Augusztusban a demokrata párti Barack Obama még biztos nyerőnek látszott az amerikai elnökválasztási küzdelemben. Ám Sarah Palin váratlan színre lépése után szeptember elején fordult a kocka, és teljesen nyitottá vált a játszma. A konzervatív párti John McCain nyerő húzására még a legtapasztaltabb washingtoni tanácsadók sem számítottak. Az isten háta mögött élő, alaszkai kormányzó jelölése abszurd ötletnek látszott, de „hadba állítása” – óriási meglepetésre – hatalmas lendületet adott a republikánusok eléggé hervatag kampányának, s a média napok alatt politikus szupersztárt varázsolt az ötgyermekes vidéki „háziasszonyból”.
Eladható politikus
Sarah Palin életútja nem mondható szokványosnak. Alaszkában nőtt fel, már gyerekkorában eljárt vadászni az apjával, diákként pedig megszállott sportoló volt. Kosárlabdázott, játékstílusa miatt pedig a Barracuda becenevet kapta. Miután megnyert egy helyi szépségversenyt, 1984-ben második helyen végzett a Miss Amerika választás alaszkai döntőjében, amelynek jutalmaként főiskolai ösztöndíjat kapott. Újságírást és politológiát tanult, majd sportriporterként a helyi tévénél dolgozott, miközben férjével halászni-vadászni járt. Legkisebb gyermeke az idén áprilisban született – Down-kórral, amit a szülők a genetikai tesztek ismeretében is vállaltak. Politikai karrierje 1992-től ívelt felfelé, 2006-ban – 42 évesen –alaszkai kormányzóvá választották. Népszerűsége 2007-ben 90, 2008-ban 80 százalékos volt a választók körében.
Az országos politikában korábban teljesen ismeretlen Palin felbukkanása, majd gyors és átütő sikere számos kérdést vett fel nemcsak a média „királycsináló” szerepét, de a pártpolitizálás mikéntjét illetően is. Sokan úgy vélik, hogy színre lépése új színt hozhat a férfiak uralta és egyre inkább bulvárosodó politikába. Az üzleti életben, a művészvilágban a nők emancipálódása már korában végbe ment, most feltehetőleg a politikán a sor. Úgy tűnik, végre kiléphetnek a korábbi „oldalkocsi” szerepkörből, s véleménybefolyásoló tulajdonságuk mellett egyre nagyobb számban világpolitikai tényezőként is megjelenhetnek.
Sarah Palin esetén elsősorban a „jól eladhatóságon” van a hangsúly. Gyűléseinek közönségét nem a tudása, a képessége ragadja meg, hanem az a hatás, amit a női választók tudatalattijára, illetve a férfiválasztók libidójára gyakorol. Chris Matthews, a MSNBC médiasztárja szerint: „Ami itt folyik, az színtiszta show-biznisz. Kitalálói pontosan tudják, hogy mit csinálnak. És működik.”
Középpontban
Sarah Palin az eladhatóság szempontjából valóban kiváló alany: fotogén, szexi, karizmatikus személyiség. Rokonszenves, hétköznapi figurájával azonnal több tízmillióan azonosultak az amerikai alsó és középosztály tagjainak sorában – ő az all american housewife, aki a konzervatív értékek megtestesítője, és ha kell, érző szívű anyaként vagy harcias amazonként teszi a dolgát a családért, a hazáért, na és persze a pártjáért. Palin napok alatt a „kisvárosi, vidéki Amerika” új bálványa lett.
Személye, alakja ennek megfelelően tematizálta a híreket, a politikai harcban olyan bulvárfórumokon is megjeleníthették, ami nem lebecsülendő szavazattöbbletet jelenthet. Felmérések szerint színre lépése után a hírek hatvan százaléka róla szólt, megelőzve McCaint (52), Obamát (22) és Biddent (2 százalék). Bemutatkozó beszédét 37,1 millióan nézték, jóval többen, mint a demokrata alelnökjelölt Joe Biddenét.
Szakértők szerint a politikai marketing zseniális fogásáról van szó, amely minden bizonnyal új fejezetet nyit a választási küzdelemben. Egyrészt felhívja a figyelmet a nők fokozódó szerepére, térnyerésére a politikában, másrészt pedig a jövőben azok a szereplők is bekerülhetnek a politikai elit tagjai közé, akikkel a tömegtársadalom (az utca) médiatizált embere azonosulni is képes.
Hillary Clinton évtizedekig építette a karrierjét, s tanácsadók százait alkalmazva próbálta elnyerni a demokrata elnökjelöltséget, de vesztett, mert a széles tömegeket nem volt képes megszólítani, maga mellé állítani. Palin rokonszenves figurájával a semmiből érkezve gyakorlatilag egy hét alatt „befutott”, s ehhez elég volt „tisztán” önmagát adnia. Fontos megemlíteni, hogy Palin megjelenéséig az alelnökjelölteknek szinte semmi befolyása nem volt a választási küzdelem végső kimenetelére. Most azonban úgy tűnik, Palin ellopta Barack Obamától a show-t, s egyik napról a másikra politikai szupersztár lett. Már csak az a kérdés, hogy egy ügyes marketingfogással egy jól eladható politikai terméket sóztak-e az amerikaiak nyakába, vagy esetleg az amerikaiaknak is lesz egy Evitája.
