Üzleti tippek

Mit akar Orbán, Hernádi és Putyin?

admin
admin

2010. 10. 27. 12:21

Napról napra változó információk érkeznek arról, hogy miként is fogja valamilyen magyar állami befektető megvásárolni a Szurgutnyeftyegáz 21,2 százalékos Mol-pakettjét. Mozgás mindenképpen észlelhető, tárgyalások is biztosan voltak és lesznek, de vajon mit is szeretnének az egyes felek?

Az orosz Szurgutnyeftyegáz olajtársaság 2009 márciusában vásárolt 21,2 százalékos részesedést a Molban az osztrák OMV-től. Az utóbbi időben felerősödtek azok a híresztelések, amelyek szerint ezt a pakettet valamilyen módon a magyar állam vásárolhatja meg.

Hétfőn a Népszabadság híre szerint a Magyar Villamos Művek (MVM) vehetné meg az 500 milliárd forintosra taksált csomagot. Az értesülést szeptember végén már a Figyelő is hozta (Rázós ügyeink Moszkvával, Figyelő 2010/38. szám), akkor a magyar-orosz gazdasági viszonyokat elemző összeállításunkban elbújt ez az információ, most azonban jobban felkapta a sajtó ezt a lehetséges verziót. Noha a közvetlen illetékesek, így a magyar állam érintett képviselői (leginkább a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) nem nyilatkoztak, az MVM vezetése cáfolta a hírt, a Mol pedig joggal mondja, a kérdésben nem ő a kompetens, ő csak tárgya ennek az adásvételnek, az fn.hu szakértők segítségével mégis kísérletet tesz a háttér feltérképezésére, különös tekintettel az orosz érdek megismerésére, mert talán ez kevésbé nyilvánvaló Magyarországon.

Kevés tény

Az ilyen-olyan értesülések, majd azok részleges cáfolata alapján nem sok tudható. Oroszországból ugyan érkezett olyan közlés is, hogy a Szurgut magával a Mollal tárgyal, de utóbbi ezt cáfolta. Itthon Fellegi Tamás fejlesztési miniszter szólalt meg a kérdésben, rá hivatkozva a hazai és nemzetközi médiák legalábbis a magyar állami szándékot már készpénzként kezelik. Október 21-én a Mol árfolyama a miniszter egy nyilatkozatára ki is lőtt, mert abban konkrét, az év végéig lezárható vásárlási szándékról is szó volt, ám később legalábbis az év végi határidőt cáfolta a minisztérium. Korábban már az árról, konkrétan 27 ezer forintos részvényenkénti árról is terjedt egy információ, természetesen ez sem tekinthető hivatalosnak.

A magyar állami érdek

A magyar állam valóban érdeklődik – ez biztosan kijelenthető az elmúlt hetek hírdömpingjéből. Valamiért elhatározta, hogy a Mol-csomagot szeretné országon belül, de legalábbis számára szimpatikusabb, kevésbé kockázatos, illetve energiafüggőségünket kevésbé megjelenítő kézben tudni. A nagy gond csak a forrás, 500 milliárd forintot leakasztani az amúgy korántsem értelmetlen cél érdekében nem könnyű. Bizony jó néhány szektorra kellene még különadót kivetni. No persze az MVM vásárlása piaci finanszírozásból (kötvénykibocsátásból) is reális lehet, de azért ez mégiscsak a „trükközés” kategóriája, vagyis az állami adósságállomány növelése tényleges állami hitelfelvétel, illetve folyó évi hiánynövelés nélkül.

A Mol szempontjai

A Mol szempontjai talán a legösszetettebbek. Ezt a részvénytársaságot ma a menedzsment közvetlen nagytulajdonosi kontroll nélkül irányítja, se multinacionális szakmai részvényes, sem állami részvényes nincsen a cégben. A menedzsment korábban nagyon határozottan fellépett a kéretlennek minősített orosz befektető ellen, de a menedzsmentnek a jelenleg kialakult helyzet már nem annyira hátrányos. Hiszen adott egy 21,2 százalékos tulajdonos, amely semmit nem tud kezdeni a tulajdonrészével, és ezáltal nem veszélyezteti a cégvezetés irányító pozícióját. A Mol alapszabály-módosítása után ez a szituáció nem is könnyen változtatható meg. A Szurgut aligha fog a közeljövőben szakmai befektetőként feltűnni. Mi történne, ha a pakett átkerülne az államhoz?

