Értem, hogy vannak kedvező adózási formák (pl. kiva, kata, eva), és ezekkel tényleg lehet adót spórolni. De úgy gondolom, a magyar vállalkozások nem kis hányada nemigen hiszi el, hogy olcsóbban tudna működni, ha mindent legálisan csinálna. Pont ezért nem igazán az a jellemző, hogy hófehéren, az adózási lehetőségeket maximálisan kihasználva működnének a vállalkozások. Hogyan látja ezt?
Papp Tibor: Ellenérdekeltség van a könyvviteli szakma és a vállalkozások között. A vállalkozók, cégek abban érdekeltek, hogy költséghatékony legyen a pénzügyi- és adótervezésük. A könyvviteli szolgáltató pedig minél hatékonyabban szeretné elvégezni a munkáját.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy mennyiségi adatrögzítést végez, nem konzultál a cégvezetővel, nem vesz figyelembe minden adózási alternatívát, nem használ ki minden adócsökkentési, adóalap-csökkentési lehetőséget, könyvelési technikát, például azért, hogy időt, képzést, költséget és soron kívüli NAV-os ellenőrzéseket spóroljon (ami sanszos lehet). Így a vállalkozás érdekei nem érvényesülnek igazán a munkakapcsolatban, vagyis valóban nem tudják kihasználni az adózási lehetőségeket.
Pistyur Veronika: Finomítanék annyiban, hogy szerintem ez nem általános jelenség. Vagy legalábbis nincsenek erre vonatkozó adatok. Az biztos, hogy a mai magyar vállalkozók elsődleges tanácsadója a könyvelő. A gond az, hogy a könyvelő nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy a vállalkozó felelős és optimális döntést tudjon hozni. Adótanácsadóra igénybevételére is szüksége lenne.
És igen, a könyvelőnél lehetnek félelmek, ami miatt nem ajánl bizonyos megoldásokat, mert az pluszterhet jelenthet neki. Emiatt pedig fontos döntések maradhatnak el a vállalkozásoknál. Nem azt mondom, hogy ez ne fordulna elő gyakran, csak azt, hogy szerintem nem minden szolgáltatóra jellemző.
Papp Tibor: Én viszont nem igazán találkoztam ellenpéldával.
Pistyur Veronika: Az itteni (Bridge Budapesthez csatlakozó) vállalkozásoknál én jó pár ellenpéldát tudok mutatni.
Papp Tibor: Elhiszem. Mégis azt kell hogy mondjam, Magyarországon „nem is igazán létezik” a mi szakmánk, és itt az adótervezésre gondolok. Azzal, hogy a könyvelői szakmát húzom le, a saját szakmámat húzom le. Azt szeretném, ha igényt generálnék. Arra szeretnék rávilágítani az előadásaimmal, hogy a könyvelés milyen sok alternatívát rejt.
És ha az ügyvezetők hallják, hogy milyen lehetőségeik vannak Magyarországon, és hogy ezek nemzetközi összehasonlításban is mennyire jók, akkor használják ki ezeket a versenyelőnyöket. Kérjék meg a könyvelőjüket (ha kell, gyakoroljanak rá nyomást), hogy nézzen utána a dolgoknak. Ma nagyon felhígult a szakma, rostálódásra lenne szükség. Ha az ügyvezetők közül minél többen számon kérik a könyvelőkön a kihagyott lehetőségeket, akkor talán elérhetjük, hogy igényesebb munkát végezzenek a mostani könyvelők. Vagy pedig jönnek majd olyan új szolgáltatók, akik a jelenlegieknél jobban odateszik magukat.
Pistyur Veronika: Megtapasztalhattuk a Bridge Budapest első workshopján is, aminek az adózás volt a témája, hogy Jórészt azért is, mert az adótervezést ma még sokan kihagyják. Pedig erre sokkal nagyon hangsúlyt kellene fektetni, mint a tűzoltásra. Ehhez a vállalkozásvezetőknél lenne szükség szemléletváltásra, mérlegelésre, arra, hogy adjanak saját maguknak lehetőséget rá, hogy egyenesebb úton járjanak, és biztonságban érezhessék magukat adózási oldalról.
Visszakanyarodnék Tibor állításához, miszerint olcsóbb lehet, ha fehéren vállalkozunk. Az előadási anyagában felsorolta a kedvező adózású katát, a kivát, az evát, a különböző foglalkoztatási kedvezményeket. De mi a helyzet például a magas munkaerő-igényű szektorokkal? Vannak, akik próbálják kinyögni a bért terhelő magas közterheket, mások meg simán elbliccelik az adófizetést, és máris olcsóbbak. Hogy lehetne ennél olcsóbb az adófizetés?
