Üzleti tippek

Athén – o, mint olimpia

admin
admin

2004. 08. 10. 17:00

Ha Önt nem Kásás Tamásnak vagy Risztov Évának hívják, nagy eséllyel csak a lelátón izgulja végig az olimpiát. Akropoliszi küzdelmet azonban vívhat a japánokkal, az éttermekben pedig ouzóban versenghet a németekkel.

Athén, az olimpia városa. Broáfff! – megígérjük, ilyeneket nem írunk többet a monitorra, és az “ókori fellegvár” szókapcsolatot is mellőzzük, mivel legalább annyira kreatívak szeretnénk lenni, mint az a görög férfiú, aki kiagyalta Athén közlekedési rendszerét.

Könnyen belátható hiábavaló erőlködésünk, ugyanis a hatmilliós metropoliszt ép ésszel megfejteni nem lehet, úgyhogy bocsánatkéréssel vegyes öniróniával írjuk: Athén, az ókori fellegvár, amely idén az olimpia városa lesz, magában hordozza a létező összes mediterrán jellegzetességet, plusz a szárazföldi birkahús grillillatát és a görög népzene kávéházi változatát is beengedi fehérre meszelt házai közé.


Abban biztosak lehetünk, hogy a folyamatos médiakárálás ellenére az idei olimpia remek kaland lesz, ha nem is azért, mert Vitray Tamás időben megkapja az elődöntők eredményeit, hanem azért, mert egy kicsit kiszakadunk az eddig megszokott üzleti menetrendből; a sportot nem szorítja háttérbe semmi. Valószínűleg most hetyke mosoly szánkázik végig valamennyi hazai al-Kaida szimpatizáns arcán, de higgyük el: az olimpia varázsa nem abban van, hogy nem találnak pokolgépet a repülőtéren, illetve hogy a Gatorade-ből még nem mutattak ki egyetlenegy teljesítménynövelő komponenst sem.

Csillagtúra indul!

A magyar utazónak bizonyára jót tesz az olimpia időtematizáló jellege, és mi most azért vagyunk itt, hogy felfedjük: a görög fővárosban mivel lehet elütni a versenyek közötti időt. Nem zaklatjuk fel túlságosan az olvasót, ha azt írjuk: Athénben az Akropolisz és környéke a városnéző csillagtúra központja. De azért rombolunk illúziót is: az Akropolisz elnevezés nem “Istenek lakhelyét”, vagy “Dicsőséges Zeusz könnycseppjét” jelent, hanem ennyit: a város legmagasabb pontja. Lám, lám, a görögök is tudtak néha egyszerűen gondolkodni: Platón és Szókratész ritka kivétel volt a felhozatalban.

A városhegyen a Pantheon a legimpozánsabb épület, amely színtiszta márvány, és tökéletes pompájában láthatjuk, ha a reggeli nyitás előtt már ott állunk a pénztáraknál. Érdemes innen egy szinttel feljebb, a Filopappos hegyre is felkapaszkodni, amelyen családi felhasználásra egy-két kattintással könnyen gyárthatunk megszólaló képeslapokat.



Jobban járunk, ha elutazásunk előtt némi történelmi tudással terheljük merevlemezeinket, mert így egyrészt könnyebb lesz a tájékozódás, másrészt a csajunknak is könnyebben felvághatunk “a tudod bébi, a Pallasz Athéné tiszteletére felhúzott Pantehont II. Theodosius császár keresztény templommá alakította, később a törökök mecsetté, hogy 1687-ben (ez nagyon fontos!) a velenceiek leszakítsák a tetejét egy jól célzott ágyúlövéssel.”

Ha ennél is mélyebbre akarunk mászni a történelemben, a beszédes Nemzeti Régészeti Múzeum kötelező állomás, mivel itt gyakorlatilag az összes “népszerű” ókori emléket láthatjuk. Egy gyakorlott és múzeumfüggő látogató kábé fél nap alatt ér végig a tárlaton, de ebbe már beleszámoltuk a Poszeidón bronzszobra előtti tízperces csodálkozást, a meztelen görög testek előtti háromperces vigyázzállást, valamint az Artemisz lovas fiúja és az Agamennón aranymaszkja előtti bambulatot is.


