt Tokajtól, Villánytól, de azt láttam, hogy a Balatonban sokkal nagyobb lehetőség van, mint amit borászati szempontból akkor itt kihasználtak, megmutattak.

A 2000-es évek elején még nem volt igény a Balatonnál a változásra?

A Balaton szociológiája komplex. Amikor Villányban elkezdtek az első komoly borászatok megjelenni, akkor a Balatonnál még a tömegturizmus hódított, így nem voltak rákényszerítve a változásra a szereplők. Emiatt is volt az, hogy egy-két évtizedes hátrányt szedett össze sok szempontból a régió.

A balatoni vendégeknek változtak meg az igényeik tíz évvel később?

Igen, és ebben a borászatoknak komoly szerepük volt. Amikor Szekszárdon, Villányban, Tokajban már minőségi borokat és ételeket kóstolhattak a vendégek, akkor igény lett arra, hogy a Balatonnál is izgalmasabb ízekkel találkozzanak. Ezt szerintem a borászatok látták meg és alakították ki, majd a gasztronómia, a szolgáltatások és a szállások is felismerték ezt a lehetőséget. Szerencsére ma már minden szegmensben izgalmas dolgokat lehet itt találni, egyre több a termelői piac, a jó cukrászda, a minőségi pékség.

A felújított Hableány étteremben beszélgetünk, egyedi bútorokon ülünk, miközben az út másik végén ott a fapados badacsonyi büfésor. Mintha két külön világ lenne. Mennyire férnek meg egymás mellett? Amikor 2018-ban megöltek egy férfit Badacsonyban, a Facebook-oldalán arról írt, hogy egy hasonló tragédiára egész nyáron számítani lehetett, mert a szórakozóhelyi kínálat egy része sokszor olyan közönséget vonz, akik között és miatt egyre több balhé, verekedés van.

Az elmúlt időszakban néhányszor élesebben fogalmaztam ebben a témában, mint ildomos lett volna. De a szándékom tiszta volt, mert ez a környék arra érdemes, hogy igényes, szép környezetben minőségi dolgokat hozzunk létre, ami igényes közönséget vonz.

Szóval akkor nem fér meg egymás mellett a két világ?

Miután ez a folyamat már elindult, azt mondom, hogy megfér.

Úgy látja, hogy egy öntisztuló folyamat zajlik a vendéglátásban?

Igen, és azért tudom egyre inkább elengedni ezt a témát, mert teljesen más volt az, amikor 90:10 volt az arány, és más most, amikor már 50:50 körül van. Most már megvan a választás lehetősége, különböző stílusú, hangulatú helyek vannak. Most már bátran tudom azt mondani, hogy aki minőségi, igényes dologra vágyik, az megtalálja.

Ki fog szorulni innen a büfésor, vagy megváltozik?

Az utóbbiban bízom. A balatoni vendéglátásnak sok megjelenési formája van, és az nem lehet cél, hogy csak elegáns éttermek legyenek, hiszen ez egy nyaralóhely. Fontos a büfék megmaradása, de a fejlődésük is. Szerencsére erre is sok jó példa van, egyre több helyen egyszerű strandbüféből hoznak ki csoda jó dolgokat.

A Balatoni Kört milyen céllal alapították?

Hét éve indult Kardos Gábor barátom ötlete nyomán, az első két évben ő volt az egyesület elnöke. Ugyanakkor az első másodperctől mellette voltam. Talán Gábor mellett én voltam az, aki a leginkább hivatalos, egyesületi formát szeretett volna.

Mi kell ahhoz, hogy valaki bekerülhessen?

Tagok ajánlása, majd a többség szavazata.

Van egy lista arról, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy étteremnek, szállodának vagy borászatnak?

Egyelőre ilyen nincs, de hosszú ideje tervezzük, hogy próbáljunk valamilyen objektív kritériumrendszert kiépíteni. De ez nagyon nehéz, a saját tapasztalatnál egyelőre jobbat nem tudtunk kitalálni.

Mint a Balatoni Kör elnöke, hogy látja, elégedettek lehetnek a vendéglátósok a kormányzati segítséggel, amit a járvány alatt kaptak?

A problémákra egy jó megoldás van: a nyitás. A meghozott intézkedések fontosak voltak, a hitelmoratórium, a bértámogatás és a kedvezményes hitel például életmentő. De ebben a kérdésben soha nem lehet egyetértés a kormányzat és a vállalkozók között. Szerintem nem lett volna olyan komplex megoldás, amivel mindenki elégedetten dől hátra. Mi a Balatonnál hozzá vagyunk szokva az ínséges időkhöz, de most megtapasztaltuk azt, hogy a kevés és a nulla között hatalmas a különbség.

