Tényleg van olyan névjegykártyája, hogy „Rogán Antal szomszédja”?
Legenda.
Azt hallottam, Rogánnak meg olyat csináltattak poénból, hogy „Csetényi Csaba szomszédja”.
Azért az vicces lenne. Álmomban se gondoltam, hogy a lakcímkártyám híresebb lesz, mint én magam. Harmincegy éve cégeket építek.
Igaz, elég gyorsan beleálltunk a földbe, mert összekevertük a bevételt a haszonnal, elbuliztuk a pénzt. Aztán édesanyámmal Balatonfüreden nyitottunk közös élelmiszerboltot, az bejött.
Bementem hát a Pick-gyárba, ahol szerencsésen összeakadtam édesapám – ő futballista, az MTK volt csapatkapitánya – egy rajongójával, és elértem nála, hogy egy teljes nyáron át egész Nyugat-Magyarországon hadd legyünk mi a téliszalámi-nagyvevők. Aztán ugyanígy szereztem pezsgőt Budafokon.
Kellett tejelni?
Persze. Abszolút.
Klasszik időszak.
És a pickes ember is alighanem nyaralót épített belőle.
Remélem, nem hülyeségre költötte.
Aztán?
Aztán az akkor induló első mobilszolgáltató, a Westel marketingmenedzsere lettem, huszonhárom évesen óriási büdzsét kezeltem. Három évig csináltam.
Miért hagyta ott?
Fiatal voltam, bohó, nem tudtam ellenállni bizonyos csábításoknak.
Pénz?
Nem az. Hanem a másik.
A Westel bikájához van szerencsém?
Családias cég volt, ahol bizonyos dolgokat nem illett, és nekem idővel annyi ügyem gyűlt össze, hogy menni kellett. Hatalmas bukás volt.
Rájuk néz föl mindenki.
Azért mindre mindenki nem. Olvasom, ön tizenévesen belógott fogadásokra, befolyásos emberekkel barátkozni. Hogy csinálta?
Öltöny, nyakkendő, telefon a fülre, lazán inteni a biztonsági őrnek, és sose kértek meghívót. Építeni akartam magamat, ott lenni, ahol történnek a dolgok.
Ma is mindig tisztelettel, udvariasan viselkedem, akitől lehet, tanulok. Nem vagyok túliskolázva, ugyan jártam az agráregyetem kereskedő szakára és üzleti főiskolára, de diplomát egyiken sem szereztem.
A rendszerváltás idején szinte a semmiből gazdagodott meg. Ez sosem fenyegette az egészségét abban a lövöldözős világban?
Voltak elképesztő sztorik. Például összetűzésbe keveredtem egy akkor hírhedt, nevezzük úgy, vállalkozóval. Kinézte magának a belvárosi éttermemet, és egy reggel húsz tagbaszakadt fegyverese elfoglalta az üzletet.
Erre egy kis időt kértem, de ahelyett, hogy pénzért mentem volna, átsiettem a kapitányságra, és meggyőztem a rendőröket, hogy segítsenek visszafoglalni a helyet.
Meggyőzte? Nem volt elég egy sima feljelentés?
Kilencvenes évek! A vége az lett, hogy kommandósok nyomultak be, elvittek mindenkit, és a fogdánál nekem kellett szétválogatnom, hogy „ő az én emberem, ő meg nem az enyém”.
Ám ahelyett, hogy a torkomnak estek volna, barátságosan megjegyezték, látják, milyen jóban vagyok a rendőrökkel, és segítsek már nekik visszakapni a fegyvereiket.
Visszakapták?
Vissza.
Ön intézte?
Áh, dehogy, már az is csoda volt, hogy reggel segítettek a rendőrök. De megúsztam mást is.
Gengszterektől vett fel hitelt?
Attól, aki adott. Mondom, hogy ez a vadkelet volt. A banki finanszírozás akkor nem úgy működött, mint ma. Sőt, nem is igazán működött, nem volt elég egy jó üzleti elképzelés, kapcsolatok kellettek, annak pedig híján voltam.
Mi ebből a tanulság?
Hogy bizonyos emberekkel még a kapcsolattartás is tilos. Ma rend van a városban, ám akkoriban veszélyes helynek számított Budapest, őrült dolgok történtek, nem volt nehéz hibázni.
