„A gyümölcstermesztésben a jelentős munkaerőigény a májustól októberig tartó időszakban jelentkezik, mivel jórészt május-júniusban zajlik a termésritkítás, illetve májustól októberig tart a szüretelés. A szabadföldi zöldségtermesztésben is döntően április-májusban zajlik a vetés, palántázás, majd szintén nyárra és őszre esik a betakarítás. Van olyan speciális eset, mint például a spárga, ahol már április közepe óta dübörög a betakarítás. A hajtatott zöldségtermesztésben viszont gyakorlatilag egész éven át folyamatos a munka” – összegezte a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, a FruitVeB alelnöke.
Apáti Ferenc hozzátette: egyelőre nehezen felmérhető, hogy a más szektorokból elbocsátott vagy a Nyugat-Európából hazaérkező munkaerő mennyire mobilizálható az ágazatukban. Az alelnök arra is kitért, hogy relatíve kevés külföldi dolgozik a hazai zöldség-gyümölcs szektorban, hiszen a romániai, ukrajnai és szerbiai munkások (akik nálunk is relevánsak) a magasabb bérek miatt általában inkább Nyugat- és Dél-Európát választják. Ebből adódóan a magyar kertészek korábban is elsősorban hazai munkavállalókat alkalmaztak.
A gyümölcsök – egy-egy gyümölcsfaj rövidebb és szakaszosabb betakarítási időszaka miatt – kevésbé vonzóak a külföldi munkaerőnek. Arról nem is beszélve, hogy idén nagyon nagy terméskiesést okoztak a tavaszi fagyok (legutóbb a május 13-ai), így a gyümölcstermesztés idei munkaerőigénye egyébként is jelentősen mérséklődik.
A spárgázás nemcsak a németeknél függ a külföldi dolgozóktól
A spárgatermelők és a növényházi zöldségtermelők évek óta hagyományosan a szomszédos országokból érkező vendégmunkásokkal oldják meg ezeket a feladatokat. Az országhatárok lezárása miatt azonban mintegy 3-5 ezer fő erdélyi, vajdasági és kárpátaljai munkavállaló hiányozhat erről a területről.
Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyek elvesztése révén a munkaerő jelentős részben nem ott szabadult fel, ahol intenzív idénymunkára van szükség, így a belföldiek mobilizálhatóságának földrajzi korlátai is vannak.
Emiatt is mindenképpen fontos lenne szélesebb körben megoldani a vendégmunkások határon keresztüli mozgását és az időbeli korlátozás nélküli itt tartózkodását. (Ők általában a teljes szezonra szoktak jönni április-májustól, illetve szeptember-októberig.) A beutazási nehézségek a spárgán kívül a paprika és a konzervuborka területén is gondot okozhatnak a termelőknek.
Ugyan március végétől Románia viszonylatában, április 24-e óta pedig Szerbiából is működik a határ menti ingázás, de ez nem jelentett igazi megoldást a szektorban. Egy május 6-i határozat viszont bizonyos feltételek mellett engedélyezi a szomszédos országokból érkező idénymunkások Magyarországra történő belépését.
Nem olyan egyszerű a „beugrás”
Bár nemzetgazdasági aspektusból logikus lehetne, hogy a munkanélkülivé vált tömegeket hazai munkahelyekkel próbáljuk meg ’felszívni’ a munkaerőpiacról. Vagy megfordítva: a hazai vállalkozásokat az állás nélkül maradtak munkába állítására használják. Ugyanakkor a zöldség-gyümölcs ágazatban több fontos aggály is kiemelhető ezzel kapcsolatban. A termelőkben teljesen érthetően megvan a félelem, hogy ha majd a most negatívan érintett szektorokban – például turizmus, vendéglátóipar – valamelyest normalizálódik a helyzet, akkor az onnan érkezett dolgozók akár a szezon közepén távozhatnak az ágazatból. Mindez értelemszerűen katasztrofális hatással lenne a termelési és betakarítási folyamatokra – véli Apáti Ferenc.
„Az is kérdéses, hogy aki nem szokott hozzá ezekhez a fizikai munkákhoz, az bírni fogja-e az ilyen típusú feladatokat. Továbbá az idénymunkák egy részét végző ukrajnai, romániai és kis részben szerbiai vendégmunkások hagyományosan sok éve itt dolgoznak, így már ’kitanulták a szakmát’. Ennél fogva a termelők értelemszerűen ragaszkodnának a jól bevált, régi munkaerőhöz, amelyik az előző években akkor is segítséget jelentett számukra, amikor a magyar munkaerő nem volt mobilizálható” – fejtette ki a FruitVeB alelnöke.
Van, ahol beleférne az idénymunka
Bár tömegesen nem várható, hogy a turizmus-vendéglátásban munka nélkül maradtak majd a mezőgazdaságban helyezkednek el, de kivételeket – elsősorban vidéken – természetesen lehet találni. Borsod megyében, az ország egyik legszegényebb településének számító Hernádvécsén működik a Hotel Vécsecity, amely az egyik fő foglalkoztatónak számít a környéken.
Munkatársaik között már a járvány kitörésekor felmerült, hogy amennyiben lehetőség nyílik rá, akkor besegítenének egy közeli borászatban vagy a gönci barackosokban. Ugyanakkor azt látják, hogy a kisebb kézműves borászok körében is érthetően nagy a bizonytalanság, hogy a HoReCa-szektor (hotelek, éttermek, kávézók) kiesése miatt milyen keresletcsökkenéssel számoljanak, illetve ahol ez megoldható, mennyire fogják vissza a termelői munkát. A barackosok pedig félig önkormányzati tulajdonban vannak, emiatt ott a település is be tud segíteni – akár közmunkásokkal is, így nem biztos, hogy a hernádvécsei hotelből szükség lesz napszámosokra.
A mezőgazdasági munka egyébként nem áll távol tőlük, hiszen a kastélyszálló kilenc hektárnyi parkkal – és istállóval is – rendelkezik, így „kint” is akad most tavaszi munka. A vezetőség a kollégák megtartására törekszik, és abban bíznak, hogy ha be tud indulni a belföldi turizmus, akkor kisebb, 55 szobás szállodaként az esetleges korlátozások ellenére is meg tudják oldani a megfelelő vendégfogadást.
Kiemelt kép: Rosta Tibor / MTI
