Közélet

Befellegzett a lakodalmaknak? A koronavírusba beleremeg az esküvőipar is

A tavaszi rendezvénystop komolyan megviselte az esküvők körül dolgozó kisvállalkozókat. Még ki sem heverték ezt, amikor a járvány második hulláma miatt ismét elkezdték elhalasztani a párok az esküvőket. Körbejártuk, mi most a helyzet az esküvők piacán: nőnek-e az árak, mikor jár vissza a foglaló, mi számít vis maiornak?
Korábban a témában:

Amikor 2019. június 1-jén késő este féltérdre ereszkedtem egy brooklyni utcán, és az „Igen!” elhangzása után két kutyát sétáltató nő ujjongásban tört ki, majd az ablakokból is néhányan tapsolni kezdtek, akkor az suhant át a fejemen, hogy ha a lánykérés ilyen jól sült el, akkor az esküvővel sem lehet semmi gond. Aztán hamarosan megtanulta a világ, hogy mi az a koronavírus, és minden borult.

A tavaszi – az első körben augusztus 15-éig meghirdetett – rendezvénystop idején még arról beszéltünk a menyasszonyommal, mekkora mázli, hogy szeptemberben lesz az esküvőnk, mert addigra biztosan levonul a járvány. Aztán bekopogtatott a második hullám: a határzár lemorzsolta a külföldről érkező vendégeket – köztük Orsi húgát –, majd az idősebbek és a várandósak jelezték, hogy kihagynák az esküvőt, végül a növekvő esetszámok miatt már tömegesen mondták a vendégeink, hogy nem tartják jó ötletnek a részvételt. Úgyhogy nem volt más választásunk, 2021-toltuk az esküvőt, egy áprilisi péntekre, mert más időpont már nem nagyon maradt.

Ennél a pontnál vált világossá, hogy milyen sokan járnak a mi cipőnkben. Papíron ugyan nem tilos lakodalmat tartani – sokan nem is hátrálnak meg –, de a lemondások, elcsúsztatások gyakoriak. Ez egyik oldalon stresszt okoz a pároknak, a másik oldalon viszont akár kegyelemdöfést is adhat a tavasszal már komoly sebet kapott esküvőiparnak is.

Vannak, akiknek semmi nem lehetetlen

Már tavasszal is számoltunk azzal, hogy ez eltart a mi időpontunkig, vagy addigra jön a második hullám. Akkor eldöntöttük, mi megtartjuk. Ha öten, akkor öten, ha ketten, ketten. Régen is megesküdtek szegénységben, háborúban. Nem halogatták

– írta Brigitta, aki szeptember 12-én meg is esküdött, ahogy ígérte. Szerinte ő és a párja a lényeg, „nem a körítés”. Eredetileg is szűk körű esküvőt terveztek, és az sem tántorította el őket, hogy a vőlegény legjobb barátja Londonban él, de az idős nagymamákat sem akarták „vérig sérteni” azzal, hogy megkérdezik, a járványhelyzetben is szeretnének-e ott lenni. A nászutat viszont lemondták, bár belföldre tervezték, majd máskor pótolják.

Azok viszont, akik nagyobb lakodalmat terveztek, vagy részben külföldről érkező násznépet vártak, nem tudtak mihez kezdeni a helyzettel. Hiába lehetett 200 fő alatti lakodalmakat tartani már június elseje óta, számukra ez nem volt opció.

Dana és Zola helyzete speciális, mert egy munkahelyi kiküldetés miatt Pekingbe költöztek év elején. Még 2019-ben tartottak egy szűk körű polgári szertartást, mert a kínai vízumokhoz szükséges volt, de idén nyárra terveztek Magyarországra egy nagyobb esküvőt.

Telt-múlt az idő, senki nem akart minket hazaengedni, mi meg attól féltünk, hogy tuti az lesz, ha vállaljuk a kockázatot és hazamegyünk, valamikor akkoriban fogják feloldani a kínai határzárat. Pont ez lett: augusztus 14-én lett volna az esküvőnk, és a határzárat 17-én oldották fel. Az esküvőt július 15-ről toltuk át végül 2021. augusztus 6-ára

– mesélte Dana, akit idegesít, hogy „csiki-csukiznak a határzárakkal az országok”.