Ki az a gengszter és ki ez az uzsorás?
Inkább nem mondom.
Mennyit kért kölcsön?
Hetvenmilliót.
Mire kellett a hitel?
Egy televíziós, tanulást segítő ötletemre, a Xénia láz és az Űrgammák című tévés filmsorozatra, az első feleségemmel, Czégé Zsuzsával csináltuk, sok pénzt buktam rajta.
Idővel az MSZP fennhatósága alá került a Xénia, kínos. Mire kellettek önöknek a szocik?
Mi kellettünk nekik.
Nem tartottam jó ötletnek beengedni a politikát, a feleségem erőltette, el is váltunk.
A szocik és Xénia miatt?
Is. Az oktatás a szívügyem.
Ezen nincs se bevétel, se profit, de nem is a pénzért csinálom.
Mihez kezdett a válás után?
Pár hónapra a legjobb barátomhoz, Krskó Tiborhoz költöztem, és megalapítottuk első közös, máig működő cégünket, amellyel azóta is szivart forgalmazunk.
Plusz hirdetésszervezők voltak a Magyar Nemzetnél. Abban a pár évben alakult át a reklámpiac, ma már elképzelhetetlenül nagy, húsz-harminc százalékos árréssel dolgozott az a szakma.
Tibornak volt ott állása, és nem derogált neki eljárni hirdetőkhöz. Ellentétben az újságírókkal, akik nem hajoltak le a hirdetésszervezésben rejlő aprópénzért.
Kellett volna?
Nem hiszem.
Mit szól ahhoz, ami ma a sajtóban zajlik?
Az újságírás erkölcsileg és anyagilag is rengeteget bukott az elmúlt két évtizedben, tisztelet a kivételnek. Amiről leginkább az újságírók tehetnek, hiszen sose fognak össze az érdekeiért.
Amikor a kilencvenes években belefogtam az újságkiadásba, léteztek működő, profitot termelő üzleti modellek magazinra, napilapra, rádióra, tévére. Ma meg itt az online, ami miközben nem termel profitot sehol, szétverte az üzleti modelleket.
Legalábbis remélem.
Ahhoz mit szól, hogy a komplett magyar sajtót elfoglalja a Fidesz? Érdekkörben az Origo, a TV2, a megyei napilapok zöme, a Népszabadságot becsukták, a ma már ellenzékinek számító Simicska-birodalom médiumainak folyamatosan keresztbe tesz a kormánypárt, az Index fölött ott a bárd, nem sorolom…
A politika él a lehetőségeivel, ilyen a természete, világszerte benyomul a sajtóba, lásd az amerikai elnökválasztási kampányt. De a sajtó már nem mindenható – ez az amerikai elnökválasztás nagy tanulsága.
Az se szívderítő, hogy Clintonné stábja írta meg az amerikai sajtó demokratákhoz húzó részének, hogy a kampányban mit kell kérdezni a két fő elnökjelölttől, de ott legalább nem cél a túloldal megsemmisítése, nem hullanak el népszabadságok.
A Népszabadságról kérdezze a mostani tulajdonosokat, meg a korábbiakat, meg azokat, akik nem mentették meg a lapot, de azért az amerikai sztorinak az is része, hogy ott nem volt ellenfél.
Most pedig pont azok siratják a demokráciát és nevezik magukat demokratának, akár a szó itthon is használt értelmében, akik a választói akaratot csak addig tisztelik, ameddig az egy irányba húz az elit akaratával.
Disznóság, ami a Népszabadsággal történt?
A közvélemény a sajtó vezetésével könnyen lehülyéz embereket, aztán utóbb kiderülhet, hogy elhamarkodott volt az ítélet.
Hogy most a baloldali hírfogyasztás igénye nem mérhető, ne legyen már kizárólag mások felelőssége.
A baloldali hírfogyasztás igénye nem kisebb, mint a jobboldali hírfogyasztásé. Ráadásul a maradék balos médiumnak hirdetés sem jut. Önnek lapjai és trafikjai vannak és reklámügynöksége, és nemcsak most kap állami hirdetést, közpénzes megbízást, hanem a korábbi kormányok idején is hasított. Mi a titok?
