Fordított adózáskor az adót a számla alapján a vevőnek kell megállapítania, amely így értelemszerűen nem fogja tartalmazni az áfa összegét, nettóban lesz kiállítva. A vevő önadózással állapítja meg a fizetendő adót, amelyet egyidejűleg ugyanazon adóbevallásában levonásba is helyezhet – így az ő szempontjából „nullás” áfabevallást tesz, hiszen amit felszámol fizetendő áfaként, azt egyből le is vonja.
Belföldi ügyletek esetén a hulladékkereskedelemmel foglalkozók eddig is találkozhattak a fordított adózás fogalmával. Az új törvény bevezette, hogy az ingatlanokhoz kapcsolódó építési, szerelési munkák, egyéb szolgáltatások is e körbe tartoznak.
Egy sima, egy fordított?
De ha ez már bevett gyakorlat volt, akkor mi okoz nehézséget? Először az, hogy mit kell ingatlannak tekinteni. A jól felkészült törvényolvasó első gondolata az, hogy megkeresné a fogalmat a törvény értelmező rendelkezéseiben. Csakhogy a törvény nem ad ilyen fogalmi magyarázatot.
Szakértők a Ptk.-t hívták segítségül, de az sem definiálja az ingatlant. A Ptk. Kommentár szerint a dolgok – rendeltetésük szerint – lehetnek ingók és ingatlanok. Ingatlanként a törvény a földet és az épületet említi. Tisztázza azonban a Kommentár azt is, hogy a dolog alkotórésze osztozik a dolog sorsában. Ingatlan esetében alkotórész a földrészletnél az épület, a növényzet és egyéb építmény – például kerítés, akna. A növényzet addig alkotórész, amíg a földtől el nem válik, le nem szedik, ki nem vágják. Alkotórészként említi a Kommentár például a garázst, a pincét, a villanyvezetéket, a szerelvényeket, a fákat.
Nem tekinti azonban alkotórésznek, és így nem minősíti ingatlannak a pavilont, az ingatlanban található fűtőtestet, központi kazánt. Ez utóbbiakat tartozéknak minősíti.
Új magyar totó
1. Malomépületben beépített malomtechnikai berendezés ingatlannak minősül egy 2004-es bírósági határozat szerint, vagyis a rajta végzett javítás, karbantartás fordított adózású.
2. Az épület nyílászárójának beépítése, illetve beépítéssel együtt vállalt gyártása, ingatlanon végzett építési, szerelési tevékenység, tehát fordított adózású.
3. Vízvezeték-szerelés, villanyszerelés, gázszerelés – ingatlanon végzett szerelésnek karbantartásnak vagy javításnak minősül, tehát fordított adózású.
4. Fűnyírás, fametszés fordított adózású, de a fakivágás már nem, mivel a fa éppen a kivágással önálló dologgá válik.
5. Őrzés-védelem nem fordított adózású, mivel személy- és vagyonvédelmet szolgál.
6. Klímaberendezés falba szerelése – fordított adózású.
7. Falba szerelt klímaberendezés tisztítása, karbantartása – fordított adózású.
8. Közműépítés, csatornázás – fordított adózású.
9. Ingatlan festése, tapétázása – fordított adózású.
10. Irodaház üzemeltetési díja – általában osztja a főszolgáltatás, vagyis bérleti díj adójogi sorsát, és így nem minősül fordított adózásúnak.
11. Betonkeverő vagy darus kocsi bérbeadása nem minősül fordított adózásúnak. Ugyancsak nem fordított adózású az építkezéseken használt állványzat bérbeadása.
12. Építkezésen műszaki ellenőri tevékenység – nem fordított adózású.
13. Villamoshálózat áthelyezése útépítés miatt– fordított adózású.
+1. Liftek karbantartása – fordított adózású.
Fordított adózással adózó egyéb szolgáltatás még a fentiekhez kapcsolódó munkaerő-kölcsönzés is, valamint az ingatlanértékesítés is, ha
• az eladó az amúgy adómentes ingatlanértékesítésre (nem új, beépített ingatlan és a hozzá tartozó földterület, valamint az építési telek kivételével a földterület) adófizetési kötelezettséget választott,
• és vevője szintén adóalany.
A legfontosabb formai követelmény, hogy ha fordított adózás szerint állítunk ki számlát, kötelező a vevő adószámát is feltüntetni, illetve kell tőle egy olyan nyilatkozat (lehet egy egyszerű, kézzel írt papír is), melyben kijelenti, hogy adóalany, és ezzel képes arra, hogy a fordított adózás miatti áfafelszámítási kötelezettségének eleget tegyen, a számlán pedig utalni kell arra, hogy az áfát a vevő fizeti meg.
Zanaty Márta
adószakértő