Papp Tibor: Magyarországon ma a vállalkozónak 193 forintba kerül 100 forint bér kifizetése. Ami az általános nézet szerint nagyon sok. Viszont azt látni kell, hogy ezzel messze az európai mezőny alatt vagyunk. Ilyen szempontból az unió egyik legolcsóbb (legalacsonyabb adózású és járulékú) országa vagyunk. Nemzetközi összevetésben tehát egyáltalán nem vagyunk hátrányban, ezt a pozíciónkat erősíti az alacsony magyar minimálbér is. Ami gond, hogy a termelékenységünk nagyon alacsony (egy óra alatt feleannyit sem termelünk, mint a fejlett országok), és a munkaszervezéssel is hadilábon állunk.
De És ha azt vesszük, hogy nemzetközi átlagban 28 százalékkal magasabb a bért terhelő közteher, akkor a különböző kedvezményeket alkalmazva még versenyképesebbek lehetünk. Különösen hogy a benyújtott törvénymódosítás szerint jövőre kiterjesztik a kedvezményeket, ami úgy gondolom, lehetőséget biztosít olyan vállalkozások közteherviselésbe való integrálására, akik eddig nem vállaltak részt ebben.
Pistyur Veronika: Lehet, hogy nemzetközi összehasonlításban nem magasak a magyar adóterhek. De erre valószínűleg nagyon sok vállalkozás mondja azt, hogy mit érdekli őt. Hiszen neki azokkal a vállalkozásokkal kell itthon versenyeznie, akik a járulékterheken spórolva tudnak olcsóbbak lenni. Mindenképpen nehezebben marad versenyben szerintem annak, aki legálisan foglalkoztat, még akkor is, ha az adózási kedvezményeket igénybe veszi. Az okok között pedig ott látom, hogy a vállalkozók között nincs egyfajta együttműködés, támogatás, szolidaritás, összetartás (nem kartell!) abban, hogy mindannyiunk érdekében a legális utat járják.
Nem gondolom, hogy a verseny mindenképpen harcot kell, hogy jelentsen. A verseny színtere lehet a minőség is. Ha nem a legrövidebb idő alatt megszerezhető legtöbb haszon a fő motiváció, akkor nem valószínű, hogy kizárólag az árverseny kerül előtérbe. Amikor viszont csak árverseny van, az óhatatlanul rásodorhatja a vállalkozást a nem legális útra. Ez főleg vezetői dilemma. Ha hosszú távon, kiszámíthatóan, fenntarthatóan akarjuk működtetni a céget, akkor ennek megfelelő döntéseket kell hozni. Mindenki tisztában van pl. azzal, hogy a rosszul (feketén, szürkén) fizetett munkavállaló nem érzi magát biztonságban, emiatt (visszacsatolva ahhoz, mit Tibor mondott) kérdőjeles lesz a termelékenysége, értékteremtő képessége. Ezzel is
Ha lenne párbeszéd a vállalkozók között, akkor lehet, hogy együtt képesek lennének belátni: ezen az áron nem érdemes faragni a költségeken. Mert ez mindannyiunknak rossz.
Tibor, azt állítja, hogy ma Magyarországon bármelyik vállalkozás képes pl. a bérterheket az említett 106/100-ra lefaragni?
Papp Tibor: Nem, egyáltalán nem. Ez inkább a kis cégeknek adott lehetőség. Azt viszont kijelenthetem, hogy szinte mindenhol van lehetőség arra, hogy kifehérítsük a tevékenységet. Bár lehet, hogy ez túlzás. Hiszen tudok olyan példát mondani, ahol ez szinte kizárt, mert olyanok a törvényi feltételek.
Például?
Papp Tibor: Az élelmiszeriparban a nagykereskedelmi árak nemritkán alacsonyabbak, mint a gyártási árak mondjuk Lengyelországban. Addig, amíg ilyen ellentmondások létezhetnek, nehéz tiszta versenyről beszélni. Vannak olyan szektorok, ahol semminemű hajlandóságot nem látunk a fehéredésre. Viszont azt is nyilvánvaló, hogy a vállalkozók roppant módon vágynak arra, hogy transzparensen és legálisan működjenek. És sokszor azért nem képesek ezt elérni, mert nem tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak arra, hogy legálisan csökkentsék az adójukat. Ha ebben segítséget kapnak, akkor szignifikánsan nőni fog a cégnél a hatékonyság, a termelékenység (emiatt gazdaságosabb, ha úgy tetszik, olcsóbb lesz a működés), és az árbevétel is emelkedni fog. Ezért mondom, hogy összességében jobban megéri fehéren dolgozni. Nincs ebben semmi varázslat, amint az adózás rendben van, sokkal többet tudnak azzal foglalkozni a vállalkozások, amihez értenek. Onnantól megtehetik, hogy minden erőforrásukat a fő tevékenységbe irányítsák. Óriási pozitív energiákat szabadít fel.