Az, hogy abban, amit csinálunk, a legjobbak vagyunk. Húsz éve adjuk ki a Hamu és Gyémántot, van pár saját és céges magazinunk, a top tíz magyar vállalatból hétnek dolgozunk, és soha egyetlen jelentős ügyfelet nem veszítettünk.
A hírek mégsem úgy szólnak, hogy Rogán szomszédjának cége a nemzetközi piacon is kiemelkedően tud teljesíteni.
Kellenek személyes kapcsolatok, hogy állami, önkormányzati megrendelésekhez jusson?
Nem így működik. Külön csapatunk van a tenderezésre, mindenféle jelzés nélkül szinte mindegyiken elindulunk. A döntési folyamat olyannyira szabályozott, hogy Európa összes közbeszerzési törvénye közül tán a magyar a legszigorúbb, olyan táncrendje van, hogy csak na. Különben sem számít, hogy mit gondolnak a kívülállók. Rám azért haragudni, mert sikeres vagyok abban, amit húsz éve csinálok, olyan, mint egy úszót utálni mert kiemelkedő a lábtempója.
Ez itt egy korrupt ország. A rendszerváltás óta még parlamenti képviselők is sorra dőlnek be húszmilliókkal, hetvenmilliókkal, meg sokkal többel, más politikusokról „csak” az derül ki, hogy sokszorosát költik a hivatalos bevételeiknek. Konkrét történeteket mesélnek autópályaépítési visszaosztásokról, polgármesterekről, akiknek még a főtérfelújítás díszkövei után is tíz-húsz százalék csorog vissza, és hallani, hogy komolyabb EU-s pályázati pénz elnyeréséhez helyenként akár negyven százalékot is vissza kell osztani. Tudós ember nyilatkozta, hogy „a magyar területfejlesztés hajtóereje a korrupció”, értsd, nem azért épül községi szökőkút, mert szükség van rá, hanem mert ott lehet nyúlni.
Mi a kérdés?
Az, hogy ebben a világban életben maradhat-e visszaosztás nélkül egy milliárdos állami megbízásokat elnyerő cég.
Persze, hogy életben maradhat. Bennünket akkor hívnak, ha valamit tényleg jól meg kell csinálni. Ha holnap az összes állami megrendelésünk eltűnne, akkor sem változna semmi az életemben.
A mi kaptafánk pedig a kommunikáció.
Vannak páran, akik képesek tényleg jól megcsinálni. És nyilván olyan is akad köztük, aki hajlandó a hálára.
Ezek szerint mi azok közé tartozunk, akiket külön hála nélkül is a legjobbaknak tartanak.
De komolyan!
Mert szeretne munkát, uniós támogatást.
Ja, ha benne van ő is, akkor nincs gond?
Gond az van, de ha kibeszél, valakit lebuktat, azzal kizárja magát mindenből.
Ha egyszer elfogadta, utólag miért sír? Vagy miért nem él másból? Sokkal egyszerűbb az eredménytelenséget visszaosztással magyarázni, mint naponta dolgozni érte.
Mit tesz ön, ha egy megbízó képviselője tartja a zsebét?
Belenézek, hogy akar-e adni valamit. De most komolyan, minket a munkánk minősége miatt választanak.
Ennyi.
Mióta van ez így?
Hülyének néztek, de nekik mindegy volt.
Magyarországon tartja a vagyonát?
Igen.
Offshore cég?
Nincs.
Külföldi bankszámlák?
Jó lenne.
Nincs?
Nincs.
Külföldi ingatlan Erdélytől Manhattanig?
Sehol a világon. A cégeinket nem visszük külföldre, innen dolgozunk kilenc országnak kilenc nyelven. A gyerekeimet is arra biztatom, hogy Magyarországon tanuljanak, éljenek. Erdély pedig nem külföld.
Erdély, bár fáj a magyarországi és nem magyarországi magyaroknak, mindannyiunknak, egy másik államban található. Szóval Erdélyben van ingatlana?
Nincs. Csak itthon.
Odalesz mindene, ha ne adj isten bedől a forint meg a magyar gazdaság.
Harminc év alatt sok világvégét éltünk már túl, de kétségtelenül rejt országkockázatot, ha minden tojásomat egyetlen kosárban tartom.