A félig kubai Johanna Svédországból szervezte a magyarországi esküvőjét Ádámmal, sejthető, mennyire örültek a szeptember 1-jével életbe lépő határzár bejelentésének:

Mivel a nővérem a férjével és a három gyerekükkel Németországban lakik (és nincs lehetősége se karanténozni, se teszteltetni), a többi családtagom pedig Kubában, Spanyolországban és Miamiban, az én oldalamról az esküvőn csak az anyukám és a nevelőapám tud ott lenni. A számos külföldi barátunkról nem is beszélve. Ez lenne talán a legnagyobb érv a halasztás mellett. Mindezek ellenére mégis megtartjuk.

A lánykérés még 2018-ban volt, és 2019-ben már elhalasztották egyszer az esküvőt a Svédországba költözés miatt, ezért nem akarják tovább húzni a jegyességet, szeretnének már hivatalosan is házasok lenni. „Nekünk nem a hivatalban aláírt papír jelenti ennek az egységnek a kezdetét, hanem a meghitt ceremónia, amit egy nagyon jó barátunk fog levezetni” – érvelt tovább, hozzátéve, hogy már nem az esküvővel akarnak foglalkozni, hanem a családalapítással.

Nem látjuk, hogy hová tudnánk biztonságosan áttenni. Minden olyan bizonytalannak tűnik. Hiába gondoljuk, hogy mondjuk január-februárra már úgyse lesz belőle semmi, ezt már nem állíthatjuk biztonsággal, hiszen márciusban az októberről is ugyanezt gondoltuk

– mondott még egy érvet, amit több más házasulandó is felhozott, akikkel a Menyasszonyi csevegő Facebook-csoporton keresztül vettük fel a kapcsolatot: akik valamilyen okból már halasztottak, azok kevésbé szeretnék még tovább húzni a dolgot.

Johanna abban reménykedik, hogy törvényileg nem lehetetlenül el az esküvő, mert a közeli időpont miatt már nem akarnak variálni.

A kiszámíthatatlan kormánykommunikáció nehézzé teszi az átszervezést, nem tudjuk átalakítani az egymástól függő dolgokat

– tette hozzá, és ezért A, B, C és D tervet is kidolgoztak már különböző forgatókönyvekre.

Akikkel beszéltünk, mindannyian azt mondták, ebben a helyzetben nincs jó döntés, az esküvő megtartása és elhalasztása is áldozatokkal jár. Így bárhogy dönt is valaki, nem lehet pálcát törni felette. Az viszont biztos, hogy a lakodalmak körüli zűrzavar megviselte a hosszú évek óta szárnyaló esküvőipart.

Online fogadja a gratulációkat egy friss házaspár a házasságkötésük után. Fotó: Balázs Attila /MTI

Hirtelen megtört a lendület

A tavaszi karantén miatt, hiába oldották fel júniusban, az esküvők jelentős többségét augusztusig lemondták, vagy őszre, esetleg a jövő évre tették át. Ceremóniamesterként már ezzel egy fél szezont gyakorlatilag elvesztettem bevételi szinten

– mondta Szakály Gergő.

„A szeptember azonban ismét lemondásokkal jár, akár az utolsó pillanatban” – tette hozzá. A ceremóniamester olyannal is találkozott, hogy pénteken mondták le a szombati esküvőt, mert a pár mindkét tagja karanténba került.

Száraz tények

A KSH adatai szerint tavaly 65 300 pár házasodott össze Magyarországon, körülbelül 15 000-rel több, mint 2018-ban. 2019 első felében 24 095 házasságot kötöttek. Arról nincs adat, hogy hány esküvőt követett lakodalom. Az esküvőiparban dolgozók tapasztalatai szerint a házasulandó kedvet nagyban befolyásolja a CSOK, a babaváró kötvény és az első házasoknak járó adókedvezmény is.

Az esküvőipart főleg kisvállalkozások mozgatják: szervezők, dekorosok, fotósok, videósok, zenészek, kölcsönzőszalonok, ruhatervezők, ceremóniamesterek, varrónők, tortakészítők, és ki tudja, még hány szakma képviselőjének egyik fontos megélhetési forrása szűnt meg egyik pillanatról a másikra. A tavaszi tiltás után az őszi lemondási hullám pedig a korábbi nehéz helyzetüket még tovább súlyosbította.

Ahogy a Beatrice is énekli: Azok a boldog szép napok, ég veled!

– utalt a helyzet nehézségére egy másik ceremóniamester, Gombos Dániel.

Szerinte már most az a helyzet, hogy „sok az eszkimó, kevés a fóka”: míg eddig dübörgött az esküvőbiznisz, és egyre többen szálltak be, az idén hirtelen leszállóágba került a szektor, és sokan ki fognak szorulni.

Tisztulni fog a kép, és csak az igazán jó szolgáltatók maradhatnak talpon

– értett egyet vele Benya Eszter esküvőszervező.

