Hazánkban is több neve van, és ha a világban egy kicsit jobban körülnézünk, még többre is akadhatunk: mindannyian ugyanarra az ősz hajú, hosszú szakállú, piros kabátos kedves öreg, strapabíró
bácsira gondolunk, aki ilyentájt minden évben ellátogat hozzánk. Télapó vagy Mikulás, a Tél Apja, a jó öreg Szent Miklós: a megnevezés igazából nem számít, kinek mi áll közelebb a szívéhez, ebben az évben is lecsúszott a kéményeken, vagy meglátogatta az ablakainkat a mogyoróval, naranccsal és csokival megpakolt zsákjával. Mikulás ünnepe sok európai kultúrában megtalálható, ám mégis mindenhol valahogy más.
|
Hollandul SinterKlaas (ejtsd: Szinterklász), aki a hollandok többsége szerint nem azonos az óceán túloldalát látogató giccses Santa Clausszal… a magyar Mikulásról nem is beszélve. Mikor először hallottam ezt a megállapítást, csodálkozva kérdeztem holland barátomtól, hogy vajon elképzelhetőnek tartaná a két piros kabátos rokoni kapcsolatát – ha nem is testvéri, legalább unokatestvéri -, de válasza rövid és velős „nem” volt. Elutasításán mi, nem hollandok többször is jót derültünk, mivel mindannyian valami más kultúrkörnyezetből kerültünk Hollandiába, de SinterKlaas-féle lény nálunk is volt. De hiába, a hagyomány az hagyomány, s ne próbálja egy külföldi sem megmagyarázni neki (mármint jelen esetben Rob barátomnak), hogy amiben kisgyerek korától fogva hitt, és akit csodált, az esetleg nem lenne igaz.
De nézzük csak sorjában: miben különbözik a holland a mi magyar Mikulásunktól, mert töredelmesen be kell valljam, hogy elég sokban. SinterKlaas már november elején megérkezik, s csak december 5-én távozik Hollandiából. Azért jön korábban, hogy ajándékai kiosztása előtt még bejárhassa az országot. Mert ünnepvárás ez, valahogy úgy, mint nálunk az Advent: és SinterKlaas napja a legnagyobb családi ünnep Hollandiában.
Érdekességnek számíthat az is, hogy Sinter nem Lappföldről érkezik, hanem a napos Madridból, s (így) nem is egy rénszarvas húzta szánon, hanem egy gőzhajón éri el a holland partokat. Utána fehér paripára pattan, s belovagol a legközelebbi városba, hogy köszöntse a tömeget, majd elmondja azévi Télapó-beszédét. Behajózását az egész nép
nyomon követi, és jócskán akadnak olyanok is, akik csak azért utaznak el Hágába (itt köt ki Sinter hajója), hogy személyesen fogadhassák őt. De ha esetleg lemaradnának róla, akkor sincs nagy baj, mert SinterKlaas paripáján minden hétvégen más nagyvárost látogat meg. Csak nem krampusza, hanem Fekete Péter (hollandul: Zwaarte Piet) segédcsapata kíséretében. Ezek a Fekete Péterek kivétel nélkül mind színes selyemruhákba öltözött szerecsenek, akik különféle tornamutatványokkal és trükkökkel szórakoztatják az aprónépet, míg a Télapó beszél.
|
A legnagyobb családi ünnep ugyan a Húsvét Görögországban, és a magyar Karácsonyt leginkább ahhoz lehet hasonlítani, de talán az óév utolsó napja méltán nevezhető a második legfontosabb családi ünnepnek. December 31-e a Mikulás napja Görögországban, akit azonban ott nem Nikolasznak (a Miklós név görög megfelelője) hívnak, hanem Vaszilisznek. Élt egyszer ugyanis Kis-Ázsiában (a mai Törökországban) egy jótét lélek, akit Vaszilisznek hívtak, s aki annyi jót tett az emberekkel, hogy halála után szentté avatták. Nos, a görögök az ő neve napján ünneplik a Mikulásukat.
Szent Vaszilisz ajándékait a hagyomány szerint január 1-jén hajnalban lehet kibontani. A görögök, a magyaroktól eltérően, az újév első napján ajándékozzák meg egymást. Náluk nem a Jézuska vagy az angyalkák hozzák a meglepetéseket, hanem, a hollandokhoz hasonlóan a Mikulás. A többi részlet majdnem stimmel, csak a kitisztított cipő helyett náluk zoknit kell a kandalló elé tenni, s a piros köpenyes, fehér szakállas mesefigura a kéményen át érkezik rénszarvas hintón. Nincs viszont se krampusza, se Fekete Pétere.