Szép kép.
Szerintem ez ma a létező legjobb ország, hatalmasak a lehetőségek.
A víz is kiváló, főleg Budán.
Más országot látunk. Mit javasol egy depressziós térségben élő, képzetlen munkanélkülinek, akiről lemondott a politika, és a bizonytalan közmunka számára az egyetlen út?
Nem dolgom mindenkinek tanácsot adni. De azt tudom, hogy én például tej-kenyér kihordásával kezdtem. A cinikus média indokolatlanul depressziós képet mutat hazánkról, pedig én sok-sok lelkes emberrel találkozom.
Csereháton, Borsodban, Szabolcsban, Nyírségben, a Viharsarokban nyomort lát, ha kiszáll az autójából.
Lehet, de Budapesten is láthat ilyet. Hiszem azt, hogy bárki, aki akar, tud is dolgozni és tud egyről a kettőre jutni. Hogy könnyű-e? Nem, egyáltalán nem az.
Kilát innen a Déryné kávézóból, bel-Budából?
Túrázom, megfordulok olyan helyen is, ami nem Buda.
Tessék kimenni, és eladni valamit, ahhoz nem kell semmi, csak felkelni korán, öltönyt húzni, és gyerünk. Ötlete mindenkinek van, egy vállalkozásnál a megvalósítás a fontos. Bővülnek a lehetőségek, ma már nem munkanélküliség, hanem munkaerőhiány van Magyarországon.
Munkanélküliség is van. Munkaerőhiány az itthon gyalázatosan fizetett, de külföldön eladható, iparos és egészségügyes szakmákban lett.
Idő kell a kibontakozáshoz. Kezd működni a magyar gazdaság, minden meghatározó mérőszámban a legjobb eredményeket produkálja az ország a rendszerváltás óta, a folyamat kiváló fokmérője a dübörgő hirdetési piac, azon belül is az egyre több álláshirdetés.
A kormánybarát sajtóban dübörög az a hirdetési piac. Tiszta terep a hirdetési piac?
Igen. Miért?
Mert a nem kormánybarát sajtó nem kap állami hirdetést, miközben például a részben állami hitelből vásárolt TV2 a korábbi duplájára emelte hirdetési listaárát, hogy beférjen a Vajna tulajdonszerzésével hirtelen beömlő közpénz. Hogy van ez?
Andy Vajnát kérdezze erről. Ha az enyém lenne a TV2, akkor én válaszolnék. Egyébként magát a tiszta piac kifejezést sem értem.
Amúgy meg miről is beszélünk? Arról, hogy az állam miért nem tart el egyes médiumokat? A kormányzati kommunikációban dolgozók feladata az, hogy minél több állampolgárhoz eljusson a kormány üzenete, ha ez teljesül a jelenlegi médiamixszel, miért kellene többet költeni? Akkor ugyanott tartunk, mint a korrupcióval, a baj nem az, hogy van, hanem, hogy valaki kimarad? Mennyire őszinte így a siránkozás a sajtószabadság felett?
A jelenlegi médiamix úgy áll össze, hogy az állam a neki kedveseknek tolja a közpénzes megrendeléseket.
Az biztos, hogy a piac önmagában képtelen igazságosan irányítani a dolgokat.
Az önök cége intézte a kormány migránskampányát. Amikor elvállalták, elgondolkodott, helyes-e a kampány célja?
Szerencsés helyzetben voltunk, hiszen a kész plakátokat kellett elhelyeznünk.
Sokak szerint végletesen lebutított gyűlöletkampányt láttunk.
Ön csinált már politikai kampányt?
Nem.
Akkor honnan tudja, hogyan kell csinálni?
Nem tudom, de ettől még igazságtalan, a „ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”és társai.
Mint a gazdaságban mindenütt, a hirdetésben is a hatékonyság az első.
Nézze, hazugságra nem lehet kampányt építeni, ezt adom, de a migránsválság esetében a kormány az emberek valós félelmeire reagált. Ha nem így lenne, nem szavaztak volna hárommillióan nemmel a kvótareferendumon, pont.
A mosóporreklámon az múlik, melyik fehérítőset öntöm a gépbe, a másikon meg az, hogy utálja-e a fél ország mindazokat, akik nem pont úgy néznek ki, mint mi. De onnan kanyarodtunk el, hogy önnél felvetődik-e morális kérdés egy bármilyen kampány kapcsán.