Akit pedig a drága mütyűrök kötnek le, hagyja válltáskáját az Ilias Lalaounis Ékszermúzeum csomagmegőrzőjében, és hordja végig tekintetét a déloszi, bizánci karláncokon, gyűrűkön, és vásároljon másolatot, amelyről itthon hazudja azt: nem volt olcsó, de hát egyszer élünk.

A Goulandris Déloszi és Antik Görög Kultúra Múzeuma is megannyi kincset rejt, de találunk múzeumot az Agórán is, bár itt a hely misztikájának megkeresése a legfontosabb feladat. Ugyanis itt találták ki a demokráciát, mikor egy vallási összejövetelen szavazással döntötték el: tógát vagy meztelenséget írjanak elő a 40 fokos hőségben.




Akinek nem elég a kandallóra méretezett ajándéktárgyak látványa vagy a laza láncra felfűzött történelmi gondolattúra, járja körbe az Akropoliszt. Már csak mérete miatt is könnyen ráakad a Herodes Atticus Odeonra, amely annak idején 5000 férőhelyes full extrás színház volt, mostanra azonban az idő leharapta a cédrustetőket, a turisták meg elkoptatták a mozaikpadlókat. A Dionüszosz Színházba azonban még nem koptak meg az emlékek; itt mutatták be elsőször Szophoklész, Euripidész, Aiszkülosz és Arisztophanész darabjait.

Görögország legnagyobb templomát meg minő véletlen, a csapodár Zeusznak emelték, ma már igen-igen megkopott státuszban hever a napon, és az elmúlt évek olimpiai készülődésében lassan zárójelbe kerül a hatvanezres Panathenai Stadion jelentősége is. Pedig ezt az első újkori, 1896-os olimpiai játékokra építették a dicsőséges Coubertin báró segédletével.


Pazar bazárok között

Nem a győzelem, a részvétel a fontos – citáljuk megbukott kreativitásunk újabb remekét, ahogy az olvasót a Plaká negyedbe teleportáljuk Coubertin báró közeléből.

Ez Athén szíve: szállodahegyek, girbe-gurba és macskaköves sikátorok, artikulátlanul kiabáló árusok, illatos halpiaci flörtök, olívabogyó-kiállítások, bőrök, ékszerek, kelmék, ezüstök, fűszerek, megfejthetetlen és hamar megfejthető portékák, turistaözön: aki él és mozog, az Athén óvárosában teszi mindezt. Nyugodt szívvel teheti, hiszen – káoszjellege ellenére – Európa egyik legbiztonságosabb városában jár, ahol a közkedvelt részeken a gazdagság fénye kér magának területet, ha a taxiarmada le nem árnyékolná az utakat.

Aztán a kávézók, kifőzdék sűrűjéből kikeveredhetünk a Parlamenthez is, ahol turistalátványosságként őrségváltást ígérnek a helyiek, ami nem egyéb, mint egy megfőtt és egy főzésre ítélt kosztümös hangtalan találkozása tapsoló és kattintó, többnyire angolul karattyoló népség előtt.

A végére hagyjuk, amit az elejére szántunk: a görög fővárosban mindig inni kell. Napközben a rettentő hőség miatt, az étkezésekhez pedig emésztéskönnyítésre hivatkozva hol ouzot, hol retsina-féle fehérbort, hol Metaxát rendeljünk. Minél több csillag, annál jobb persze, a szuvlaki, gyros, a mezedesz névre keresztelt előételtál,vagy az édességként felkínált mogyorós baklava könnyű eltűnése érdekében muszáj bevállalnunk némi mámort.

A gyomorpánikot éljük át az athéni kikötőben, Pireusznak hívják, de ma már nem tartanak benne csatákat, hiába várjuk a korlátok mögötti kávéházi fronton, hogy valamelyik flancos yacht szétlövi a tengerről beérkezőket.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Hmejmími légitámaszpont, 2017. december 11.
Vlagyimir Putyin orosz elnök (k) pilótákkal fényképezkedik a szíriai Hmejmímnél működő orosz légitámaszponton 2017. december 11-én. Putyin a bázison tett villámlátogatásán elrendelte az orosz csapatok Szíriából történő visszavonásának megkezdését. (MTI/AP/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Klimentyev)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.