A szóvivő leszögezte: az ügyészség mindenben tiszteletben tartja a független magyar bíróságok ítélkező tevékenységét, valamint a jogerős ítéleteket.
Az úgynevezett tábornokperben a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa egy héttel ezelőtt 15 vádlottat mentett fel – részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában – a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények vádja alól. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyészség fellebbezett.
Fazekas Géza ismertette: a nyomozás 2010. január 18-án egy vállalkozó feljelentése után indult, január 29-én tetten érték a vesztegetőket. Az ügyben a Budapesti Katonai Ügyészség húsz gyanúsítottat hallgatott ki, egyikükkel szemben megszüntette a nyomozást, egy tábornok és egy ezredes eljárását pedig elkülönítették. Ebben az ügyben, 2012 áprilisában a bíróság már kiszabott jogerős, végrehajtandó szabadságvesztést, amelyet a két elítélt jelenleg is tölt.
Az alapügyben 2011. január 18-án fejezték be a nyomozást, és 2011. március 10-én emeltek vádat 17 emberrel szemben. A bíróság két vádlott eljárását elkülönítette.
Fazekas Géza az előzmények ismertetését követően a sajtóban megjelent állításokra reagált. Egyebek között arra, hogy „a tábornokper vádja nagyobb részt konstruált volt”. Az egyik hírportálon megjelent állítást azzal utasította vissza, hogy a vesztegetési cselekményeket a feljelentő, a tanúk és a vádlottak tárták fel.
Azokra a különböző portálokon megjelentek írásokra reflektálva, amelyek szerint O. J. vallomása „valótlan ígérettel kikényszerített” lett volna, és „törvénytelen módon jutottak hozzá”, illetve a bizonyítékokat törvénysértő módon szerezték be, a szóvivő azt mondta: az ügyészség a vádlott esetében a törvényi mentességre vonatkozóan pontatlan kioktatást alkalmazott, „az eljárási hibát azonban az észlelését követően haladéktalanul korrigálta”. A terhelt az addigi vallomásait ezután is fenntartotta, és „még negyven oldalon keresztül” tett érdemi beismerő vallomást, amelyet a szembesítéseken is fenntartott. Hangsúlyozta: a vádlott valamelyik védője mindig jelen volt, amikor vallomást tett, és az ügyészségi eljárás törvényességét a nyomozás során nem kifogásolták.
Azokra a sajtóban megjelent állításokra, hogy „az ügyészség egyetlen vádlott, egy dandártábornok vallomására alapozta a vádat”, azt mondta: a vádirati tényállásban foglalt pénzátadásokat 13 tanú vallomása támasztotta alá, azoké a vállalkozóké, akik a pénzt adták. A nyomozás során továbbá 9 vádlott tett teljes körű vagy részleges beismerő vallomást, amelyet többször is megerősítettek – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az eljárás tettenéréssel indult.
Arra az állításra, hogy az ügyészség a nyomozás során más bizonyítékot nem szerzett be, azt mondta: a közbeszerzési eljárás iratainak, a konkrét szerződéseknek és átiratoknak a beszerzése megtörtént, azok a nyomozati iratok mellékletét képezik.
Azzal a kritikával kapcsolatban, hogy „nem jártak utána, hogy az állítólagos vesztegetések hol, mikor és hogyan történtek”, azt mondta: nyolc év vesztegetési cselekményeit tartalmazza a vádirat, amelyben a vádlottak vagy a tanúk meg tudták jelölni a pénz átadásának pontos helyszínét. A híváslisták hiányával kapcsolatban pedig azt mondta: a szolgáltatók csak egy évig őrzik ezeket a listákat.
Fazekas Géza szólt arról is, hogy az ügyészség a tárgyaláson szerzett tudomást a harmadrendű vádlott állítólagos bántalmazásáról, amelynek alapján hivatalból eljárás indult. A gyanúsítottként kihallgatott két büntetés-végrehajtási alkalmazottal szemben az eljárást végül bizonyítottság hiányában szüntették meg.
A szóvivő arról is beszélt, hogy a tárgyaláson hat meghatalmazott védő kizárási indítványt terjesztett elő a tárgyaló ügyészekkel szemben, jogellenes eszközök alkalmazására utalva. Az ügyészség ennek nyomán hivatalból feljelentéskiegészítést rendelt el, amely után a feljelentést bűncselekmény hiányában elutasította, miként a kizárási indítványt is.
Azzal kapcsolatban, hogy miért a Kaposvári Törvényszék tárgyalta az ügyet, azt mondta: a Fővárási Törvényszék Katonai Tanácsának mind a három hadbírája nyomozási bíróként vett részt az eljárásban, ezért perbíróként nem járhattak el az ügyben. Az először kijelölt Győri Törvényszék Katonai Tanácsa pedig nem tudott törvényesen megalakulni, mert a területén nem volt két tábornoki rendfokozatú ülnök.
