Kelet-Európa távolodik-e a nyugati modelltől? címmel közölt terjedelmes elemzést a Le Figaro. A francia konzervatív lap szerint miközben a rendszerváltás után a közép- és kelet európai országok az európai modell heves követői voltak, lelkesen csatlakoztak az Európai Unióhoz és az NATO-hoz, a migránsválság nyomán a demokrácia működéséről önálló víziót alakítottak ki. Magyarország a cikkszerző Isabelle Lasserre szerint a korábbi szovjet szatellitállamok közül a legliberálisabb volt, ezért természetesen és könnyen illeszkedett be a hagyományos európai demokráciák közé, Orbán Viktor vezetése alatt azonban az ország a “konzervatív és eurofób nacionalizmus” élharcosává vált Jaroslaw Kaczynski Lengyelországával egyetemben.
A varsói és budapesti tekintélyelvű kormányok sorozatosan megsértik az emberi jogokat és a jogállamot. Elutasítják a muzulmán migránsok befogadását, mert Európa keresztény identitásának veszélyeztetését látják bennük
– hangsúlyozta a lap, amely szerint Közép-Európa most először lép fel oly módon, hogy “az radikálisan megkülönbözteti az európai modelltől a migránsokkal szemben és a demokráciagyakorlásában”. Jacques Rupnik politológus, Kelet-Európa szakértő úgy véli, hogy az Európáról kialakított kelet-európai koncepció szerint a kontinens kultúrája és civilizációja a keresztény gyökereken alapul. Ez az “elképzelés” azért terjedhetett el, mert a volt kommunista országok homogén társadalmak a második világháború óta.
Nyugaton a nemzetállamok multikulturális államokká váltak a gyarmatosítás végével, míg Keleten ezzel ellentétes folyamat zajlott le, a heterogén társadalmak homogénekké váltak a zsidók kiirtása, a határok megváltoztatatása, majd a szovjet rendszerben rájuk erőszakolt bezártság miatt
– hívta fel a figyelmet Jacques Rupnik.
Régi értékek, régi sérelmek
A Le Figaro arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás után 26 évvel Keleten az életszínvonal alacsonyabb az uniós átlagnál, és “a növekedésből kiszorult emberek most vesznek revánsot”. A lap szerint jóllehet a demokrácia új koncepciója Nyugat-Európában is megjelent, a legfőbb különbséget az okozza, hogy
Közép-Európával ellentétben a bevándorló és Európa-ellenes mozgalmak Nyugat-Európa régi országaiban még nem jutottak hatalomra.
A lap szerint megvan a kockázata annak, hogy felszabdalja az Európai Uniót az újfajta megosztottság azok között, akik megkérdőjelezik a régi Európa hagyományos értékeit és azok között, akik nem akarnak azokon változtatni vagy alkalmazni azokat az új világhoz. Annak ellenére bekövetkezhet ez a cikk szerint, hogy “az Európa-ellenes kormányok” Budapesten és Varsóban nem kérdőjelezik meg a demokráciát, de olyan koncepciót valósítanak meg, amely alapján úgy tekintik, hogy egy választási győzelemmel minden hatalmat megszereztek, beleértve a játékszabályok megváltoztatásának jogát is, tekintet nélkül a kisebbségek véleményére vagy érdekeire.
Közép-Európa jelenleg azt a demokratikus kultúrát kérdőjelezi meg, amelyet az Európai Unió tagállamai eddig adottnak gondoltak.
Jacques Rupnik szerint a kelet-európai ellenállás miatt Nyugat-Európának is végig kell gondolnia, hogy mi az identitása.
