Lenyűgöző számadatok, főleg ha művészetről van szó. Már a nyáron is voltak magyar előadások, Hollandia-szerte sokfelé, de hivatalosan szeptember 26-án vette kezdetét a Partra Magyar! elnevezésű kulturális évad (hollandul: „Hongarije aan Zee”, ami „Tengerre Magyarország”-ot jelent). A Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar előadása adta meg az alaphangot a fél éven keresztül tartó magyar „invázióhoz”.
Iván, a Rettenthetetlen – a holland újságok nemes egyszerűséggel így nevezték őt – és zenekara Sztravinszkij és Bartók művekkel kápráztatta el a vájtfülű holland közönséget. A koncertre már hónapokkal korábban sem lehetett jegyet kapni, a műértő zenekritikusok „tündöklő hódításként” jellemezték. Hazánk művészei az első fellépők Hollandiában az unióhoz újonnan csatlakozott államok közül. Széles kínálatból válogathat jobbnál jobb előadások közül a művészetkedvelő, és az érdeklődés valóban nagy.
|
„Tavasszal vitorlát bontott, nyáron behajózott, ma pedig lehorgonyoz a magyar művészettel megpakolt hajó Hollandiában” – fogalmazott költőien a megnyitón Hiller István, kulturális miniszter. S valóban úgy tűnik, mintha elleptük volna Hollandiát. Egyik jóbarátom megjegyzése találóan jellemezte azt, ami ebben a vizes országban zajlik: „több alkalmam adódik a magyar kultúra élvezetére Groningenben, mint otthon Körmenden”.
Portékáikkal megpakolt művészeink partra szálltak, és kínálatuk nem is akármilyen. A klasszikus adón hallható Bartók, Kodály és Liszt műveken kívül mostanság Fischer Iván és Eötvös Péter is hallható (utóbbi kitűnő hollandsággal). Az egyetemi múzeumban Márai emlékének adóznak nagy tisztelettel. A helyi Kortárs Zenék Házában a Muzsikás, Sebestyén Márta, a Budapest és az Odessa Klezmer Band koncertezik. A kongresszusi központban a 100 tagú cigányzenekar lép fel, a helyi avantgárd színház Pintér Bélát és Társulatát szerződtette a Parasztopera előadására. A város legigényesebb könyvesboltjában pedig Nádas Pétert kérdezhették az éreklődők legújabb könyvéről, meg minden másról.
|
És ez csak Groningen, egy város a harminc közül. A magyar kultúrkörút minden nagyobb holland városban zajlik. Nemcsak a 750 ezer lakosú Amszterdamban – mely az ország legnépesebb városa – vagy Hágában és Rotterdamban, hanem Hollandia-szerte mindenhol. Talán könnyebben megérthetjük, milyen méreteket ölt a fesztivál, ha magyar viszonylatokba helyezzük azt: képzeljük el, hogy Sopron, Pécs, Szombathely, Kecskemét, Miskolc és Gyula városában (nem sorolom tovább, pedig még hatszor ennyi várost kellene említeni) – fél éven keresztül egy másik ország kulturális programjai zajlanának. Nem lenne fantasztikus? Egyszerűen nem lehetne kihagyni! Hát, valahogy ilyen méretekben vagyunk jelen Hollandiában ezekben a hónapokban.
A kulturális évad szimbóluma: egy holland fapapucs alakját formázó pirospaprika. S mi más lenne a pirospaprika, ha nem magyar? A szimbólum, amely minden reklámhordozón jelen van, két sztereotípiát olvaszt eggyé: reprezentálja, hogy a magyaroknak több is van a tarsolyukban, mint egy füzér pirospaprika, és Hollandia sem kizárólag a klumpák, tehenek és szélmalmok országa (de ezek nincsenek a plakáton).
A pályaudvarok megteltek paprikapapucsokkal, és vidáman invitálják egy jó magyar „gulyásra” a biciklis hollandokat. A plakátok mellett minden programra kiterjedő igényes honlap és programfüzet is található: akit érdekel, elegendő és pontos információt gyűjthet össze mindenről, ami a fesztivállal kapcsolatos. Én személy szerint október 24-én Hágába megyek a Nádas Péter által válogatott „A XX. század nagy magyar fényképészei” kiállításra, novemberben pedig irány Amszterdam, ahol a leghíresebb táncos szórakozóhelyen (Melkweg avagy Milky Way) az Anima Sound System és DJ Palotai koncertezik.