Ártalmas, ha az alapkutatások jelentőségét olyan emberek vitatják, akik nem értenek hozzá. Az akadémia mint autonóm szervezet meg tudja ítélni a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban, melyek a folytatásra érdemes kutatási területek. Teljesen szakmaiatlan, ha a kormányzat dönti el, miket kell publikálni és kutatni. Nemzetközi trendekhez kell alkalmazkodni, nem ahhoz, hogy valaki kitalálja, miről kell írni.
– mondja Demeter Márton, aki Tóth Jánossal 2011-ben létrehozta az alapkutatásokkal foglalkozó KOME-t.
A folyóiratban média- és kommunikációkutatásokat publikálnak angol nyelven, a cikkeket pedig hozzáférhetővé teszik a nemzetközi kutatóközösségnek. Ezzel egy olyan térképre próbálják felhelyezni az országot, ahol az e területen elért eredményeink nagyjából láthatatlanok voltak. Olyan lapot szerettek volna, amelyik nemzetközi eredményekre képes, ezért külsős, nemzetközi bírálókat alkalmaznak, így nincs mutyi, az jelenik meg, ami ténylegesen arra érdemes. Céljuk a magyar tudományos utánpótlás kinevelése, igaz, a nyugati eredetű cikkek még így is többségben vannak, de mind az öt kontinensről vannak közölt eredményeik.
Komoly nemzetközi eredmény, nulla állami támogatás
A lap teljesen egészében önfinanszírozású, és az önkéntes munkának meglett az eredménye:
Támogatást, elismerést mégsem kaptak, pedig többször is pályáztak működési költségekre költhető forrásokra. Miközben számos olyan folyóiraton látják az NKA és az MTA támogatói logóját, melyek lényegében láthatatlanok. A központosítás őket is érinti, hiszen ha a témakijelölési hatalom más kézbe kerül, akkor félő, hogy a tudományos mezőn belüli vitákat felváltják a politikaiak, és eszerint alakulnak majd a kutatások témakörei is.
A kérdés szerintük az, hogy ráraknak-e plusz terhet az amúgy is meglévő tematikai kontrollra, vagy esetleg arról van szó, amire volt már korábban kísérlet, vagyis alternatív tudományközpontokat hoznak létre.
Vannak olyan témák, amiket a kormány előtérbe helyez. Kínálnak pénzt, ösztöndíjakat, hátha foglalkoznak vele. Most az opcionális lehetőséget el lehetne hagyni. Lehet, hogy az önkéntes alap nem hozta meg a várt eredményt, ezért kötelezően kell majd ezekkel a témákkal foglalkozni
– mondja Tóth János.
Attól tartanak, hogy a tematikai kontroll majd sok olyan új folyóiratot hoz létre, melyek nemzetközi érdeklődésre nem lesznek érdemesek.
Ami a kormányzat számára politikai kommunikáció szempontjából releváns téma, annak a legnagyobb része belügy, nincs rá kereslet külföldön. A folyóiratok szempontjából az a félő, hogy ezeknek a kutatásoknak az eredményeit is el kell helyezni majd valamilyen lapban
– folytatja Tóth. Abban biztosak, hogy a központosítást követően a téma kijelöléseknél várható kormányzati beleszólás, csak azt nem tudni, milyen mértékben.
Adódik a kérdés, ha a KOME a kommunikáció- és médiatudományok területén Magyarország legrangosabb tudományos folyóirata, miért nem kap soha egy fillér támogatást sem, miközben sok olyan magyar folyóiratnak jut állami pénz, melyek nemzetközi adatbázisokban nem találhatóak. Pedig Demeterék mindig pályáznak, a minisztériumtól is kértek már támogatást. Legtöbbször viszont már ott elvéreznek, hogy minden pályázatnál kritérium: évente legalább négy számot meg kell jelenteni.
Ez milyen minőségi kritérium? A mi kapacitásunk évi két, jó minőségű szám megjelenítésére elég. De ez nemzetközi viszonylatban is teljesen normális. Nincsen semmiféle differenciálás a támogatásoknál. Mi is ki tudnánk adni négy számot, csak az olyan is lenne. Nem az a cél, hogy az NKA támogatási logó megjelenjen a kutatásaink alatt, hanem, hogy valami fontosat csináljunk, amire előre viszi a magyar tudományos életet.