Rosszul érzem, hogy a budapesti és a vidéki – talán leginkább a balatoni – vendéglátósok között feszültség alakult ki? A budapestiek ugyanis azt látják, hogy a vidéki szállodák és éttermek komoly támogatásokban részesülnek, miközben nekik nem jut ezekből. Pedig a balatoniaknak legalább volt egy jó nyaruk, mondják.

Budapesten fantasztikus idegenforgalom és ahhoz kapcsolódó szolgáltató szféra jött létre az évek során, és mi mindig is felnéztünk a fővárosi kollégákra, sok szempontból szeretnénk azt a minőséget biztosítani vidéken is, ami ott van. Viszont fontos megjegyezni azt is, hogy az elmúlt 10-15 évben, amikor nagyon ment a budapesti turizmusnak, én nem nagyon emlékszem rá, hogy bármiféle összehasonlítást tettünk volna, tőlem legalábbis biztosan nem hangzott el ilyen. Ezért gondolom, hogy ez nem szerencsés fordítva sem. Mi 15 éve egy fenntartható üzleti modell kialakításán dolgozunk, hogy az egész évben nyitva tartó helyeknél ne csak arról szóljon a vállalkozás, hogy ami többlet keletkezik nyáron, azt télen elégetjük. És most, amikor úgy tűnhet, hogy jobb helyzetben vagyunk, akkor rögtön ilyen megjegyzéseket kapunk. Szerintem ez nem szerencsés.

Mi a logika abban, hogy a turisztikai pénzek inkább vidékre összpontosulnak?

A kormányzati támogatások láthatóan olyan területekre, olyan szállodáknak, éttermeknek mennek, amelyek egy esetleges nyitást követően szinte azonnal ki tudnának szolgálni egy – várhatóan nagyobb létszámú – vendégsereget is. Márpedig ilyenek jó eséllyel a Balatonnál és vidéken lesznek. Látni kell, hogy Budapesten egy esetleges „belföldi nyitás” nem feltétlenül oldja meg a problémát. Ezért könnyen lehet, hogy a pénzt inkább oda teszi az állam, ahol azt látja, hogy a vállalkozás viszonylag hamar a saját lábára tud ismét állni. És persze azt se feledjük, hogy a közép-magyarországi régióban, amiben Budapest is van, csak bizonyos EU-támogatásokat lehet nyújtani, mert eléri az uniós fejlettségi szintet, míg ez Magyarország semmilyen más régiójára nem igaz, ezért a vidék mindig jó eséllyel indul a pályázatokon.

Nemcsak a Balatoni Körnek az elnöke, de 2019 óta a Magyar Turisztikai Ügynökség balatoni tanácsadója is. Mi a feladata ebben a pozícióban?

Általában olyan embereket kérnek fel tanácsadói pozícióra, akik a helyi viszonyokat segítenek adaptálni a fejlesztési programba. Ez egy külső megbízás, nincs irodám Budapesten a Kacsa utcában. Stratégiai kérdésekben tudok ötleteket adni.

Mondana konkrét példát?

A balatoni márkaépítésben nagyon sarkos véleményem van. Azon dolgozom, hogy a Balaton imázsa önállóan is értelmezhető legyen, és próbáljuk meg megfogalmazni, hogy mit tud adni az itt lévők és az ide látogatók számára. Az az álmom, hogy a Balatonról úgy tudjunk beszélni, mint Toszkánáról. Egy saját jogon megélő turisztikai desztinációról, amely a környezete, az ország mellett is vonzó. A másik feladatom a vendéglátással kapcsolatos irányok, kapacitások, attrakciófejlesztések véleményezése. Évek óta felmerül például, hogy legyen-e libegő Badacsonyban.

Legyen?

Ebben a kérdésben nem tudok egyértelmű véleményt megfogalmazni. Biztos, hogy egyedi látványosság lenne, de tény, hogy természetvédelmi szempontból vet fel kérdéseket. Úgy tudom egyébként, hogy ez most lekerült a napirendről.

Hogyan zajlik a munka? Ha van egy ötlete, felhívja Guller Zoltánt, ha pedig az MTÜ vezérigazgatójának van kérdése, felhívja önt?

Ismerjük egymás telefonszámát, de a felmerülő ötleteket, javaslatokat a munkacsoportokban dolgozzuk ki.

