Pénzügy

Erősen szorongunk, ha a nyugdíjra gondolunk

Reprezentatív kutatást végzett a nyugdíjjal kapcsolatos elvárásainkról, félelmeinkről, elképzeléseinkről a 18-59 éves lakosság körében a Groupama Biztosító megbízásából az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft.

Mi derült ki az ezerfős online felmérés alapján? Íme a főbb megállapítások:

  • Tízből egy magyar egyáltalán nem számít állami nyugdíjra.
  • Százezer forinttal kevesebb állami nyugdíjat várunk, mint amennyi az utolsó fizetésünk volt.
  • 71 százalék úgy gondolja, hogy nem lesz elég a nyugdíja a megélhetésre.

A felmérést bemutató rendezvényen részt vett Jakupcsek Gabriella és Geszti Péter, valamint a biztosító értékesítési és támogatási főosztályának vezetője, Halasi Melinda, a kutatást végző cég igazgatója, Kurucz Imre és Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, társadalomkutató. Néhány gondolatot idézünk tőlük, keretesben.

Nyug… =nyugtalanító

Szvetelszky Zsuzsa magán az elnevezésen is változtatna, mert a “nyug” előtag ugyanis szerinte elég nyugtalanító.

Nyugtalan nyugdíjas évek?

Kiderült, a magyarok kétharmada igazságtalannak érzi, milyen kevés összegre számíthat az állami rendszerből ahhoz képest, amennyit be fog fizetni élete során.

Emiatt is van, hogy egyre kevesebben várják a nyugdíjas éveket – mindössze a magyarok negyede (27%). Ugyanakkor ha korosztályok szerint nézzük a válaszokat, akkor azért egészen más a kép.

Az 50-es éveikben járók fele (48%), míg a 29 év alattiak pedig mindössze 15 százaléka gondol jó érzéssel erre az időszakra.

Szvetelszky Zsuzsa szerint ennek az az oka, hogy a fiatalok számára nem olyan vonzó az a jelenlegi állapot, amit ma „nyugdíjasságnak” nevezünk. A passzivitás, a kiszolgáltatottság és ezzel összefüggésben a társadalmi megbecsülés hiánya az, amit ők a nyugdíjas szóhoz társítanak. Ez a korosztály az előttük álló évtizedek során minden bizonnyal ki fogja találni magának a saját „nyugdíjas imidzsét”, amiben a jelenleginél nagyobb szerepe lesz az anyagi függetlenségnek, biztonságnak, az aktív, élményekben is gazdag időskori életnek – borítékolta.

Geszti: anyám praktikus ember, tartalékol

Amikor az első jogdíjak jöttek, már akkor azt mondta édesanyja, hogy tegyen félre. Rengeteg tartalékot képeztetett vele. A takarékoskodás és előre gondoskodás alap volt a családban.

Az álom: 200 ezer forint körüli fizetés, és ugyanekkora nyugdíj

A kutatásban megkérdezték az embereket, mekkora összegre számítanak utolsó havi jövedelemként, illetve nyugdíjként.

Csupán 6% azoknak az idealistáknak az aránya, akik szerint a vágyott 200 ezer forintos, vagy e fölötti nyugdíjat tudja majd biztosítani az állam.

Márta néni felkészítette

Geszti emlékei szerint ezt mondta neki: Fiam, az ember a nyugdíjas éveit 30-40 évesen készíti elő. Nemcsak anyagilag, hanem minden más szempontból is.

A válaszok alapján átlagosan 218 900 forintos utolsó havi jövedelemmel kalkulálnak, amelyből – ha rajtuk múlna – csak minimálisan adnának lejjebb, amikor a munkaerőpiacról távoznak: a megkérdezettek átlagosan 198 600 forintot tartanának ideális nyugdíjnak.

A fiatalok csak a jövedelem 40 százalékára számítanak nyugdíjként

Várakozásaik alapján azonban nyugdíjasként átlagosan 118 400 forinttal kevesebbet fognak kapni az utolsó jövedelmüknél. Az, hogy a fiatalabb korosztályok pesszimistábbak, nem meglepő a kutatás készítői szerint.

Miért kell korán kezdeni?

Szvetelszky Zsuzsa szerint 40 fölött elkezdni azért kockázatos, mert kevés idő marad a takarékoskodásra, és ehhez képest jóval hosszabb lesz az az idő, amire elég kell hogy legyen, amit félreteszünk, mint gondolnánk.

Míg az 50 év felettiek jövedelmük 57 százalékára számítanak nyugdíjként, a 30 év alattiak úgy gondolják, hogy időskori megélhetésükhöz az államtól csupán utolsó jövedelmük 40 százalékát kapják majd meg.

Ezek a számok összhangban vannak azokkal az előrejelzésekkel, melyek szerint a demográfiai folyamatok következményeként a jelenlegi állami nyugdíjak 20-30 éven belül akár harmadára csökkenhetnek – jegyzik meg a kutatás készítői.