A szervezés mellett szertartásvezetőként és ceremóniamesterként is dolgozó Herendi Gábor is így látja. Azt mondta, a mostani nemcsak szakmailag, de emberileg sem könnyű időszak: „Rengeteg türelmet és alázatot tanultam az elmúlt fél évben.” Szerinte aki nem képes elsajátítani ezt a hozzáállást, csak a jó pénz reményében szállt be az esküvőiparba, az el fog tűnni.

Bevételkiesés az egyik oldalon, változó igények a másikon

A kisvállalkozóknak nagyon fájdalmas a bevételkiesés, hiszen nincs rendszeres jövedelmük, ráadásul szezonális iparágról van szó. Gombos Dániel azt mondta, a ceremóniamesterkedés mellett van „polgári foglalkozása” is, de tud olyan kollégájáról, aki elment ételfutárnak. Herendi Gábor szintén kiemelte, egyre fontosabb, hogy valaki több lábon álljon, mert nagyon bizonytalan lett a környezet.

Az esküvőhelyszínek szintén jelentős bevételektől estek el, ráadásul más rendezvényeket sem tudtak megtartani. Ahol van étterem, ott legalább megpróbálkoztak a házhoz szállítással. A rendezvényhelyszíneken persze alkalmazottak is vannak, akiknek a bérét rendszeresen fizetni kell, vagy el kell őket bocsátani.

A CEWES (Central European Wedding Show, vagyis Közép-európai Esküvő Kiállítás) csapata kérdőívvel mérte fel a helyzetet. A legtöbb esküvőt az idén augusztusra (25 százalék), májusra (18 százalék), júliusra és szeptemberre (14 százalék) tervezték. Ebből látszik, hogy az első és a második hullám legalább az esküvők harmadát érintette, így nagyjából felmérhető a bevételkiesés is, ami a szolgáltatók mellett minden olyan vállalkozást is érint, amely kapcsolatban áll velük.

A helyzet a dekorosoknál és a ruhatervezőknél annyival rosszabb, hogy anyagköltségeik is vannak, így az eltolt, elmaradt esküvők miatt áll a pénzük a megvásárolt anyagban, ami cash flow-problémákat okoz. A fodrászok, sminkesek, zenészek, dj-k, fotósok, videósok annyival könnyebb helyzetben vannak, hogy a bevételüknek csak egy részét jelentik az esküvők. Igaz, akadnak olyanok, akik kifejezetten erre a területre specializálódtak, nekik új utakat kellett keresniük.

A kilátások pedig nem javultak: Gombos Dániel azt mondta, szeptemberben eddig „sűrű a csend”, mármint az érdeklődések terén, pedig ilyenkor már sok felkérése szokott lenni a szolgáltatóknak következő évre.

A menyasszonyi Facebook-csoportokban naponta maximum egy-két ember keres ceremóniamestert jövő évre. Ez annak is betudható, hogy sokan tolták el egy évvel az esküvőjüket, és az újaknak nehezebb jó dátumot találni. Illetve sokan kivárnak, így aztán lehet, hogy a 2021-es év a spontán szervezett „last minute” esküvők éve lesz.

Benya Eszter és Herendi Gábor ezért indították el a Hétköznapiesküvő oldalt, hogy népszerűsítsék a nem szombati vagy pénteki lakodalmakat is. A CEWES-felmérésből látszik az is, hogy az ötletre nem túl fogékonyak a párok, de kényszerből mégis egyre többen lemondanak a pénteki, szombati lagziról.

Ezek a napok olcsóbbak is, és ez is egyre inkább szempont lesz, mert a gazdasági válság közepén egy körülbelül kétmillió forintnál kezdődő százfős esküvő egyre kevesebbeknek fér bele. Az elő- és az utószezon is egyre népszerűbb ugyanebből a megfontolásból. Mint ahogy a kisebb, meghittebb esküvők is terjednek szerte a világon, így nálunk is, ami a koronavírus miatti bizonytalanságnak is betudható.

Fotó: Balázs Attila /MTI

Kiszámíthatatlan, hogy mi lesz az árakkal

A csökkenő esküvői keretek és a koronavírus miatt kialakult helyzet a szolgáltatókat is válaszlépésekre ösztökélte, az egyéni stratégiák azonban sokszor ellentétesek. Vannak olyanok, akik árat emelnek, így próbálják pótolni a kiesett bevételeiket: ez még inkább a prémiumszolgáltatás kategóriája felé löki a a lakodalmazást. Ha pedig a szolgáltatók drágábbak lesznek, akkor aki mindenképpen lakodalmat szeretne, jó eséllyel a meghívottak számán fog spórolni.