–magyarázza Tóth.
Ha eladják, többé nem látszik, hogy magyar volt
Nem a központosítással van problémájuk, hiszen Szingapúrban, Kínában alapvetően központi irányítású a tudomány finanszírozása. Ehhez viszont jó eredmények párosulnak, mivel olyan szakemberek kezében van, akik tényleg értenek hozzá. Ezzel kapcsolatban vannak most kétségeik; ismerik-e a mérőszámokat, fejlesztési lehetőségeket, akik a döntéseket hozzák majd?
Szerzőik 70 százaléka külföldi, de a 30 százalékuk fiatal magyar kutató, akiknek elveheti a kedvét az alapkutatás ellenes hangulat. Céljuk, hogy a magyar tudományosság nemzetközi beágyazottságát növeljék, de a központosítás ezt gátolhatja. Úgy látják, a potenciális szerzők lesznek akadályozva abban, hogy alapkutatással foglalkozzanak. Így viszont hiába van egy nemzetközileg is elismert lapjuk, az alapkutatás akadályoztatása esetén nem kapnak majd alapkutatási cikkeket.
A folyóirat egyre többet ér, és egyre gyakrabban kapnak felvásárolási ajánlatokat, ezért azt gondolnák, hogy a régiónak is érdeke, hogy a KOME itthon maradjon. Egy szlovén folyóirat a legmagasabb értékelésig vitte, meg is vették angolok. Így viszont már dinamikusan csökken benne a szlovén szerzők száma.
Miközben, ahogy ők is mondják, részükről az eladás egy teljesen racionális döntés lenne. Csak nehéz érzelmileg meghozni, mivel az összes eddigi eredményeiket visszamenőleg megvennék.
Mi tényleg jó magyar kutatóknak biztosítunk teret, de ha ezt a lapot eladjuk, akkor már jóval kevesebb magyarnak jut lehetőség publikálni. És már nekünk is egyre kevesebb időnk van ezzel foglalkozni. Még él bennünk, hogy valamit teszünk a térségért, de ez önkénteskedés. Ez egy mérhető eredménynövekedést hoz Magyarországnak, növekszik az ország láthatósága. Ha teszem azt egy vietnami diák elkezd keresni, hogy hova menjen, akkor nagyobb eséllyel választja majd Magyarországot, vagyis pénzt hoz az országnak, növeli az egyetem bevételét.
Ha eladják ezt a folyóiratot, akkor ők gazdagabbak lesznek, de a magyar tudomány szegényebb. Demeter Márton azt emeli ki, hogy sok munkával vannak eredményeik, de ha ezt nem becsülik meg, akkor le kell vonni a konzekvenciákat. Amit önerőből meg tudtak csinálni, azt megcsinálták, de ha nincs befektetés, nincsen támogatás, akkor a dolog nem tud tovább fejlődni. Pedig tudják, ebből vezető folyóirat lehetne, relatíve kevés anyagi ráfordítással.
Tönkreveri a tudományt, ha politikai alapon szólnak bele a működésbe
Demeter Márton az MTA kommunikációjában is lát problémát:
Az akadémia két naponta kiad egy közleményt, ezek mind fantasztikusan ragyogó szövegek, de a magyar polgár ezeket nem olvassa el. A magyarok torkán le fogják tolni azt a populista szöveget, hogy az akadémián ül mindenféle eltartott ember, akik a genderelméletet kutatják, és nagyon helyes, hogy majd jól megregulázza őket a Palkovics, mert így majd népességnövekedést lehet elérni. Ez nyilván butaság, de könnyen lehet, hogy ez lesz. Az akadémiának a kommunikáció spektrumát szélesíteni kellene, és azokra is gondolni, akik nem napi szinten teáznak a márványteremben. Miközben amit az akadémia mond, az szakmailag teljesen megalapozott, csak azokhoz nem jut el, akik még nem is láttak egyetemet. Túl kulturáltak, a 140 IQ fölötti emberekhez beszélnek, de az átlag NER-polgár ebből nem ért. Ők a migránsozáshoz és a buzizáshoz szoktak hozzá. Ha pedig beül egy tv-be egy szakállas bácsi, aki azt mondja, hogy márpedig ezt Jürgen Habermas is megmondta, akkor a magyarok nagy része elkapcsol.
