A hivatalos, Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett munkanélküliségi ráta köszönő viszonyban sincs a valósággal, így annak sem növekedése, sem csökkenése nem mond semmit a valós állapotokról – mondta a FigyelőNetnek Hanti Erzsébet.
A szakember szerint a 90-es évek közepéig egyértelműek voltak a folyamatok, a gazdasági szerkezetátalakítás következtében mintegy 800 ezer ember elvesztette munkáját, jelentős részük inaktívvá vált, sokuk leszázalékoltatta magát. A 90-es évek közepe óta azonban ellentmondásos folyamatok zajlanak, egyes időszakokban például egyszerre nőtt a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma, máskor csökkent a munkanélküliség, s nőtt az inaktívak száma.
Használhatatlan statisztikák?
Hanti Erzsébet úgy vélte, az adatok elemezgetése helyett egyszerűen be kellene látni, hogy ezek a statisztikák használhatatlanok a valós munkanélküliség változásainak mérésére. Ezek az adatok inkább a rejtett gazdaságon belüli folyamatok jellemzésére használhatóak.
A szakértő emlékeztetett arra, hogy a közzétett statisztikai adat megkérdezéses felmérésen alapszik. Aki igennel válaszol arra a kérdésre, hogy a referenciahéten volt legalább egyórás kereső tevékenysége, azt a statisztika már foglalkoztatottnak tekinti – még akkor is, ha pusztán a szomszédja veteményesét permetezte meg mondjuk ötszáz forintért.
Komolyabban vehető adat ennél a szakember szerint a legalább 5 fős vállalkozásoknál és a költségvetési intézményeknél alkalmazásban állók száma – amelyet úgyszintén a KSH tesz közzé -, mivel ezek a foglalkoztatóktól kapott adatokon nyugszanak (bár ez a statisztika, nem tartalmazza az öt fő alatti vállalkozások adatait, illetve nem enged következtetni a rejtett gazdaság folyamataira.)
Ezen adatok szerint, ha az éves összesített adatokat tekintjük, a foglalkoztatás kissé hullámozva ugyan, de alig észrevehetően nőtt.
Ha az idei januári adatokat vetnénk össze a tavaly januáriakkal, akkor azt tapasztalnánk, hogy legnagyobb mértékben a közigazgatásban (nagyjából 15 százalékkal), illetve az egészségügyben, szociális ellátásban (7,5 százalékkal) bocsátottak el dolgozókat, s a megcsappant állami megrendelések következtében a recesszióval küzdő építőiparban is jelentős a visszaesés (6,8 százalék). Hanti Erzsébet szerint azonban hiba lenne ilyen rövid időszakokat összevetni. Egyes szakértők, illetve a kormányzat szóvívője mégis leginkább a közszféra leépítéseivel magyarázzák a kedvezőtlen munkanélküliségi adatot, mások a vállalkozások működésének nehezedő feltételeivel.
KSH: megfelelő a statisztika
A KSH szakértője szerint a hivatal által számított munkanélküliségi ráta megfelel a nemzetközi követelményeknek, s ha másképp számolnák, nem lenne nemzetközileg összevethető a munkanélküliségi adat. Igaz, hogy a statisztika a heti egy munkaórát dolgozót is foglalkoztatottak közé sorolja, ugyanakkor a heti 12 óránál kevesebbet dolgozók aránya a mintán belül csak 0,3 százalék, s a magukat teljes munkaidőben dolgozónak vallók aránya a megkérdezettek körében nagyjából 95 százalék körül van.
A KSH véleménye szerint az inaktívok számának növekedése mögött a változó jogszabályok miatti nagyszámú nyugdíjba vonulás (ment, aki tehette), a növekvő munkanélküliség mögött a szokások közmunkák elmaradása állhat.
Mindkét szakember beszélt arról: hazánkban 350 ezer olyan “egyéb inaktív” van, akiről nem tudni, miből él. Az utóbbi 4-5 évben számuk mintegy 150 ezerrel csökkent (nemrég még félmilliónyian voltak). Sorsukat – statisztikák híján – csak találgatni lehet: elképzelhető, hogy egy részük nyugdíjba vonult, másuk a regisztrált munkanélküliek seregét gyarapította, de az sem lehetetlen, hogy néhányan dolgozni kezdtek.