De beszéltünk olyanokkal is, akik árat csökkentenek, mert azt gondolják, így tudnak piacképesek maradni: egyrészt a soványodó pénztárcájú párok, másrészt az elmaradó esküvők miatt öldöklőbbé váló verseny miatt. És persze vannak olyanok is, akik a korábbi áron dolgoznak.

Mind az áremelőknek, mind az árcsökkentőknek vannak kritikusaik. Utóbbiakat az árak letörése miatt veszik elő, előbbieket pedig azért ostorozzák, mert többek szerint nem etikus az áremelés, főleg úgy, ha egy eltolt esküvő esetében ugyanazért a szolgáltatásért kell akár 10–20 százalékkal magasabb árat fizetnie egy párnak.

Mikor van vis maior, amikor visszajár a foglaló?

Az esküvőiparban gyakori a foglalózás. Szinte minden forrásunk felhozta, hogy gyakran emiatt alakul ki rossz szájízt maga mögött hagyó vita, ugyanis a párok minden esetben a vis maior helyzetre hivatkoznak, míg a szolgáltatók szerint ez nem mindig áll fenn.

Érthető, hogy a párok vissza szeretnék kapni a kifizetett foglalót, ha nem jön össze úgy a nagy nap, ahogy tervezték, azonban sokszor nem gondolnak bele a szolgáltatók helyzetébe.

A foglalók összege nem egy külön bankszámlán áll, hanem az aktuális havi keret részét képezi. A tavaszi kötelező karantén alatt nem lehetett esküvőket tartani, így a foglalókat visszautaltuk. Nemhogy profitra tettünk szert, hanem még mínuszba is kerültünk ezáltal

– magyarázta a helyzetet a ceremóniamester Szakály Gergő, hozzátéve, hogy ezt ő azért tudta könnyebben megtenni, mert nem ez a főtevékenysége.

Szerinte az már komoly dilemma, hogy mit kezdjenek akkor, ha a törvény engedi az esküvő megtartását, viszont a párnak is komoly érvei vannak a halasztásra. Ilyen helyzetben végső soron a pár döntése a halasztás.

Szakmai csoportban olvastam olyan érveléseket is, hogy ha szerződéskötéskor tudja előre a pár, hogy várható az esküvőjük dátumán a második hullám, akkor az már nem minden esetben tekinthető vis maiornak.

– mondta Gombos Dániel, aki alaposan megnövelte az általa kínált szerződés hosszát a koronavírus miatt. Ő azonban továbbra is mindenkinek visszaadja a foglalót, mert szerinte „nemcsak a pár tízezer forint, hanem a jó hírnév a tét”.

Herendi Gábor is azt mondta, hogy hosszabb szerződésekkel igyekeznek részletesen szabályozni a bizonytalan helyzetet, hogy később ne legyen vita. Elmondta, azt veszik irányadónak, ami a Magyar Közlönyben megjelenik, mert azok a hivatalos limitáló tényezők. Így, ha egy határzár miatt lényegesen lecsökken a násznép, az is lehet vis maior.

Az esküvőszervezőknek ráadásul különösen nehéz ez a helyzet, mert a munkájukat még az esküvő előtt kell elvégezni, a megvalósult lakodalom már csak „a munka gyümölcsének a learatása”, ahogy Benya Eszter fogalmazott.

A szervezés nem állt le, sőt soha nem dolgoztam még ennyit, mint idén. Több olyan esküvőnél a végsőkig elvittük a szervezést, amit aztán az utolsó pillanatban mégis lemondtak

– tette hozzá az esküvőszervező, amit kollégája, Herendi Gábor is megerősített: „Háromszor annyit dolgoztam 2020-ban, mint 2019-ben”.

Ez nem is meglepő, mert az átszervezéseknél szolgáltatók tucatjaival kell zsonglőrködniük. A munkájukért járó utolsó részletet viszont csak az esküvő után kapják meg, így ettől elestek. Ahogy mindenki más is, aki csak a foglalóig jutott, amit sokszor vissza is kellett fizetniük. És akkor még ott vannak a ruhatervezők, akik a ruhapróbák idején kapják meg az újabb és újabb részleteket, most viszont ezek elmaradtak.

A konklúziót Herendi Gábor foglalta össze a legpontosabban: „A házasulandók és a szolgáltatók közös felelősségvállalása felé kell elmozdulni ebben a bizonytalan helyzetben, különben nem fog működni a dolog.”

Kiemelt kép: Vajda János /MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.