Hiába ügyeskedik, maximum másfél év, és le fog bukni

Az ENSZ Korrupció Elleni Egyezményének 2005. decemberi hatályba lépése óta december 9-e az antikorrupciós világnap. De hol tart Magyarország a korrupció elleni harcban? Egyáltalán harcolunk? Ha még nem, akkor hol kezdjük? Az Ernst & Young (EY) Felelős Üzleti Működés Szolgáltatások igazgatóját, Fábián Líviát kérdeztük.
Korábban a témában:

Fábián Lívia

Az EY Felelős Üzleti Működés Szolgáltatások Igazgatója, több mint 10 éve foglalkozik olyan rendszerek kiépítésével, amelyek segítik felderíteni és megelőzni a visszaéléseket. 2011-ben szerzett CFE (Certified Fraud Examiner) képesítést, az elmúlt években különböző iparágakban (energiaipartól kezdve a telekommunikáción keresztül a gyógyszeriparig), különböző méretű multinacionális és magyar ügyfeleit támogatta azok szenzitív problémáinak megoldásában. A cél mindig közös, az hogy a tulajdonosok biztonságban tudják a cégeiket.

Néztem a kutatások eredményeit, és nekem úgy tűnik, nem nagyon javul a korrupciós helyzet.

Jól látja. Hatodik éve mérjük fel a nagyvállalati piacot, 300 vállalatvezető reprezentatív megkérdezésével, és minden alkalommal hasonló tendenciák rajzolódtak ki. A vállalatvezetők úgy gondolják, van korrupció Magyarországon, azon a piacon is, ahol ők érdekeltek. A saját cégükkel kapcsolatban ugyanakkor, ahol tetten érhető is lenne a dolog, fel sem merül bennük a gyanú.

Mint Columbo felesége, akiről mindenki beszél, de még senki nem látta? Adódik a kérdés: mennyire lehetnek őszinték a válaszadók?

Jó kérdés. Mi is feltettük magunknak, olyan formában, hogy vajon mennyi lehet a válaszoknál az eltitkolás. Azt gondolom, hogy annak, ha valaki nem válaszol vagy “nem tudommal” válaszol, csak részben lehet oka, hogy nem tudja a kérdésre a választ. Lehet, hogy arról van szó, hogy inkább kikerüli a választ, ezért vannak olyan kérdések, ahol aki nem válaszolt, azt a válaszelkerülés egyik formájának tekintettük.

Fotó: Berecz Valter
Fotó: Berecz Valter

Jelentkeznek a cégek „korrupciótlanításra”?

A vállalatok többsége akkor jelentkezik, ha már probléma van náluk, pl. ellopták az adataikat, vagy egy korábbi munkatárs megalapította a konkurens céget. Ilyenkor abban tudunk segíteni, hogy megnézzük, pontosan mi történt, miért történt meg a baj, van-e személyi felelősség. Ez segíti a vállalatvezetőket tényekkel alátámasztott, megalapozott döntést hozni. Ennél nehezebb lehet maga a kármentés: sok időbe és energiába telhet, és a siker sem 100 százalékos.

Előfordul ugyanakkor, és szerencsére ez is elterjedőben van, hogy kockázatok felmérésére, azok kezelésére kérnek fel bennünket. Azért javasoljuk ezt az ügyfeleinknek, mert a megelőzés mindig olcsóbb és hatékonyabb, mint ahogy említettem, a kármentés. Arra szeretnénk felhívni a vállalkozások, vállalatok vezetőinek figyelmét, mennyire fontos, hogy tisztában legyenek a kockázatokkal. Ahogy jó esetben az autót sem akkor visszük szervizbe, amikor már lerobbantunk az út szélén, hanem időnként ellenőriztetjük.

Azt mondják, fejétől bűzlik a hal. Ugyanakkor a válaszolók szerint sokkal inkább a raktáros, a beszerző, az üzletkötő a korrupt, mintsem a felső vezető. Ez azért lehet, mert cégvezetőket kérdeznek?

Pont azt mutatják ezek a válaszok, hogy mennyire (nem) ismerik fel a cégvezetők a kockázatokat. Jól érzékelik, valóban ezek a korrupciónak leginkább kitett munkakörök, de nem csak ezek. Ezekre nem 20 százalék körüli igenlő választ kellett volna kapnunk, hanem 100 százalékot.

Más meglepő eredmény is született?

Nekem a másik sokkoló adat az volt, hogy évről-évre egyre több vezető válaszolta azt, hogy a kilépő kollégák soha nem viszik magukkal a cég adatvagyonát.

Idén már a válaszoló vezetők több mint 60 százaléka volt meggyőződve arról, hogy tőlük nem lopnak adatot a kilépők. Óriási naivitást tükröz ez.

Lehet ezt még fokozni?

Idén volt először, hogy az adócsalással összefüggésben rákérdeztünk arra, mennyire körültekintőek a cégek. Az egyik kérdés az volt, hogy mit tenne a cégvezető, ha rájönne, hogy külföldre értékesített termékét a partner visszahozza Magyarországra, ami tulajdonképpen egyfajta áfacsalás. Megdöbbentő volt az eredmény: a válaszadók 27 százaléka nem foglalkozna ezzel, 22 százalék pedig nem tudta megmondani, mit tenne ebben a helyzetben.

Vagyis a válaszoló cégvezetők fele számára nem egyértelmű, mit kell tennie, ha áfacsalást fedez fel. Ami azért is meglepő, mert elméletben jól „vizsgáztak”, amikor arról kellett nyilatkozniuk, mennyire ismerik a körültekintő működés elveit.

Ősszel volt kkv-kutatásuk is, abból szintén a naivitás látszott, mintha nem is a mai, korrupciós hírektől hangos világban élnének a cégvezetők. Például mindössze 8 százalékuk gondolja úgy, hogy náluk felmerülhet a probléma.

A kkv-s ügyfelektől tipikusan azt halljuk, hogy náluk „minden rendben van, nincs szükség megelőzésre, mert nincs visszaélés, sőt, kockázat sincs.” A tisztes állapotot pedig a cégvezetők szerint a munkavállalókba vetett bizalom garantálja. Szinte hihetetlen, de a kkv-kutatásban a vezetők 75 százaléka azt mondta, hogy a bizalom önmagában elég a visszaélések megelőzésére.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bizalom nem kell ahhoz, hogy jól működjön egy cég, hogy ne legyenek visszaélések. Hanem azt, hogy ez egy megalapozott bizalom legyen: a bizalom mellett működjön egy a kockázatok mentén átgondolt és megfelelően kiépített kontrollkörnyezet.

Nekem tetszett, hogy a fonák válaszokat kiemelték (pl. „Mindenhol van korrupció, de nálunk nincs”), amivel a válaszolók őszintesége, vagy a céges önismeret, a szembesülés némiképp megkérdőjeleződött. A kkv-k kérnek segítséget ahhoz, hogy a cégük átláthatóbb legyen?

Szeretnék hinni abban, hogy már vannak ilyen kkv-k. Akik már nőttek egy méretet, észlelhetik, hogy szükségük lehet támogatásra, segítségre ahhoz, hogy a szervezetük képes legyen lépést tartani a növekedéssel, a létszám-bővüléssel. Hiszen az könnyen belátható, hogy egy 20 fős családi vállalkozást könnyebb kontrollálni, mint egy 100 fős kisvállalatot. Fontos, hogy a növekedésnek ne legyen gátja egy kisebb méretre kitalált és működtetett szervezet.

Fotó: Berecz Valter
Fotó: Berecz Valter

Ahogy én látom, a nagy többség ma még inkább keresi a kiskapukat, mint a tanácsadót, aki segítene ezeket bezárni. Mitől fog ez a helyzet megváltozni?

További törvényi szigorítások segíthetik ezt a folyamatot. De még jobb lenne – én ebben hiszek inkább -, ha szép fokozatosan ráébredne mindenki, hogy korrupció mentén nem lehet hosszú távon sikeresen vállalatot vezetni. És ha ezt elég sokan belátják, onnantól már kivetheti magából a gazdaság azokat, akik nem akarnak tisztán játszani. Ezen dolgozunk mi minden nap.

Vaskos, azonnali versenyelőny származhat a „piszkos” megoldásokból, ezért is élnek vele. Mitől lesz más a gondolkodás?

Egy vállalat vezetésének előre látnia kell, hogy a visszaélések veszélyeztetik egy cég működését. Ezek megakadályozására fel kell mérniük a szervezetben meglévő kockázatot – amit sok esetben nem tudnak egyedül megtenni. Bár jól ismerik a cégüket, de szükség van egy külső szemre, ilyenkor fordulnak külső tanácsadóhoz.

A mi szerepünk, hogy segítsünk felismerni ezeket a rejtett kiskapukat, segítsünk formálni egy vállalat kultúráját az etikai kódex mellett, sok-sok oktatással és kommunikációval. A cél, hogy ha valaki észlel valami kihágást, mondjuk lopást, akkor ne a „ne szólj szám, nem fáj fejem” legyen a normális reakció. Mindenkinek be kell látnia, hogy aki a céget károsítja, az a nap végén a többi munkavállalót is megkárosítja. Azt is, aki látja, tud róla, de elfordítja a fejét.

A (köz)beszerzéseknél is ez a helyzet. Mit lehet tenni?

A közbeszerzés kétségtelenül igen kockázatos terület. Nekem inkább a piaci szféra beszerzési folyamataival kapcsolatban van tapasztalatom: jellemző például az összeférhetetlenség (pl. a sógor cége a nyertes ajánlattevő), de a szállítók közötti összejátszás is (mesterségesen felsrófolt árak).

Pedig a beszerzési folyamatot – így több olyan kockázatot, amelynek bekövetkezése komoly vesztességeket tud okozni – könnyen lehet kontrollálni, néhány jól megfogható ponton.

Hogyan?

Jellemző, hogy ma például az összeférhetetlenség ellenőrzésére nem fordítanak kellő figyelmet a cégek. Nyilatkozatot töltetnek ki a munkavállalókkal, van-e összeférhetetlenség a részéről, pl. van-e másik olyan érdekeltsége, akivel a cég kapcsolatban áll.

Ez azonban önmagában még nem elég. Egyrészt nem érdemes a munkavállalóra bízni annak eldöntését, hogy mi összeférhetetlen és mi nem. Másrészt érdemes a nyilatkozat teljességét és pontosságát ellenőrizni. Nem csak egy szállítói viszony kapcsán kerülhet a munkavállaló összeférhetetlenségi helyzetbe.

Mennyit lehet megfogni a korrupció kivédésével?

Egy amerikai tanulmány szerint, amiben kb. 1500 visszaélést (1500 ténylegesen megtörtént esetet) dolgoztak fel egy átlagos cégnél,

az árbevétel 5-7 százaléka úszik el visszaélés miatt. Azt gondolom – saját tapasztalataink alapján – ezt az arányt a magyarországi cégekre is igaznak vehetjük. Sőt!

Mi a leghatékonyabb eszköz a korrupció felderítésére?

Az etikai forródrót és az egyéb formában érkező tippek. De ma még mindig a legtöbb visszaélés felderítése nem a tudatos kontrolloknak, hanem a véletlennek köszönhető.

Használják Magyarországon az etikai forródrótot?

Lassan, de terjed. Főleg a külföldi tulajdonú nagyvállalatoknál találunk rá példát. Amerikai tulajdonú tőzsdén jegyzett anyavállalat mellett például ez kötelező.

Persze nem elég a „forródrót”, szükség van arra is, hogy a dolgozó megbízzon ebben a rendszerben, tudja, hogyha pl. „a ládába” bedob egy névtelen levelet, mert tapasztalt valami rendelleneset, akkor foglalkozni fognak a bejelentésével. A kockázatok feltérképezése után ez az egyik, amit javaslunk a cégeknek.