Én a cégek tulajdonosa vagyok. Az én feladatom nem az egyes kampányokkal kapcsolatos, hanem azzal, hogy a cégek minden jogszabályt, az amúgy elég szigorú reklámtörvényt is betartva, és minél sikeresebben működjenek. Az értékrendem pedig jól látható a saját termékeinkben.
Dolgozna nem fideszes kormánynak is?
Mi alapvetően piaci cégeknek dolgozunk, és még a közbeszerzések nagyrészében is állami intézmények a megbízóink.
Hiszen találni köztük milliárdos megrendeléseket.
Amúgy a kommunikációs szakma csúcsa, ha valaki a saját hazájának dolgozhat.
Magánemberként elgondolkodott a migránsügyön?
Persze.
Pogátsa Zoltán nyilatkozta nálunk: „Nem megoldás, amit Merkel mond, hogy integrálod a menekülteket a munkaerőpiacra, mert több tízmillió főt nem tudsz integrálni. És Orbán kerítése se megoldás, mert több tízmillió embert nem tudsz kerítéssel visszatartani.” A népvándorlás okait kell megszüntetni, a fegyverszállítást, amiből a nyugat profitál, és a globális felmelegedést, amit a nyugat okoz, miközben mindezek vesztese Észak-Afrika, ahol „ellehetetlenült a mezőgazdaság, vér folyik, ellehetetlenült az élet”.
Lehet, de ettől még a migránskampány sorsfordító kérdésekről szólt. Arról, hogy a gyerekeim milyen országban élnek majd. Mi ülünk a Dérynében, az ön törzshelyén, nem Pogátsa.
Már találkoztam vele is itt.
A minap a kispálos, kiscsillagos, Kossuth-díjas Lovasi András nyilatkozta, hogy szerinte „az opportunista buzgómócsingfajtából” lesz politikus, az elit „nem teljesítmény, érdemek alapján választódik ki”, hanem kontraszelekcióban. Helyes diagnózis?
Nem igaz a kontraszelekció.
Hogy valakiből politikus legyen, ahhoz először is akarni kell politikusnak lenni, kell foglalkozni közügyekkel, föl kell vállalni a pofonokat, és indulni kell választásokon. Olyan nincs, hogy egy szuperértelmes, szupertisztességes ember ül a székében, és egyszer csak miniszterelnökké válik. Ha Lovasi vagy Pogátsa vagy bárki más másmilyen politikát és politikusokat akar, mint a mostaniak, hát induljon politikusnak.
Varrjuk még el azt a rogános, pasás szálat.
Varrjuk.
A pasaparki lakás vagy a Rogánnal való ismeretség és üzleti kapcsolat a régebbi?
Már bőven sikeres vállalkozó voltam, amikor Rogán Antal 2006-ban polgármester lett, majd megbízásokat kaptunk az önkormányzatától.
Melyiküknek nagyobb a kecója?
A harminchárom lakásos társasház összes lakója ismeri a paramétereket, de nem tudom fejből mások lakásának a méreteit.
Tényleg, hogy néz ki a lakógyűlés egy ilyen elit helyen? Mindenki az ügyvédjével képviselteti magát?
Nem, Rogán mindig valamelyik államtitkárát küldi… Vicceltem. Természetesen járunk rendesen mi magunk.
Rogánról – jórészt a Juhász Péterrel zajló kommunikációs háború nyomán – az az imidzs alakult ki, hogy ő a Fidesz egyik legkorruptabb képviselője. Ezért zavarja önt a „szomszéd” minősítés?
Ez az egész hecckampány nem rólam szól. Hadakozhatnék ellene folyamatosan, de nem teszem. Winston Churchill mondta: „Ha minden olyan kutyát megállsz megkövezni, amelyik megugat, sosem éred el a célodat.” Nem foglalkozom pletykákkal, nem érdekel, kiről mit hordanak össze. Én a labdán tartom a szememet, a csapattársaim és az ellenfél mozgását figyelem, a bekiabáló nézőkkel nem foglalkozom.
Interjúkötet a 24.hu szerzőjétől