Meg kell találni azokat az adózási lehetőségeket, amelyek vállalható szintet jelentenek. Így lehet kifehéríteni a gazdaságot. Emellett pedig lényegesen nagyobb adószigorra lenne szükség.
Ön szerint nincs elég szigor?
Papp Tibor: Ki szoktak nevetni külföldi cégek, amikor idejönnek Magyarországra. Százmilliós adótartozásokat lehet felhalmozni úgy, hogy az adóhatóság rá se néz, míg egyes országokban a legkisebb hátralék adóellenőrzést von maga után. Ezért mondom, hogy nálunk nincs adószigor. És akik idejönnek idővel idomulnak a magyar lazasághoz. Aki nem hiszi, üljön le beszélgetni egy német, osztrák, svájci, vagy holland vállalkozóval és kérdezze meg tőlük, hogy ott mit jelent egy adóellenőrzés: durva, életre szóló sokkot.
Náluk az adószigor beleivódott a köztudatba, ami elég erős motivációt jelent az egyenes út járásához. Nálunk ez nincs. Ezért nincs igazi közteherviselés. X százalék egyáltalán nem vállal részt belőle. Az adóhatóság pedig csak azokat ellenőrzi, akik vallanak, akik tesznek a közös kalapba, de őket is akkor, ha adót igényelnek vissza, vagy nagyon nagyok. Sokkal jobban kellene ragaszkodniuk az adóforintokhoz.
Nem mellesleg: ha sikerülne elérni (kikényszeríteni) az általános közteherviselést, akkor annak „mellékhatásaként” tovább mérséklődhetnének az adók.
A magyar vállalkozókban most is hatalmas a félsz egy NAV-os ellenőrzéssel kapcsolatban. És szerintem is megvan az igény a legális működésre, de azt látom, egyszerűen nem hiszik el, hogy ez lehetséges.
Papp Tibor: Nem tudok mást, mint ismételni magam: meg kell keresni a rendkívül sokszínű magyar adózási lehetőségek között, ami az adott cégnek legjobban megfelel, és ki kell fehéríteni a működést. Ettől minden sokkal egyszerűbb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz a cégvezetésben. És kapcsolódva ahhoz amit Veronika mondott: a munkavállalók szintjén is sokkal nagyobb lesz az elköteleződés.
Ami jó hír szerintem, hogy az Y-generáció már teljesen másképp gondolkodik, mint a többi. Nagyobb az igényük a legalitásra. Sőt, ahogy én tapasztalom, a fiatalok megvetik a korrupciót, a nem legális megoldásokat.
Pistyur Veronika: Egyetértek. Ez statisztikailag is kimutatható: felmérések szerint 60 százalék feletti az Y generációnál az igény az értékteremtésre, az átlátható céges kultúrára. Biztos vagyok benne, hogy efelé fogunk haladni. Mi abban szeretnénk segíteni a vállalkozókat, hogy minél fájdalommentesebb legyen számukra az út. És hogy egymás tapasztalatait meghallgatva, és abból okulva könnyebben tudjanak váltani.
Lehet egy ilyen váltás fájdalommentes?
Papp Tibor: Az esetek többségében meg tudjuk találni azokat a legális lehetőségeket, amelyek nem drágábbak, csak szakmailag igényesebbek, mint a korábbi illegális megoldások. Mindig örülnek a vállalkozók, amikor megmutatjuk nekik, hogy van jobb út. Annyira más attitűdöt biztosít egy ilyen váltás, hogy szabályosan fellélegeznek a cégvezetők. Felszabadító, megnyugtató az a tudat, hogy már nem a feketegazdaságba, hanem a költségvetésbe fizetik az adóforintjaikat. Új lendületet ad az egész vállalkozásnak. Pistyur Veronika: Tegyük hozzá, hogy sok vállalkozás egyelőre akkor gondolkodik el, hogy másképp kellene csinálnia a dolgait, amikor már megtapasztalta a fájdalmat. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint az orvoshoz menéssel: csak akkor szánjuk el magunkat, ha már fáj. A prevenciót pedig hanyagoljuk. Pedig az orvosos példából is tudjuk, hogy ez nem jó.
Azt mondom, Mert egyetértek, az itthon is nagyon tud fájni. Nem jobb lenne, ha azt tudnánk mondani lazán: Jön a NAV? Jöjjön! Beszélgessünk!
