Valójában alig tudunk valamit a hazai felső tíz százalék jövedelmi helyzetéről – kezdte Tóth István György szociológus, a Tárki Társadalomkutató vezérigazgatója előadását az Eötvös Csoport rendezvényén szerda este.
A kutató arról beszélt az eseménynek helyet adó jezsuita Párbeszéd Házában, hogy az empirikus felmérések korlátai miatt éppen a leggazdagabbak maradnak láthatatlanok a kutatók előtt. A jövedelemeltitkolás miatt ugyanis a gazdagok nem válaszolnak a kérdezőbiztosoknak, nincsenek otthon, lerakják a telefont, mondta.
A jövedelemeltitkolás és a területi lefedettség korlátai miatt, a kérdőíves felmérésen alapuló vizsgálatok a felső tíz százalék alsó felét látják csak, a felső öt százalékot nem, vagy csak esetlegesen.
A gazdagok egyre láthatatlanabbak
Ugyanakkor léteznek kiegészítő vizsgálatok, amelyekkel jól becsülhetővé válik a gazdagok jövedelmi helyzete. Ilyen vizsgálatok például az adóbevallások, nyugdíjstatisztikák, cégnyilvántartások, pénzügyi eszközök, egyes vagyonelemek vagy gazdasági újságcikkek egymásra vetített adatelemzése.
A Magyar Nemzeti Bank 2017-es összehasonlító pénzügyi vizsgálatából (pdf, 44. oldal) például az derült ki, hogy a tőkejövedelmek sokkal koncentráltabbak a gazdagok körében, mint azt gondolták, és ez még nagyobbá teszi az egyenlőtlenséget a társadalomban, mondta.
Tóth kutatásai szerint, amelyek adóadatokat és kérdőíves felméréseket vetítettek egymásra, egyre növekszik azon gazdagok száma, akik nem jelennek meg az adatfelmérésekben Magyarországon. Becslése alapján 2007-ben a leggazdagabbak köréből 160-170 ezer háztartás, 2014-ben pedig 280 ezer háztartás hiányzott a survey típusú vizsgálatokból.
Az empirikus és a kiegészítő vizsgálatokat is figyelembe véve, Tóth szerint a mai gazdagok négy nagyobb csoportra bonthatók:
- az empirikus felmérésekben résztvevő gazdagok (ez a klasszikus felső-középosztály, a teljes népesség 3-5 százaléka, 300-500 ezer fő, becsült jövedelmük évi bruttó 6-15 millió forint)
- a gazdagok (közepes vállalkozók, középvezetők, menedzserek, 450-650 ezer fő, becsült évi jövedelemük bruttó 15-35 millió forint)
- a tulajdonképpeni felső tízezer (nagyvállalkozók, magas jövedelmű topmenedzserek, kb. 10 ezer háztartás, 35-300 milliós éves becsült jövedelemmel)
- a szupergazdagok (ők azok, akikről szólnak a gazdaglisták, mintegy 250-300 család, 300 millió feletti éves jövedelemmel).
Azok a gazdagok, akik megjelennek az adatfelvételes kutatásokban (a fentebbi első kategória), statisztikailag jól körülhatárolható csoportot alkotnak. Rájuk kétségtelenül igaz az összes ilyenkor elhangzó közhely: majdnem felük Budapesten él, közülük a magas jövedelműek átlagosan magasabban képzettek a vidéken élő magas jövedelemmel rendelkezők csoportjához képest, többnyire középkorúak és fiatal felnőttek alkotják, és vidéken többnyire családi házakban laknak, mondta.
Ezen, a statisztikában is megjelenő gazdagok jövedelemeloszlása a teljes népességen belül nem nagyon lóg ki az európai és régiós átlagból. Igaz, egy főre jutó vásárlóerőparitáson számolva a magyar felső-középosztály már alulról súrolja az európai átlagot. Más szavakkal: még a gazdagjaink sem eléggé gazdagok európai mércével mérve.
