Ugyan a magyarországi biztonságpolitikában megvannak a szükséges információk, a katonai, a nemzetbiztonsági szaksajtó jó tanulmányokat publikál a témában, a rendszerben dolgozók nem hülyék,
– mondta az Átlátszónak adott interjújában Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a poszt-szovjet térség biztonságpolitikájának kutatója. A szakértő szerint az információs hadviselésnek csak az egyik szelete a közgondolkodás befolyásolása, a fő cél az államok döntéshozatalának manipulálása, például a konteók terjesztésével akár a hadviselőknek is csapdát lehet állítani.
A nyugattal ellentétben Oroszországban az információs hadviselésre, például a trollokra és az álhírek terjesztésére, valamint a propagandára hadászati és harcászati eszköznek tekintik. Rácz azt mondja, hogy ugyanakkor nem szabad démonizálni a fenyegetést: Oroszország jelenleg képes problémát teremteni, bár kétségtelenül a “zavarosban halásznak”.
A trollkodásra gyakorlatilag felépült egy üzletág, ahol azokat fizetik meg jobban, akik az oroszon kívül beszélnek más nyelveket is. A legalacsonyabb fizetést az oroszul kommentelők kapják, egy rosszabb szakmunkás fizetésnek megfelelő 40-50 ezer rubelt.
A magyarországi helyzettel kapcsolatban elmondta, hogy míg a nyugati szerkesztőségek már nagyon elővigyázatosak a forrásokkal szemben, a magyarországi kormány-közeli médiára az “invited penetration”, vagyis a meghívott behatolás jellemző.
Amikor az M1 vagy a Magyar Hírlap RT-t vagy Sputnikot hiteles forrásként idéz, kellene, hogy legyen egy szerkesztő, aki tisztában lenne, hogy közvetlen külföldi kormánypropagandát terjeszt.
