Az összes termény háromnegyedének léte a beporzó állatokon múlik, ezért óriási veszélyt jelent az emberi jólétre, ha nem állítják meg a méhek és a lepkék számának csökkenését. Brit tudósok arra figyelmeztettek, hogy beporzó állatok közvetlenül felelősek például a gyümölcsök, gabonák, a mogyorófélék, a kávé és a kakaó fejlődéséért. Ez különösen a világ szegényebb, vidéki közösségei, vagyis a főként a mezőgazdaságból élők hetven százaléka számára kiemelt jelentőségű. A mezőgazdaságban 1,4 milliárd ember dolgozik. Ez a világ gazdasági szempontból aktív munkaerejének mintegy egyharmada – olvasható a Nature című lapban megjelent tanulmányban.
A beporzásban résztvevő állatok nagyrészt méhek lepkék, pillangók, darazsak és bogarak, de bizonyos növényeknél madarak, denevérek, gyíkok végzik a beporzást, egyes esetekben pedig a szél viszi a virágport. A szakértők szerint az állatok által beporzott növények döntő jelentőségűek az emberek kiegyensúlyozott táplálkozása szempontjából, mivel olyan fontos összetevőket tartalmaznak, mint az A- és C-vitamin, a kalcium, a fluorid és a folsav.
A vadon élő növények is veszélyben vannak, hiszen a trópusi növényzet több mint 90 százalékának beporzása állatoktól függ. Csaknem minden ötödik gerinces beporzót – többségük madár és denevér – a kihalás veszélye fenyegeti. A méhfajok és a pillangók mintegy kilenc-kilenc százalékát sorolják a veszélyeztetett állatok közé. A méhek húszezer faja felelős a világ 107 fő termése több mint kilencven százalékának beporzásáért.
Az európai, észak-amerikai és egyéb méhpopulációkra nagy veszélyt jelent az úgynevezett kolónia-összeomlás (Colony Collapse Disorder, CCD) jelensége, amikor az egy kaptárban élő méhek száma gyorsan, váratlanul és katasztrofális mértékben lecsökken. Ennek hátterében a tudósok szerint atkák, vírus, gomba, rovarirtó szerek vagy a tényezők kombinációja állhat.
A tanulmány szerzői szerint intézkedésekre van szükség, hogy megvédjék az állati beporzókat a mezőgazdasági termelés hátulütőitől. A helyzet megoldásában segíthet, ha a kártevők ellen természetes ellenségeiket és ragadozókat vetnek be kémiai anyagok helyett, ha a termőterületek közé virágokat ültetnek, ha a mezőgazdasági terményeket és a virágzó növényeket rotálva végeznék a termelést és megőriznék az eredeti, honos növényzetet, amely otthont ad a beporzó közösségeknek.
A méhekkel együtt sok minden eltűnne
Korábban az MTA Ökológiai Kutatóközpont is segített annak a nemzetközi jelentésnek az elkészítésében, amely szerint a száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Eltűnésükkel eltűnne az alma, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, takarmánylucerna, uborka. A felsorolt élelmiszer- és haszonnövények hozama beporzástól függ.
Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb. A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) jelentése arra figyelmeztetett, hogy a kihalással fenyegetett beporzó fajok száma folyamatosan nő, és emögött számos esetben emberi tevékenység áll. A rovar beporzók több mint 40 százalékát helyi jellegű veszélyek fenyegetik. Számuk főleg a földhasználat változása, az intenzív mezőgazdasági eljárások, a növényvédő-szerek alkalmazása, az invazív fajok, betegségek és kártevők megjelenése, valamint a klímaváltozás miatt csökken.
A kutatók szerint a növényvédőszerek – beleértve a neonikotinoid hatóanyagú csávázószereket – világszerte veszélyeztetik a beporzókat, egy kutatás szerint azok károsítják a vadméheket (a házi méhre nézve azonban nem egyértelműek az eredmények). A genetikailag módosított növények (GMO) rendszerint jól tolerálják a növényvédőszereket, vagyis e vegyületeket olyan koncentrációban lehet alkalmazni, amelyek jó eséllyel kipusztítják a gyomokat a táblából, ezáltal viszont a beporzók táplálékforrásai beszűkülnek. A szakértők ugyanakkor hozzáteszik, hogy alig ismerjük a GMO-termesztés indirekt és nem végzetes hatásait beporzókra nézve, és e tényező emiatt rendszerint nem szerepel a kockázatfelmérések szempontjai között.