A 24.hu-n számos cikket írtunk azokról az egyedi támogatásokról, amelyeket pályáztatás nélkül oszt ki az MTÜ, ráadásul azt sem tudni, kik vesznek részt a döntési folyamatban. Nemrég a Balatoni Kör és a SVÉT tagjai is ilyen egyedi támogatásokat kaptak, a legnagyobb összeget éppen az ön érdekeltségei. Nem gondolja, hogy az MTÜ tanácsadójaként nem helyénvaló, ha állami támogatásokban részesül?

Sokaknak az volt az érdeke, hogy ezt a két dolgot, amennyire lehet, összemossák, de a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Más irányú és jellegű a tanácsadói megbízatásom, vagyis semmilyen konkrét pályázatra nem terjed ki. Ráadásul a támogatásokat nem is a turisztikai ügynökség, hanem a Kisfaludy 2030 Zrt. biztosítja.

Ami az MTÜ irányítása alatt áll.

Igen, de külön jogi és működési egység. A támogatásokról annyit, hogy valóban mi kaptuk a legnagyobb összeget, de csoportszinten négy vendéglátóhelyet működtetünk, és ha megnézzük a foglalkoztatottak létszámát vagy az éves forgalmunkat és abból adódó cégcsoport szintű közteherviselést, akkor ez más megvilágításba kerül. Ezzel együtt természetesen nagy összegről van szó, de aki egy kicsit is ismer minket, ismeri húszéves tevékenységünket, az pontosan tudja és látja, hogy ezek a támogatások mire mennek el, milyen hasznosulással. Az utolsó utáni forintot és még annál többet is a vállalkozásra költjük, minden forinttal el tudunk számolni, a támogatásokból pedig értékek jönnek létre, amikre büszkék vagyunk. Badacsonyban több olyan helyszínen dolgozunk, amely évtizedeken át nem vonzotta a borászokat, befektetőket, nem láttak benne fantáziát. Senki elől nem vettünk el lehetőséget, se a Hableány, se a Friss Terasz esetében, hanem  helyszíneket keltettünk életre. Sok más kollégával együtt mi is sokat tettünk azért, hogy Badacsonyt újrapozicionáljuk, és a támogatásokkal is ezt a célt szolgáljuk. Ezért is volt nagyon nehéz ez az időszak, mert bár sokan kiálltak mellettünk, sok támadást is kaptunk.

Nemtelennek érezte a bírálatot?

Abból a szempontból mindenképpen, hogy azok a projektek és a célok, amelyeket megfogalmaztunk, bárki előtt nyitva állnak. Amiatt is annak érzem, mert mindig minden forinttal el tudtunk számolni. Soha nem a magánvagyon halmozása volt a célunk, ugyanabban a házban élek, mint tíz éve, minden pénzt a vállalkozásba és ezáltal Badacsonyba fektetünk be. Arról nem beszélve, hogy voltak olyan kritikusok, akiknek a véleménye különösen pikáns volt.

Kire gondol?   

Például a legnagyobb fesztiválcég ügyvezetőjére, akik többmilliárdos állami támogatást kaptak.

A Kisfaludy-pénzek odaítélésében milyen szerepe volt?

A Balatoni Körtől kértek egy taglistát, rajta a vállalkozásokkal, érdekeltségekkel, pénzügyi mutatókkal és eredményekkel.

Ki kérte?

Az MTÜ. Ennek az összeállításában volt szerepem. A folyamat többi részében nem.

A Balatoni Körből nem mindenki kapott támogatást. Ön olyan listát adott le, amin minden tag neve szerepelt?

Igen.

És abban, hogy a listán szereplők közül végül kik kaptak támogatást, abban nem volt szava?

Nem.

Milyen hatása volt a Balatoni Körön belül a történteknek? A vezetőség lemondott, de még újraválaszthatják önt. Mit gondol, újra a Balatoni Kör elnöke lesz?

Nem szeretnék találgatni, és erről nem is nagyon tudok többet mondani, mivel most folynak az ezzel kapcsolatos megbeszélések. Azt gondolom, hogy hamarosan megnyugtató megoldás születik a körön belül, és tudjuk folytatni a megkezdett munkát.

Képviselőként dolgozott a badacsonytomaji képviselő-testületben. Miért hagyta abba? Hallottuk, hogy még polgármesterjelöltként is felmerült a neve, mások szerint ha csak képviselőként újra bekerült volna a testületbe, akkor Krisztin N. László polgármesterrel szemben egy erős karakter lett volna, ami nem mindenkinek tetszett. Mi igaz ebből?

