Üzleti tippek

Bátorságra felhatalmazva

A miniszterelnök szavai szerint bármilyen rendhagyó ötlettel előállhat a működését februárban megkezdő adóreform-bizottság. Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének vezetője a meghívott szakértők egyike.

Nagy a várakozás Önökkel szemben. Valóban esély van arra, hogy akár hajmeresztő reformgondolatok is terítékre kerülnek?
– Azokat a javaslatainkat mindenképpen elővesszük, amelyekre eddig nem volt fogadókészség. Bármelyik koncepció sikerének feltétele, hogy megalapozott legyen, és ne lépjen ki a költségvetésen belüli mozgástérből. Ugyanakkor számítok erős lobbira az érintett területek hivatalai részéről. Kérdéses, hogy a rendszerelemek önvédelmi reakcióit mennyire lehet majd szakmai érvekkel semlegesíteni.

10 ismert név az adóreform-bizottságból

Akar László (Gazdaságkutató Intézet)
Erdős Gabriella (szakértő)
Hetényi István (szakértő)
Matolcsy György (Növekedéskutató Intézet)
Parragh László (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara)
Petschnig Mária Zita (Pénzügykutató Rt.)
Sághy Zoltán (független szakértő)
Sugár Dezső (Könyvvizsgálói Kamara)
Dr. Vígvári András (szakértő)
Zara László (Adótanácsadók Egyesülete)

Mit érdemes tudnunk az adóreform-bizottság működésének körülményeiről?
– A bizottság 21 tagú, egyelőre hetente fog ülésezni, munkánkat öt albizottságba osztva végezzük, az áfa, az eva, az élőmunka terhei, az iparűzési adó és a deregulációs lehetőségek területén. Én ez utóbbinak a vezetésére kaptam felkérést.

Mi a költségvonzata a bizottság működésének?
– Munkánk elismerése legfeljebb szakmai, semmiképpen sem anyagi. Mód van tanulmányok megrendelésére, de a meghívott szakértők olyan szakmai csoportosulásokat, illetve minisztériumokat képviselnek, ahol már eleve rendelkezésre áll jelentős mennyiségű háttéranyag.

Mikorra láthatjuk a munka eredményét?
– A munkabizottságoknak viszonylag gyorsan, már a hónap végén összegzést kell adniuk a szakterületükön legfontosabbaknak vélt problémákról. A későbbiekben a válaszok kidolgozása következik, és ennek során jöhetnek az ötletek, akár rendhagyó javaslatok is. Az ezt követő egyeztetések időtartama nem becsülhető fel előre, de elhangzott az az ígéret, hogy konszenzus esetén a legsürgősebb módosítások akár már a nyári szünet előtt a parlament elé kerülhetnek törvényjavaslat formájában. Az átfogó intézkedések törvényjavaslattá formálása azonban valószínűleg kitöltik majd az eredetileg kitűzött 2–3 éves időtartam javát. Egyébként a mi felkérésünk is határozatlan időre szól, de bizonyára inkább a kezdeti szakaszban számítanak ránk és ötleteinkre.

Melyik munkabizottság dolga lesz a legnehezebb?
– Úgy gondolom, hogy az általam vezetett deregulációs munkabizottságé mellett az iparűzési adóval és az élőmunka terheivel foglalkozók kapták a legnagyobb falatot. Pontosan a várható ellenállás és a sok apró részlet, illetve a tovagyűrűző összefüggések, társadalmi hatások miatt. Például az iparűzési adóval nem lehet úgy foglalkozni, hogy ki tudna térni az ember az önkormányzatok finanszírozásának problémái elől, az élőmunka bizottságának pedig szembe kell néznie a kényszervállalkozás fogalmával.

Térjünk rá részleteiben a dereguláció területére! Melyek a legszembetűnőbb problémák?
– Az adatszolgáltatási kötelezettség irreális méretűre duzzadt az utóbbi években. Ez ellen hosszas vizsgálat nélkül is teljes meggyőződéssel tudunk fellépni, mert a megnövekedett adatigény első ránézésre is aggályos.

Tudom, rosszmájú a feltételezés, de valóban érdekükben áll a könyvelőknek és adótanácsadóknak az egyszerűsödés e téren?
– Az átláthatóság hiánya már a szakmabeliek hatékonyságát is veszélyezteti. Egyre többen kénytelenek szakosodni, mert felmérhetetlen a szakanyag. Pedig a területek összefüggnek, és univerzális szakemberekre van szüksége az ügyfélkörnek is. Ráadásul sok a bizonytalanul kidolgozott, nem egyértelmű szabályozás, ez kockázatokat rejt magában.

Elárul egyet-kettőt a „bátor” javaslatokból?
– Az adatszolgáltatási kötelezettségek sokaságának részint az az oka, hogy több intézménynek kell bevallást küldeni, sokszor ugyanarról; társadalombiztosításnak, nyugdíjpénztáraknak, APEH-nek, munkaügyi nyilvántartásnak. A bonyolultságot növeli a számos adónemszámla és a sokféle nyilvántartási kód. Ezeket meg kell nyirbálni. Egyetlen, közös adattárház kell, az érintett intézmények pedig forduljanak ahhoz a feldolgozás során, és ne a társaságok vállára nehezedjék a bemenő adatok szolgáltatásának feladata.

Nem vet ez fel adatkezelési aggályokat?
– A gyakorlat szerint ma is van átjárás az adatok között, a többféle nyilvántartási szám ellenére is. Tudjuk, hogy az elképzelés nagyszabású és informatikai fejlesztést követel, de ez az év végéig elvégezhető, és 2006-ban már működtethető az egységes adatszolgáltatás. Az adminisztráció által lekötött kapacitásokat pedig át lehet csoportosítani az ellenőrzési és behajtási feladatokra. A közteherviselés mértéke és a szabálykövetés bőven hagy kívánnivalót maga után. Az illegális foglalkoztatás felderítésével, majd pedig a szürke gazdaság feltérképezésével elrejtett bevételeket lehet bevonni. Ez nemcsak hogy igazságos, de enyhítheti az egyébként csökkenteni kívánt ráták okozta átmeneti feszültséget a költségvetésben.

Vannak az unión belül követni érdemes példák?
– Nincs egyben adaptálható forgatókönyv vagy sikermodell. A mi 39,2 százalékos centralizációs rátánk nem rossz. Természetesen csökkentendő, de például nem sokkal alacsonyabb az angolszász országokban sem. A költségvetés helyzete miatt drasztikus rátacsökkentés egyik pillanatról a másikra nem várható. A „többen, kevesebbet” elvet kell szem előtt tartani.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.