A Szovjetunió, illetve Oroszország szürreális mindennapjaival és történelmének furcsa epizódjaival mindig képben lévő English Russia néhány nappal ezelőtt furcsa képeket tett közzé: a Déli-sarkkörön belül ma is kitűnően működő, egykor szovjet kutatók egész sorát látó lánctalpas teherautókat, melyek nem csak a különböző állomások közti eljutást tették lehetővé, de az expedíciókon és hosszabb utakon akár közel teljes értékű otthonként is szolgáltak.
A T-54 tank és a Magyar Néphadseregben is rendszeresített AT-T nehéztüzérségi vontató találkozásából a harkivi gépgyárban megszületett Karkovcsankák 1959 decemberében érkeztek meg az Antarktiszra, rövidesen pedig utasai elérték velük a Déli-sarkot.
Azóta közel hatvan év telt el, de a közel ezer lóerős, harmincöt tonnás monstrumok még ma is működnek. A kis konyhával, sütővel, vécével és legtöbbször hat-nyolc fekhellyel rendelkező jáművekből 1969-ben egy második, önálló generátorral, illetve fejlettebb illemhellyel ellátott generáció is készült, melyek 1975-ben jutottak el a legdélebbi földrészre. A még működő, fiatalabb járművek így már 42, az idősebb darabok pedig 58 éve próbálnak meg helytállni a viharoknak és a nem ritkán mínusz hetvenöt fokos hidegnek.
A jobb szélső autóról az Antarktiszra szállítása előtt készült fotón jól látszik, honnan jutott el az a mai állapotába:
Az ajtók és az ablakok gumiszigetelése természetesen már rég a múlté, de a szovjet monstrum még mindezek nélkül is meglepően kevés havat enged az utastérbe.
A kopottságuk miatt kívülről már-már egy Mad Max-film tetszőleges autójára emlékeztető csodák belső terükben sem barátságosabbak – a kopott fémfelületeket látva sokkal inkább asszociálunk egy rég elhagyatott szovjet kísérleti laborra, mint egy ma is használható járműtípus már jó eséllyel csak alkatrész-utánpótlásként használt darabjára:
A képek elkészítése sem volt könnyű – egy blogon a gépeket meglátogató csoport tagjai maguk meséltek a körülményekről:
