Üzleti tippek

„Nemzetközivé kell válnunk”

admin

2007. 10. 01. 11:51

Több mint háromszázan jelentkeztek a ValDeal Innovációs Zrt. magyar szellemi alkotásokat globális piacra segítő pályázatára. Polgárné Májer Ildikó elnök-vezérigazgató szerint híd lehetnénk Európa és Amerika között.

Első innovációs pályázatuk legreményteljesebb részvevőit önök fizikailag is befogadják, számítógépparkot kapnak, és tanácsadókat az üzleti tárgyalások lebonyolításához. Ezek szerint jellemző az, hogy a legalapvetőbb dolgok is hiányoznak egy-egy találmány piacra vezetéséhez?

Sajnos igen, és nemcsak infrastrukturális elemek, hanem olyan készségek is, mint a nyelvtudás vagy az üzleti kommunikáció. Tudósaink, fejlesztőink szakmailag nagyon jók, de olykor fogalmuk sincs arról, hogy egy ajánlattal kiket érdemes megkeresni, hogyan lehet hatékonyan prezentálni, miként működik a befektetési piac.

Az elismert kutatók hajlandók fejlődni ilyen irányban?

Polgárné Májer Ildikó



Tanárként végzett, de a kezdetektől az innovációmenedzsment felé orientálódott. Nevéhez fűződik a Dunavarsányi, a Gyáli és a Budaörsi Ipari Park kiépítése és működtetése. Létrehozta a Közép-magyarországi Innovációs Központ Kht-t, Magyar Innovációs Szövetség Közép-magyarországi Régió Tagozatának vezetője. Férje közgazdász, Tamás fia politológus-közgazdász kutató, Péter idén végzett a Színművészeti Egyetem drámatagozatán. Ildikónak mindene a társaság, a zene, a tánc, de kevés ideje jut olvasásra, és főleg pihenésre.

Az elején nehezen indult, komoly türelem kellett hozzá. Azelőtt azt gondolták, az ő dolguk az, hogy kutassanak, a mienk pedig a hasznosítás. Végül belátták, hogy nekik is érteniük kell a befektetők nyelvén, és ez persze a másik oldalról is igaz. Ez a Valdeal küldetése: inkubációval, menedzsment-szolgáltatásokkal, kutatás- és üzletfejlesztéssel segíteni, hogy projekt és pénz egymásra találjon.

A konkrét projektek életre segítésén túl ezek szerint szemléletet is formálnak, mondhatni európaizálják a magyar tudóstársadalmat.

Az európai hozzáállás még csak-csak hasonló a miénkhez. Inkább azt mondanám, hogy nemzetközivé kell válnunk. Meggyőződésem, hogy Magyarország képes volna hídképző szerepet betölteni az öreg kontinens és Amerika között.

Mi az, amit mi tudunk, ők pedig nem?

Rendkívül erős az alkalmazkodókészségünk, hiszen annyi terhünk, nehézségünk volt az elmúlt két évtizedben. Most az lenne a dolgunk, hogy ezt a talpraesettséget trükközés helyett mint megoldáskereső képességet használjuk. Van tehát kreativitásunk, ami az amerikaiaknál gyengébb, de nem becsüljük a módszerességet és szisztematikusságot, amiben ők nagyon jók.

Háromszáz pályázat érkezett önökhöz, huszonnyolcat találtak kiemelt figyelemre méltónak, de csak öttel kötnek szerződést. A többi projektet magára hagyják?

Üzleti kockázatviselő képességünknek vannak határai, hiszen a Valdeal magánvállalkozás. Vélhetően a jövő évben már jobb lesz a helyzet, hiszen egyre több a finanszírozó, aki mellettünk kockázatviselőként megjelenik.

Pártfogoltjaik nem tartanak attól, hogy más viszi sikerre az ötletüket?

Valóban ez a legnehezebb: a jogi-bizalmi kérdés. Egyrészt alapos egyedi szerződéseink vannak, másrészt bízom benne, hogy a Valdeal gyakorlati tapasztalata és presztízse garancia azokban a kérdésekben is, amelyeket a jog nem szabályoz.

Nyilván vannak „eltévedt” pályázók. Ki az, aki biztosan nem számíthat inkubációra önöknél?

Azok a vállalkozások, amelyek három-öt éve küzdenek a témájukkal, és vergődnek valahol a gyártmányfejlesztés, finanszírozás, piaci kapcsolatkeresés között. Ez sajnos már minősít, az élet ennél sokkal gyorsabb.

Nem szükséges indulótőkével rendelkezni ahhoz, hogy valaki egyáltalán pályázzon?

Nincs ilyen előírás. Ugyanakkor nem nézzük jó szemmel, ha a partner addig semmilyen komoly forrást nem invesztált, pusztán egy papírra vetett ötletre nem mozdulunk.

És mire mozdulnak a külföldi partnerek? Vannak már befektetői visszajelzéseink?

Hét projektünkre befektetői ajánlat van az Egyesült Államokból, és több támogatottunk bemutatkozhat egy háromszázas befektetői kör előtt. Ez azt jelenti, hogy jó néhány fejlesztésünk a legjobbak közé került nemzetközi szinten.

A magyar állam 550 millió forintnyi dotációval az önök által végzett munka mellé állt. Ugyanakkor a hazai törvényi és adókörnyezet fékező hatását önök is érezhetik.

Valóban fájlaljuk, hogy bár a kezdő innovatív vállalkozásokat mindenütt komoly adókedvezményekkel segítik, nálunk ez szűkös. A k+f befektetést ugyan támogatja az állam, de munkabér- és járulékkedvezményekre senki nem számíthat.

Ettől függetlenül lelkesen terveznek 2008-ra?

Igen, még idén, november 1-én indul az új pályázat, és január végére várható az elbírálás. Továbbra is fenntartjuk a szektorsemlegességet, de preferált területünk a biztonságtechnika, a környezetipar, a hulladékhasznosítás, amire a leginkább mutatkozik befektetői igény.

A gazdasági hírek általános visszaesésről szólnak, a GKI legutóbbi vállalkozói hangulatjelentése ijesztően romló tendenciáról számol be. Mit gondol, meddig tart a leszállóág?

Egy biztos: nem örökké. Mi is érezzük a fizetőképesség visszaesését, látjuk a körbetartozások spirálját, de azt is, hogy még megvan a bizalom, amit az Unióval kapcsolatos remények, az új pályázati lehetőségek ígérete táplál. A távoli piacokon átrendeződés folyik, azok a vállalkozások, amelyeknek exportképes termékük van és képesek viselni a bizonytalanságot, nem borúlátók.

Az amerikai hitelpiac összeomlása beláthatatlan globális következményekkel járhat. Hisz ön a pillangó-effektusban?

Igen, amennyiben a káros pánikhatást értjük alatta. Mindig meg kell nézni a finom részleteket az általános trendek mögött. Régen rossz, ha ezek automatikusan megbolygatják az ember üzleti stratégiáját. Persze ha bizonyos időn belül nem fordul meg a folyamat, legyen meg a B terv is.

Megkezdődött az újabb iskolaév – a régi vitákkal kísérve. Mit gondol, a diáknak is részt kell vállalnia saját taníttatása költségeiből?

Amellett vagyok, hogy az első diploma megszerzéséig indokolt a tandíjmentesség – minőségi, gyakorlatorientált képzés mellett. Ma rengeteg közgazdász, jogász végez, mégsem megy jól a menedzsmentmunka a vállalkozásoknál. Az oktatásban is igaz: nincs jövője annak, aki a jelennek él. A jelek szerint a kutatói társadalom lassan már belátja ezt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.