Száműzni a törvényből a kőkorszaki megoldásokat – foglalta össze tömören a szakmai szervezet főtitkára, Havas Katalin a célt, de részletekről egyelőre sem ő, sem Kázmér Judit elnök nem nyilatkozott. Utóbbi közlése szerint majd akkor lépnek a nyilvánosság elé, amikor átadták javaslataikat az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának.
Annyit azért elárult: nem téved, aki a lapnyilvántartás és a logók védelmével kapcsolatos elemek környékén keresi, mihez kellene szerintük mindenképpen hozzányúlni, ahogy az sem kétséges, „egyfajta átjárhatóságot” szeretnének a sajtó- és a szabadalmi törvény között.
A végcél a technikai értelemben számos ponton elavult szabályozást gyorsabbá, hatékonyabbá, átláthatóbbá és a rendszert a piaci viszonyoknak a mainál sokkal megfelelőbbé tenni – összegzett, határozottan ellenezve, hogy egy kalap alá vegyék a kérdést az új médiatörvénnyel. Kifejezetten el szeretnénk kerülni, hogy együtt kezeljék e jogszabályt és a rádiózásról, illetve televíziózásról szóló törvény módosítását, hiszen két külön iparágról van szó – hangsúlyozta.
Parlamenti forrásaink szerint a különválasztásban a két nagy párt médiapolitikusai is egyetértenek, noha inkább abból a megfontolásból, hogy ne csússzon egybe ez a téma és az új médiatörvény ügye. Ezt egyfelől az indokolhatja, hogy már így is elég sok érdekelttel kell egyeztetni, másrészt az, hogy ezáltal a jó egy éve érlelt új médiatörvény-tervezet esetleges fiaskója után akadhat egy olyan pont, amit nagy egyetértésben – ráadásul szakmai előterjesztéssel a hátuk mögött – tudnak átalakítani.
Kázmér Judit elismerte: egyelőre az MLE berkein belül sem sikerült egyezségre jutni arról, hogy pontosan hol húzódjon a két törvény szabályozta terület határvonala. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy a nyomtatott vagy az írott sajtóra vonatkozzon-e a jogszabály; merthogy míg utóbbi esetben az interneten megjelenő szövegeket is idesorolnák, addig az előbbiben a világhálón közzétett audiovizuális tartalmakat egyértelműen a médiatörvény hatálya alá rendelnék. Az első látásra mellékszálnak tűnő probléma akkor válhat érdekessé, ha tudjuk: a nemrég negyedik ciklusát megkezdő elnök irányításával felpörgette működését a lapkiadóliga.
Egy február végi bejelentés szerint például az ágazat bevételeire bazírozó sajtóalappal, valamint közvetlen és indirekt állami támogatásokkal vennék elejét pozícióik elolvadásának. Elsősorban azzal, hogy kiterjesztenék olvasásra nevelési programjaikat, amelyekben tavaly – 130 millió forintnyi ráfordítással (ennek zöme a kiadók által biztosított lapok önköltsége) – 18 ezer diákot értek el napi- és szaklapokkal. Tetemes ráfordítás ide vagy oda, van mit behoznunk ezen a téren: az állam Franciaországban 200, Lengyelországban 10, Norvégiában 9, Belgiumban 8 millió euróval támogatja évente az ilyen programokat.
Az impozáns összeg dacára nem pártolják az olyan felvetéseket, mint Nicolas Sarkozy francia államfő javaslatát, hogy a tizennyolcadik születésnapjára mindenki kapjon – közpénzen – egy újság-előfizetést. „Magyarországon e korosztály zöme még a szüleivel lakik, márpedig korántsem volna üdvös, ha hagynánk, hogy sok család az ajándéklap miatt lemondja már meglévő előfizetéseit” – indokolja első ránézésre meglepő álláspontját a lapkiadók egyesületének elnöke, aki szerint nagy fantázia van a közvetett megoldásokban is.
Például abban, hogy a lapelőfizetésre fordított summa egésze leírható volna az adóalapból, esetleg csökkentenék a lapterjesztés egyes adóterheit vagy támogatták a tönk szélére jutott hazai nyomdaipart. Hiszen ha egyes szereplők nem tudnak időben modernizálni, nem kínálhatnak jobb minőséget és rugalmasabb működést. Így viszont könnyen megeshet, hogy a mainál is több hazai lap készül osztrák vagy szlovák nyomdákban. Akkor pedig a leszakadó – és áremelésre kényszerülő – hazai nyomdák zöme megrendelés, a költségvetés pedig a korábbi adóbevételek nélkül marad.