Egy esetlegesen rosszul sikerült központosításnak Demeter Márton szerint az lesz az eredménye, hogy
elmegy mindenki a francba, mert tönkreveri a tudományt, ha politikai alapon szólnak bele a működésbe és a pénzek elosztásába. Földrajz-történelem szakos tanárt ültetettek olyan pozícióba, ahol előtte a Pálinkás József ült. Akkor te nem tudsz mást tenni, csak menekülni, ha tudod, hogy egy olyan embert tettek föléd, aki szakmai szempontok szerint a doktoranduszod sem lehetne. Azért egy Lovász László szívességet tesz azzal, hogy itt van Magyarországon. A világ legjobb egyetemeire elmehetne a holnapi napon tanszékvezetőn professzornak, de említhetnék másokat is. Ők akkor viszik a doktornduszokat, posztdoktorokat, aki pedig nem megy sehova, az vagy nagyon hazafi, vagy pedig nincsenek olyan eredményei.
Tóth szerint ha a központosítás nem megfelelően történik, akkor a kutatónak nagyjából két választása lesz: vagy teljesen távol tartja magát az új rendszertől és e mellett itthon dolgozik tovább, vagy elmegy külföldre, amihez viszont el kell kezdeni publikálni nemzetközi szinten is jegyzett dolgokat. Vagyis lehetségesnek tartja, hogy a rossz központosítás egyik hatása az lesz, hogy rövid távon javul a nemzetközi szintű publikációs tevékenység, de ez inkább csak azért lehet, mert az elégedetlen kutatók elkezdik gyűjteni az energiákat ahhoz, hogy külföldön kutathassanak tovább.
Demeter erősen kritikus a jelenlegi kormányzással kapcsolatban, ezért szerinte a kormány célja a centralizálással az, hogy az innovációra költhető akadémia pénzeket lenyúlják.
Példát is mond:
Van egy posztdoktori pályázat, nekem is van bent anyagom. Június 30-ig kellett volna eredményt hirdetni, de Palkovics végül eltette, mert újra át akarja nézni azokat, amiket már korábban megítéltek. Ez összesen 15 milliárd, erre már érdemes rátenni a kezedet. Nehogy már tudományos vizsgálóbizottságok döntsék el, kik kapjon egy adott szakterületen ösztöndíjat. A miniszter úr is bele akar tekinteni. Angliában fel sem merül az, hogy egy miniszter beleszól abba, mit kutassanak. Ez olyan, mintha az orvosnak megmondaná a miniszter, milyen terápiát javasol áttételes csontrák esetén. Teljesen nonszensz, ezek szakmai kérdések. Nem is létezhet olyan ember, aki ennyi különböző tudományos területen jártas, hogy megmondja, az adott pályázó alkalmas-e vagy sem. Palkovics sem tudja, hogy a matematikában, a társadalomtudományban, ógörög fordításban egyes pályázatok milyen minőséget képviselnek.
Tóth furcsának találja, hogy miközben a szovjet rendszer akadémiából való kirugdalásáról beszélnek, a bürokráciával pont ezt a rendszert valósítják meg. Úgy érzi, a kormánynak nagyon rendben vannak azok a problémák, kis pénzosztások, melyek az akadémiában az évek során létrejöttek, csak a saját markukban szeretnék ezt tudni. Ők tulajdonosi kört akarnak változtatni, nem szerkezetet, mondja. Nem lát konkrét tervet, ezért a pénz lenyúlásán kívül más ésszerű magyarázatot nem lát a törvénymódosítás mögött:
Be kell látni, hogy az egy ésszerű magyarázat, hogy az itt lévő pénzek még kiaknázatlanok, azokat még el lehet lopni. Lehetséges, hogy kerülnek majd hozzáértők is a pénz közelébe, akik amúgy mellékesen még fordítanak valamennyi forrást a tudományra is. A jelenlegi körülmények között ez pozitív lenne, habár a pénz nagy rész így is eltűnne.