Magyarország tele lesz öreg rocksztárokkal

Geszti szerint azért, mert olyan kevés lesz a nyugdíjuk, hogy kénytelenek lesznek dolgozni.

Bakancslista helyett realitáslista

A válaszolók többsége alapvetően „klasszikus nyugdíjasként” látja magát; pihenéssel, utazással, olvasással és főzéssel töltené idejét családja és barátai körében, a terveik közül azonban nem mindegyiket tartják megvalósíthatónak.

80 százalék szerint reális, hogy több időt töltenek el majd a családjuk körében, és ugyanígy megvalósíthatónak tartják, hogy tévézzenek (87%), vagy olvassanak (83%). Viszont az utazást már csak a válaszolók 46 százaléka tartja valószínűnek, és mindössze 55-56% számít arra, hogy színházba vagy fürdőbe is eljut.

Geszti és a nyugdíj

Szerencsés vagyok, mert olyan dolgokkal foglalkozom, amiket nyugdíjasként is folytathatok. Nyújt majd értelmes elfoglaltságot. Nem készülök arra, hogy malmozzak, sokáig szeretnék dolgozni. De a gyerekeimmel több időt töltenék, és elolvasnám azokat a könyveket, amiket eddig nem tudtam.

A „realitáslistán” tehát többnyire olyan programok szerepelnek, amelyek alapvetően nem kerülnek pénzbe.

A fiatalabbak azonban ennél bátrabban terveznek: náluk nagyobb hangsúlyt kapnak az újdonságok, például egy új hobbi, vagy új sportág kipróbálása. Ez a biztosító szerint megerősíti korábbi kutatásai eredményeiket, melyekből egyértelművé vált, hogy a mai fiatalok idős korukban is aktívabb életre vágynak.

Félünk

Döbbenetes, de az emberek háromnegyede fél valamitől a nyugdíjjal kapcsolatban. Leginkább a pénztelenségtől, attól, hogy kiszolgáltatottak lesznek.

Geszti: az szorong, akit szorongatnak. Mi magyarok hajlamosak vagyunk saját magunkat is szorongatni. Rövid távú gondolkodás jellemez minket – mindenhonnan az sugárzik, hogy a mát kell megnyerni. Ezen mindenképpen változtatni kellene.

A kényszer motivál, a kilátástalanság gátol

Arra is kitért a kutatás, hogy vajon mi az, ami az embereket a megtakarítások felé mozgatja, és mi az, ami visszahúzza.

Ahogy az ábrán is látható, a kényszer elég erősen motivál, például a félelem attól, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég, vagy az az elhatározás, hogy nem akarunk életünk végéig dolgozni. Figyelemre méltó az az adat, mely szerint 23% már rutinból takarít meg. Valahol azt mutatja a kutatás készítői szerint, hogy ha lassan is, de ez a hozzáállás kezd beépülni a kultúránkba.

De reálisnak tűnnek azok a gátak is, amelyek visszatartanak minket a takarékosságtól:

Az alacsony keresetűeknek egyedül nem fog menni

Vannak, akik kedvezményes adózási formában dolgoznak, például a katások. Aztán ott vannak a közmunkások, vagy azok, akiket csak minimálbérre jelentenek be, esetleg még arra sem. Ők is azok közé tartoznak, akik különösen veszélyeztetettek a nyugdíj szempontjából.

A 24.hu Halasi Melindát kérdezte, mit ajánl ezeknek az embereknek a nyugdíj-takarékosság szempontjából.

Az említett csoportok közül vannak, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy félretegyenek, hiába is szeretnének – mondta a szakember. Ezért is tartaná fontosnak, hogy beinduljanak vállalati gondoskodási programok. Az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói támogatás például sok helyen elérhető volt, ám az, hogy most megemelkedett e juttatási forma adóterhe, visszavetheti az öngondoskodást.

A jövőben szerinte akkor valósulhatnak meg az általa szorgalmazott programok, ha adómentesség kapcsolódik a munkáltatói nyugdíjcélú megtakarításokhoz. A nagyon alacsony jövedelemből élőktől ugyanis nem várható el, hogy önerőből valósítsák meg nyugdíjas korukra az anyagi biztonságot.

De mint mondta, azok is veszélyben vannak, akik ugyan jól keresnek, de semmit nem tesznek félre. Hiszen a várakozások szerint megtakarítások híján mindenkinek jelentősen csökkenhet az életszínvonala, amikor nyugdíjas lesz. És ez bárkinek fájdalmas változást jelent. Különösen, hogy a kutatások szerint a fogyasztásunk mindössze 10 százalékkal esik vissza nyugdíjas korunkra, míg a jövedelmünk ennél sokkal nagyobb mértékben – tette hozzá Halasi Melinda.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik