Pénzügy

Hiába ügyeskedik, maximum másfél év, és le fog bukni

Tamásné Szabó Zsuzsanna
Tamásné Szabó Zsuzsanna

gazdaságos. 2016. 12. 09. 11:11

Az ENSZ Korrupció Elleni Egyezményének 2005. decemberi hatályba lépése óta december 9-e az antikorrupciós világnap. De hol tart Magyarország a korrupció elleni harcban? Egyáltalán harcolunk? Ha még nem, akkor hol kezdjük? Az Ernst & Young (EY) Felelős Üzleti Működés Szolgáltatások igazgatóját, Fábián Líviát kérdeztük.
Korábban a témában:

Fábián Lívia

Az EY Felelős Üzleti Működés Szolgáltatások Igazgatója, több mint 10 éve foglalkozik olyan rendszerek kiépítésével, amelyek segítik felderíteni és megelőzni a visszaéléseket. 2011-ben szerzett CFE (Certified Fraud Examiner) képesítést, az elmúlt években különböző iparágakban (energiaipartól kezdve a telekommunikáción keresztül a gyógyszeriparig), különböző méretű multinacionális és magyar ügyfeleit támogatta azok szenzitív problémáinak megoldásában. A cél mindig közös, az hogy a tulajdonosok biztonságban tudják a cégeiket.

Néztem a kutatások eredményeit, és nekem úgy tűnik, nem nagyon javul a korrupciós helyzet.

Jól látja. Hatodik éve mérjük fel a nagyvállalati piacot, 300 vállalatvezető reprezentatív megkérdezésével, és minden alkalommal hasonló tendenciák rajzolódtak ki. A vállalatvezetők úgy gondolják, van korrupció Magyarországon, azon a piacon is, ahol ők érdekeltek. A saját cégükkel kapcsolatban ugyanakkor, ahol tetten érhető is lenne a dolog, fel sem merül bennük a gyanú.

Mint Columbo felesége, akiről mindenki beszél, de még senki nem látta? Adódik a kérdés: mennyire lehetnek őszinték a válaszadók?

Jó kérdés. Mi is feltettük magunknak, olyan formában, hogy vajon mennyi lehet a válaszoknál az eltitkolás. Azt gondolom, hogy annak, ha valaki nem válaszol vagy “nem tudommal” válaszol, csak részben lehet oka, hogy nem tudja a kérdésre a választ. Lehet, hogy arról van szó, hogy inkább kikerüli a választ, ezért vannak olyan kérdések, ahol aki nem válaszolt, azt a válaszelkerülés egyik formájának tekintettük.

Fotó: Berecz Valter
Fotó: Berecz Valter

Jelentkeznek a cégek „korrupciótlanításra”?

A vállalatok többsége akkor jelentkezik, ha már probléma van náluk, pl. ellopták az adataikat, vagy egy korábbi munkatárs megalapította a konkurens céget. Ilyenkor abban tudunk segíteni, hogy megnézzük, pontosan mi történt, miért történt meg a baj, van-e személyi felelősség. Ez segíti a vállalatvezetőket tényekkel alátámasztott, megalapozott döntést hozni. Ennél nehezebb lehet maga a kármentés: sok időbe és energiába telhet, és a siker sem 100 százalékos.

Előfordul ugyanakkor, és szerencsére ez is elterjedőben van, hogy kockázatok felmérésére, azok kezelésére kérnek fel bennünket. Azért javasoljuk ezt az ügyfeleinknek, mert a megelőzés mindig olcsóbb és hatékonyabb, mint ahogy említettem, a kármentés. Arra szeretnénk felhívni a vállalkozások, vállalatok vezetőinek figyelmét, mennyire fontos, hogy tisztában legyenek a kockázatokkal. Ahogy jó esetben az autót sem akkor visszük szervizbe, amikor már lerobbantunk az út szélén, hanem időnként ellenőriztetjük.

Azt mondják, fejétől bűzlik a hal. Ugyanakkor a válaszolók szerint sokkal inkább a raktáros, a beszerző, az üzletkötő a korrupt, mintsem a felső vezető. Ez azért lehet, mert cégvezetőket kérdeznek?

Pont azt mutatják ezek a válaszok, hogy mennyire (nem) ismerik fel a cégvezetők a kockázatokat. Jól érzékelik, valóban ezek a korrupciónak leginkább kitett munkakörök, de nem csak ezek. Ezekre nem 20 százalék körüli igenlő választ kellett volna kapnunk, hanem 100 százalékot.

Más meglepő eredmény is született?

Nekem a másik sokkoló adat az volt, hogy évről-évre egyre több vezető válaszolta azt, hogy a kilépő kollégák soha nem viszik magukkal a cég adatvagyonát.

Idén már a válaszoló vezetők több mint 60 százaléka volt meggyőződve arról, hogy tőlük nem lopnak adatot a kilépők. Óriási naivitást tükröz ez.

Lehet ezt még fokozni?

Idén volt először, hogy az adócsalással összefüggésben rákérdeztünk arra, mennyire körültekintőek a cégek. Az egyik kérdés az volt, hogy mit tenne a cégvezető, ha rájönne, hogy külföldre értékesített termékét a partner visszahozza Magyarországra, ami tulajdonképpen egyfajta áfacsalás. Megdöbbentő volt az eredmény: a válaszadók 27 százaléka nem foglalkozna ezzel, 22 százalék pedig nem tudta megmondani, mit tenne ebben a helyzetben.

Vagyis a válaszoló cégvezetők fele számára nem egyértelmű, mit kell tennie, ha áfacsalást fedez fel. Ami azért is meglepő, mert elméletben jól „vizsgáztak”, amikor arról kellett nyilatkozniuk, mennyire ismerik a körültekintő működés elveit.

Ősszel volt kkv-kutatásuk is, abból szintén a naivitás látszott, mintha nem is a mai, korrupciós hírektől hangos világban élnének a cégvezetők. Például mindössze 8 százalékuk gondolja úgy, hogy náluk felmerülhet a probléma.

A kkv-s ügyfelektől tipikusan azt halljuk, hogy náluk „minden rendben van, nincs szükség megelőzésre, mert nincs visszaélés, sőt, kockázat sincs.” A tisztes állapotot pedig a cégvezetők szerint a munkavállalókba vetett bizalom garantálja. Szinte hihetetlen, de a kkv-kutatásban a vezetők 75 százaléka azt mondta, hogy a bizalom önmagában elég a visszaélések megelőzésére.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bizalom nem kell ahhoz, hogy jól működjön egy cég, hogy ne legyenek visszaélések. Hanem azt, hogy ez egy megalapozott bizalom legyen: a bizalom mellett működjön egy a kockázatok mentén átgondolt és megfelelően kiépített kontrollkörnyezet.

Nekem tetszett, hogy a fonák válaszokat kiemelték (pl. „Mindenhol van korrupció, de nálunk nincs”), amivel a válaszolók őszintesége, vagy a céges önismeret, a szembesülés némiképp megkérdőjeleződött. A kkv-k kérnek segítséget ahhoz, hogy a cégük átláthatóbb legyen?

Szeretnék hinni abban, hogy már vannak ilyen kkv-k. Akik már nőttek egy méretet, észlelhetik, hogy szükségük lehet támogatásra, segítségre ahhoz, hogy a szervezetük képes legyen lépést tartani a növekedéssel, a létszám-bővüléssel. Hiszen az könnyen belátható, hogy egy 20 fős családi vállalkozást könnyebb kontrollálni, mint egy 100 fős kisvállalatot. Fontos, hogy a növekedésnek ne legyen gátja egy kisebb méretre kitalált és működtetett szervezet.

Fotó: Berecz Valter
Fotó: Berecz Valter

Ahogy én látom, a nagy többség ma még inkább keresi a kiskapukat, mint a tanácsadót, aki segítene ezeket bezárni. Mitől fog ez a helyzet megváltozni?

További törvényi szigorítások segíthetik ezt a folyamatot. De még jobb lenne – én ebben hiszek inkább -, ha szép fokozatosan ráébredne mindenki, hogy korrupció mentén nem lehet hosszú távon sikeresen vállalatot vezetni. És ha ezt elég sokan belátják, onnantól már kivetheti magából a gazdaság azokat, akik nem akarnak tisztán játszani. Ezen dolgozunk mi minden nap.

Vaskos, azonnali versenyelőny származhat a „piszkos” megoldásokból, ezért is élnek vele. Mitől lesz más a gondolkodás?

Egy vállalat vezetésének előre látnia kell, hogy a visszaélések veszélyeztetik egy cég működését. Ezek megakadályozására fel kell mérniük a szervezetben meglévő kockázatot – amit sok esetben nem tudnak egyedül megtenni. Bár jól ismerik a cégüket, de szükség van egy külső szemre, ilyenkor fordulnak külső tanácsadóhoz.

A mi szerepünk, hogy segítsünk felismerni ezeket a rejtett kiskapukat, segítsünk formálni egy vállalat kultúráját az etikai kódex mellett, sok-sok oktatással és kommunikációval. A cél, hogy ha valaki észlel valami kihágást, mondjuk lopást, akkor ne a „ne szólj szám, nem fáj fejem” legyen a normális reakció. Mindenkinek be kell látnia, hogy aki a céget károsítja, az a nap végén a többi munkavállalót is megkárosítja. Azt is, aki látja, tud róla, de elfordítja a fejét.

A (köz)beszerzéseknél is ez a helyzet. Mit lehet tenni?

A közbeszerzés kétségtelenül igen kockázatos terület. Nekem inkább a piaci szféra beszerzési folyamataival kapcsolatban van tapasztalatom: jellemző például az összeférhetetlenség (pl. a sógor cége a nyertes ajánlattevő), de a szállítók közötti összejátszás is (mesterségesen felsrófolt árak).

Pedig a beszerzési folyamatot – így több olyan kockázatot, amelynek bekövetkezése komoly vesztességeket tud okozni – könnyen lehet kontrollálni, néhány jól megfogható ponton.

Hogyan?

Jellemző, hogy ma például az összeférhetetlenség ellenőrzésére nem fordítanak kellő figyelmet a cégek. Nyilatkozatot töltetnek ki a munkavállalókkal, van-e összeférhetetlenség a részéről, pl. van-e másik olyan érdekeltsége, akivel a cég kapcsolatban áll.

Ez azonban önmagában még nem elég. Egyrészt nem érdemes a munkavállalóra bízni annak eldöntését, hogy mi összeférhetetlen és mi nem. Másrészt érdemes a nyilatkozat teljességét és pontosságát ellenőrizni. Nem csak egy szállítói viszony kapcsán kerülhet a munkavállaló összeférhetetlenségi helyzetbe.

Mennyit lehet megfogni a korrupció kivédésével?

Egy amerikai tanulmány szerint, amiben kb. 1500 visszaélést (1500 ténylegesen megtörtént esetet) dolgoztak fel egy átlagos cégnél,

az árbevétel 5-7 százaléka úszik el visszaélés miatt. Azt gondolom – saját tapasztalataink alapján – ezt az arányt a magyarországi cégekre is igaznak vehetjük. Sőt!

Mi a leghatékonyabb eszköz a korrupció felderítésére?

Az etikai forródrót és az egyéb formában érkező tippek. De ma még mindig a legtöbb visszaélés felderítése nem a tudatos kontrolloknak, hanem a véletlennek köszönhető.

Használják Magyarországon az etikai forródrótot?

Lassan, de terjed. Főleg a külföldi tulajdonú nagyvállalatoknál találunk rá példát. Amerikai tulajdonú tőzsdén jegyzett anyavállalat mellett például ez kötelező.

Persze nem elég a „forródrót”, szükség van arra is, hogy a dolgozó megbízzon ebben a rendszerben, tudja, hogyha pl. „a ládába” bedob egy névtelen levelet, mert tapasztalt valami rendelleneset, akkor foglalkozni fognak a bejelentésével. A kockázatok feltérképezése után ez az egyik, amit javaslunk a cégeknek.

Fotó: Berecz Valter
Fotó: Berecz Valter

Volt konkrét visszaélés, ami ilyen úton derült ki?

Igen, számos példát láttunk erre. Egy cégnél például az egyik dolgozó észrevette, hogy a gazdasági vezető az üzleti partnerekkel (szállítói és vevői oldalon is) furán állapodott meg: oda-vissza forgatta az árut. De mivel a vállalatnál nem működött egy ilyen forródrót rendszer, kereste a fórumot, ahol ezt a gyanúját megoszthatja. Sajnos ebben az esetben eltelt közben másfél év, mire olyan illetékesnek jelezte a gyanúját, aki érdemben el is kezdett foglalkozni ezzel.

A bejelentés után segítettük a céget egy belső vizsgálat lefolytatásában. Kiderítettük, hogy mi történt: túl nagy pénzügyi nyomás volt a vezetőn az év végi célszámok oldaláról, és a forgatással generált fiktív forgalommal akarta elérni, hogy teljesíteni tudja az árbevételi tervet. Nem a személyes nyereség volt a cél, hanem az adott KPI elérése.

Másfél év?

Igen. Egyébként átlagban kb. másfél év, mire egy visszaélést észlelnek a cégek. Ami valóban elég hosszú idő.

Egy munkavállaló általában kicsiben kezdi. És ha nincs következmény, akkor egyre bátrabb lehet az, aki valamilyen módon külön hasznot húz a cégből. Vagyis egyre nagyobb kárt okozhat.

Ezt a folyamatot akaszthatja meg hatékonyan a forródrót.

Ha már itt tartunk: mi kell ahhoz, hogy a visszaélés gondolata megszülessen és aztán tetté formálódjon?

Erre a kérdésre is kereste a választ a szakma, és arra jutott, hogy három tényező szükséges egy visszaéléshez: lehetőség (például kontrollhiányosság), nyomás (például személyes anyagi gondok, vagy túl nagy teljesítményelvárás a cég részéről) és önigazolás (hogy az illető nap végén a tükörbe tudjon nézni és meg tudja nyugtatni a lelkiismeretét, pl. „Csak a cég érdekében tettem!”, vagy „A főnök/más is ezt csinálja!”).

A megelőzéshez elég a fenti három tényező közül az egyiket módosítani. Elsőre azt gondolnánk, hogy a folyamatok fejlesztése a legegyszerűbb megoldás. Ám fontos hatni a kultúrára is, ezért szükséges az oktatás, a kommunikáció, a céges értékrendek tudatosítása (etikai kódex, vezetői példamutatás). És ennek meglesz az eredménye: ahogy a céges kultúra fejlődik, úgy tisztul a szervezet.

Generációs trendek megfigyelhetőek? Igaz, hogy a fiatalok elutasítják a mutyizást? Reménykedhetünk abban, hogy majd ők „megváltják a világunkat”?

Vegyes a tapasztalat, de a gazdaság tisztulásához biztosan kell a fiatalok megnyerése, oktatással, kommunikációval. Több civil szervezet van már, akik azt tűzték ki célul, hogy felkészítsék és megtanítsák a tanulókat, a fiatalokat az etikus munkára, vállalkozásra.

Ez szerintem nagyon fontos dolog, mert az etikus értékrendet megismerő fiatalokból lehetnek a jövő azon vállalatvezetői, akik teljes egészében elutasítják a visszaéléseket.

És addig? Hogyan tegyük magunkévá az antikorrupciós világnapot?

Nem kell nagy dolgokra gondolni, kicsiben is sokat lehet tenni. Minden cég és cégvezető ismerje meg a saját háza táját, a kockázatait, és kezelje azokat folyamatok fejlesztésével, oktatással és vezetői példamutatással. Ha ezt mindenki meglépné, annak óriási pozitív hatása lenne az egész gazdaságra.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

AUCKLAND, NEW ZEALAND - AUGUST 29:  Phil Taylor engages with his fans during the Auckland Darts Masters at The Trusts Arena on August 29, 2015 in Auckland, New Zealand.  (Photo by Michael Bradley/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.