Fotó: Berecz Valter
Fotó: Berecz Valter

Volt konkrét visszaélés, ami ilyen úton derült ki?

Igen, számos példát láttunk erre. Egy cégnél például az egyik dolgozó észrevette, hogy a gazdasági vezető az üzleti partnerekkel (szállítói és vevői oldalon is) furán állapodott meg: oda-vissza forgatta az árut. De mivel a vállalatnál nem működött egy ilyen forródrót rendszer, kereste a fórumot, ahol ezt a gyanúját megoszthatja. Sajnos ebben az esetben eltelt közben másfél év, mire olyan illetékesnek jelezte a gyanúját, aki érdemben el is kezdett foglalkozni ezzel.

A bejelentés után segítettük a céget egy belső vizsgálat lefolytatásában. Kiderítettük, hogy mi történt: túl nagy pénzügyi nyomás volt a vezetőn az év végi célszámok oldaláról, és a forgatással generált fiktív forgalommal akarta elérni, hogy teljesíteni tudja az árbevételi tervet. Nem a személyes nyereség volt a cél, hanem az adott KPI elérése.

Másfél év?

Igen. Egyébként átlagban kb. másfél év, mire egy visszaélést észlelnek a cégek. Ami valóban elég hosszú idő.

Egy munkavállaló általában kicsiben kezdi. És ha nincs következmény, akkor egyre bátrabb lehet az, aki valamilyen módon külön hasznot húz a cégből. Vagyis egyre nagyobb kárt okozhat.

Ezt a folyamatot akaszthatja meg hatékonyan a forródrót.

Ha már itt tartunk: mi kell ahhoz, hogy a visszaélés gondolata megszülessen és aztán tetté formálódjon?

Erre a kérdésre is kereste a választ a szakma, és arra jutott, hogy három tényező szükséges egy visszaéléshez: lehetőség (például kontrollhiányosság), nyomás (például személyes anyagi gondok, vagy túl nagy teljesítményelvárás a cég részéről) és önigazolás (hogy az illető nap végén a tükörbe tudjon nézni és meg tudja nyugtatni a lelkiismeretét, pl. „Csak a cég érdekében tettem!”, vagy „A főnök/más is ezt csinálja!”).

A megelőzéshez elég a fenti három tényező közül az egyiket módosítani. Elsőre azt gondolnánk, hogy a folyamatok fejlesztése a legegyszerűbb megoldás. Ám fontos hatni a kultúrára is, ezért szükséges az oktatás, a kommunikáció, a céges értékrendek tudatosítása (etikai kódex, vezetői példamutatás). És ennek meglesz az eredménye: ahogy a céges kultúra fejlődik, úgy tisztul a szervezet.

Generációs trendek megfigyelhetőek? Igaz, hogy a fiatalok elutasítják a mutyizást? Reménykedhetünk abban, hogy majd ők „megváltják a világunkat”?

Vegyes a tapasztalat, de a gazdaság tisztulásához biztosan kell a fiatalok megnyerése, oktatással, kommunikációval. Több civil szervezet van már, akik azt tűzték ki célul, hogy felkészítsék és megtanítsák a tanulókat, a fiatalokat az etikus munkára, vállalkozásra.

Ez szerintem nagyon fontos dolog, mert az etikus értékrendet megismerő fiatalokból lehetnek a jövő azon vállalatvezetői, akik teljes egészében elutasítják a visszaéléseket.

És addig? Hogyan tegyük magunkévá az antikorrupciós világnapot?

Nem kell nagy dolgokra gondolni, kicsiben is sokat lehet tenni. Minden cég és cégvezető ismerje meg a saját háza táját, a kockázatait, és kezelje azokat folyamatok fejlesztésével, oktatással és vezetői példamutatással. Ha ezt mindenki meglépné, annak óriási pozitív hatása lenne az egész gazdaságra.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Creative Worker. Listen Music. Working. Ideas. Light Bulb. Glasses. Laptop. Comfortable. Project. Sit. Brainstorm. Young Guy. Businessman. Work. Office. Businesspeople. Workplace. Inspiration.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.