Soha nem merült fel, hogy indulok a polgármesteri címért. Az igen, hogy folytatnám a képviselői munkát, de a kampány közepe táján olyan irányt vett a dolog, amiben nem akartam részt venni.

Mi történt?

A két polgármesterjelölt között elindult egy olyan folyamat, amiben nem szerettem volna benne lenni, ezért léptem vissza. Öt évig voltam képviselő, ebben az időszakban pedig soha nem látott mennyiségű forrás érkezett a településre, lakosságarányosan talán az egész országban az egyik legtöbb pénzt nyerte el Badacsonytomaj. Az újonnan létrejött testületnek most sokkal nehezebb dolga van, egyrészt a vírus miatt, másrészt az az egység, ami korábban megvolt, most kevésbé látszódik.

Kevésbé ismert, hogy egy 2016-os bírósági döntéssel 600 ezer forint büntetést szabtak ki önre sikkasztás miatt. Úgy tudjuk, a büntetést azért kapta, mert a Bazaltbor-Badacsony Szolgáltató Kft. pincéjében tárolt közös bort eltulajdonította.

2008-ban egy befektetővel közösen borászatot hoztunk létre. 2011-ben aztán üzleti és emberi okok miatt az együttműködés megszakadt. Sok jogi eljárás indult, a többi között a cégnévvel kapcsolatos viták miatt is. Mindenben nekünk adott igazat a bíróság, ebben az egy ügyben ellenünk ítéltek.

Ezt az ítéletet a mai napig nem tartjuk jogosnak, inkább abszurdnak, mivel a „közös” bor a saját szőlőnkből származott. Szerencsére a cég új tulajdonosával sikerült az ügyet megnyugtatóan lezárni, és azóta is jószomszédi viszonyt ápolunk.

Sokan aggódnak amiatt, hogy a Balatonnál egyre több a lakópark, és egyre jobban megsínyli a természet a fejlesztéseket. Ön hogyan látja a régió jövőjét?

A fejlődés és a fejlesztés mindig jár árnyoldalakkal. Régi mondás, hogy ha az országnak egy kicsit jobban megy, akkor az a Balatonnál mindig beton formájában jelenik meg. Ezt az oldalát is látjuk. A fejlődést és a fejlesztést csak szabályozott keretek között szabad elfogadni, a szigornak a foka persze eltérő lehet. Azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb feladat most valóban a tó ökoszisztémájának védelme és megőrzése. Ha ez nem sikerül, akkor a parti fejlesztés is sokkal kevesebbet ér majd. A part menti építkezések olykor valóban eltúlzottak, hozzátéve, hogy a fejlesztés jellege sem lényegtelen. Nem biztos, hogy egy turisztikai desztinációnak az az érdeke, hogy gyakorlatilag kontrollálatlanul épüljenek apartmanházak. Egy szálloda azért jóval több embert tud kiszolgálni. Bízom abban, hogy a jövőbeli irány inkább a szálláshelyek fejlesztése lesz. A szőlőhegyek megvédése is fontos feladat, és ez nem elsősorban borászati kérdés, sokkal inkább a táj karaktere miatt lényeges. Már most látjuk, milyen az a településkép, ahol a domboldalakat beépítették, és milyen az, ahol megmaradtak a szőlőterületek. Óriási a különbség.

Mint tanácsadó, tudja ezeknek a szempontoknak a fontosságát hangsúlyozni?

Ez a téma nem szigorúan turizmusszakmai, így nem az én kompetenciám.

És hogy alakul ön szerint a vendéglátás jövője a Balatonon?

A vendéglátásban az út, az irány és még a tempó is megfelelő. Szerintem mostanra a Balaton gasztronómiájának minősége Budapest után a legjobb az országban, itt található a legtöbb izgalmas hely. És ebben nagyon jó érzés részt venni, még akkor is, ha az immáron egy éve tartó járványhelyzet miatt mindannyian rengeteg nehézséggel szembesülünk.

Sokan azt gondolják, hogy ennek a szezonnak a nagy nyertese ismét a Balaton lesz, mivel külföldre még az idén sem nagyon lehet majd utazni. Önök is így készülnek?

Azt látom, hogy a bezártság minden szempontból óriási feszültségeket szül, és mindenkinek szüksége lenne arra, hogy visszakapja a korábbi életét. Arra vonatkozóan nehéz jósolni, hogy mi lesz a nyáron. Bízom benne, hogy akik eddig a Balatonra jártak, ők továbbra is itt lesznek majd. És a balatoni kollégák nevében, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, mindent meg fogunk tenni, hogy magas szinten szolgáljuk ki a vendégeket.