A Mol és az állam viszonya már ma is összetett, és egy 21,2 százalékos részvénycsomag birtokában eggyel több lehetősége lesz az államnak akaratának érvényesítésére a cégen belül. Mire jogosít fel egy ekkora tulajdonhányad? Néhány állam által delegált igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagra, vagyis belső rálátásra a cég ügyeire. Bizonyos szempontból a Mol ezt a jogot önmagától is megadta az államnak vagy inkább a politikai elitnek, hiszen a társaság április 29-i éves rendes közgyűlésén több jobboldalhoz köthető üzletembert is beválasztott az ominózus testületekbe. Vagyis cégjogilag nem sok minden változna, ugyanakkor azt azért minden érintett érzi, hogy az Oroszország és az Európai Unió között zajló kimondatlan energiaháborúban (e tekintetben elég a Nabucco- és a Déli Áramlat-gázvezetékprojektek versenyfutására gondolni), mindig lényeges, hogy mennyire teszi be a lábát egy unión belüli nagy cégbe az orosz medve.

Orosz célok

A Szurgut és az e történetben vele egy lapon említhető orosz állam szempontjai is összetettek, de talán e fél is hajlik az üzletre, vagyis vélhetően megfelelő ár esetén a Szurgut hajlandó kiszállni. Anno 1,4 milliárd euróért vette a Mol-csomagot, mindig is pénzügyi befektetőként definiálta magát, akkor pedig miért ne adná el nyereséggel a pakettet. Vagyis az oroszok realizálták, hogy Magyarországon Mol-befektetőként nem fogadták őket örömmel, a legjobb forgatókönyv szép profittal elvonulni. Mindez persze csak akkor igaz, ha üzleti racionalitással nézzük a történetet, ugyanakkor ha a „nagy orosz lélek” megsértődik, vagyis úgy érzi, hogy nem kezelik korrekten, érdemtelenül bánnak vele ellenségesen, megmakacsolhatja magát, és jobban is „beleállhat” a történetbe.

Hiszen mi is történt? A Szurgutnak a Mol-pakettet nem sikerült a Mol részvénykönyvébe bejegyeztetni, a céggel szemben, általában is az orosz befektetéssel szemben masszív ellenállás mutatkozott. Az oroszok amúgy bármennyire is veszélyesen terjeszkedő energetikai nagyhatalomnak tűnnek, általában nem szeretnek barátságtalanul érkezni. Márpedig itthon az állam sem fogadta őket tárt karokkal, hiszen az állam segítsége kellett sahhoz, hogy a Szurgut még mindig ne legyen törvényes részvényes, még mindig ne szavazhasson. Előbb a Magyar Energia Hivatal segítette a Mol védekezését, majd a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete sem szolgáltatott igazságot – értékelhet az orosz fél.

Nagypolitika

Márpedig az orosz energetika sohasem egyes cégek ügye, hanem nagypolitika, és ebben alighanem az orosz álláspont nyíltabb és transzparensebb, mint az európai politically correct apolitikus látszatpiaci álláspont. Vagyis az oroszok nem csinálnak titkot abból, hogy nyersanyagexportjukkal geopolitikai céljaikat is szolgálják, vagy hogy a Gazprom az orosz külpolitika fontos része (ha ezt Vlagyimir Putyin mondja, elhihetjük). Márpedig az orosz energetikai cégekkel szemben nagy elvárások vannak, hiszen az európai exportszerződések finanszírozzák az orosz államot.

Gondoljunk csak bele, az orosz energetikai cégek a nyugat-európai piacokból élnek, a belső fogyasztást támogatott áron látják el, ami a hosszú tél és a pocsék energiahatékonyság miatt nagy áldozat. Ám a szubvenciókat nem könnyű visszavonni, mert az orosz ipar egy-két részterületen megmaradt versenyképességét (acélipar, vegyipar) csak az alacsony energiaköltség tartja. Ráadásul Oroszország politikai célokból az oroszbarát exszovjet államoknak is olcsón ad gázt és olajat. Az orosz nyelvben különböző szavak vannak a külföldi államokra, az exszovjet államok a „közelkülföld”, míg az azon kívüli államok a „távolkülföld” részei.

Magyarország a távolkülföld legközelebbi része, az orosz érdekszféra első piaci árat fizető állama. Magyarország, illetve annak első számú energetikai cége rettentő fontos az orosz államnak. És ez még akkor is igaz, ha az oroszok esetleg ki is szállnak a Molból!

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Megszólalt Havas Henrik

Miniature figures near Bitcoin physical coin. Futures on Bitcoins increased by more than 20% after their American debut on the Chicago Cboe Futures Exchange.  (Photo by Manuel Romano/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.