A növénynek, amely Magyarország minden veteményesében helyet kap, amelyet mindenki szeret, amelyet a legkezdőbb kertész is sikerrel tud termeszteni, amelyet kis ügyeskedéssel még locsolni vagy gazolni sem kell, most jön el az ideje.
Kitalálta! Persze, hogy a paradicsomról van szó. Ezt az elkövetkezendő 2-3 hétben már ki lehet ültetni a kertbe palántáról – vagy akár magról is lehet vetni!
Palántás paradicsomok
A paradicsommagok általában olyan jól csíráznak – tapasztalataim szerint a magok több, mint 90 százaléka kikel – hogy egyértelműen ez az a növény, amelynek a házi palántázásával a kezdő is megpróbálkozhat. Amíg valamennyi vizet kapnak, nem betonon kell megkapaszkodniuk és nem a pincében próbáljuk felnevelni őket, valószínűleg használható palántáink lesznek.
A saját palánták előnye, hogy normálisan tudunk válogatni a fajták közt, míg a piacon vagy a hipermarketben, barkácsboltban árult palántánál nem sok esélyünk van arra, hogy több fajtából ültessünk.
Márpedig több mint 6000 paradicsomfajta létezik a világban: vannak ribizli- és ökörszívméretűek, vannak pirosak, zöldek, sárgák, narancssárgák, lilák, feketék és tarkák, savanyúk és édesek, kényesek és botrányosan burjánzók. És a „fura” paradicsomok egyáltalán nem génkezelt szörnyek, hanem ilyen sokféle valójában a természetük.
Pont hogy inkább a bolti ízetlen kerek a mesterséges növény, nem ezek a különcök.
Ám aki nem ugrott neki februárban vagy márciusban a paradicsompalánták készítésének, az már el van késve. A legjobb megoldás számukra az, ha vesznek is palántát és megpróbálkoznak a magok helybevetésével is, hogy kicsit megosszák a kockázatukat.
Magról a legjobb!
Aki nem először termeszt paradicsomot, pontosan tudja, hogy a tavalyi paradicsom helyén a palánták úgy robbannak ki a földből áprilisban, mint a gaz. Akkor minek bajlódunk egyáltalán a palántázással?
Nos, igen.
Tényleg nem feltétlenül muszáj palántázni.
Csakhogy.
A boltban árult vetőmagok jelentős része hibrid, tehát két – külön-külön adott esetben elég bénácska – fajta keresztezéséből jön létre a mag. Aki még emlékszik a középiskolai biológiaórákra, annak talán most bevillan, hogy az unokák sokszor jobban hasonlítanak a nagyszülőkre, mint a szüleikre. És ez történik a paradicsomainknál is: ha a bolti hibrid leszármazottjait próbáljuk termeszteni, könnyen paradicsom nélkül találhatjuk magunkat.
Ráadásul az ilyen magról kelt paradicsomokat könnyen elviszi még a május közepén tradicionálisan megérkező fagy. Így nagyipari léptékben nem éri meg kockáztatni.
Öntözetlen kínzott paradicsomok
Csakhogy a mi kiskertünk nem egy nagy gazdaság. Mi tudunk alkalmazkodni az időjáráshoz kis kreativitással – és ésszerű kockázatvállalással.
Pláne, hogy kimondottan megéri, ugyanis a magról vetett paradicsom lesz a legproblémamentesebb és legfinomabb. És májusban még lehet, hogy kisebb, mint a gondosan nevelgetett palántánk, ám júniusra bőven beéri azt, mivel nem kell a transzplantáció sokkját átélnie, és szakadás nélkül tud lefelé törni a vízzel gazdagabb mélyebb rétegek felé a karógyökere, s nem ágazik el a kiültetés utáni sérülésben a földfelszín környékén a gyökérzete.
Magyarán: a palántázott növényt öntöznünk kell majd, hisz gyökérzete tányérszerűen terül el a talajfelszín alatt, míg a magról vetett növény megoldja magának a dolgot. Ahogy húzódik lefelé a talajban a vízszint, követi a gyökérzet és nő lefelé. Ezeket a paradicsomokat így egyáltalán nem kell öntözni amin elérik a 20-30 centis magasságot. Kaliforniában iparszerűen végzik ezt a termesztési módot – így ugyanis kevesebb, de ízletesebb gyümölcsre tehetünk szert. (Csapadékos vidékekre azonban a hagyományos palántázós módszer az ajánlott!)
Palántaültetés, vetés
A palánták kiválasztásánál lényegében egy dolgora kell ügyelni: hogy ne legyen foltos sehol. Ez ugyanis bakteriális vagy gombás fertőzésre utal, ami elég gyorsan el tudja vinni a növényeket. Az se baj, ha kicsi, az se baj, ha felnyurgult nagy palánta.
A paradicsomról – és más burgonyafélékről – azt kell tudni, hogy fantasztikus életképességgel vannak megáldva. Nem véletlen, hogy éppen ezek a növények terjedtek így el a világ élelmiszertermelésében. A paradicsomnak például a levelei is gyökérré képesek alakulni, ha föld alá kerülnek. Ha magára hagyjuk, nem karózzuk, akkor a paradicsom egy félig-meddig kúszó őserdőszerű bokorként fog nőni a kertünkben és hatalmas zöldtömeget nevel, és ahol csak leér a szára, gyökeret ereszt.
Ez azért fontos, mert a palánta elültetésénél ezt a tulajdonságát érdemes kihasználni, és jó mélyre tenni a palántát. Ha öntözni szeretnénk, akkor enyhén fektetve érdemes lyukat ásni egy kislapáttal vagy palántázóval körülbelül 40 centi mélyre, feltölteni az alját komposzttal, majd még egy kis palántázóföldet tenni rá, és egészen a felső 3 leveléig betemetni óvatosan a földbe a palántát. Így sokkal több vizet fog tudni felszívni.
Ha magról vetjük a palántát, akkor is érdemes egy lyukat ásni, feltölteni komposzttal majd szórni a magok alá egy jó tenyérnyi palántaföldet vagy tőzeget. A mag könnyebben csírázik a szegényebb talajban, ám a kifejlett növény valósággal zabálja majd a tápanyagot.
A paradicsomokat 30-50 centire érdemes egymástól ültetni, és legalább fél méteres sortávolságot kell hagyni. Most még nem hisszük el, de ezek hatalmas növények lesznek.
Támasz nélkül nem élet az élet
Érdemes már most előregondolkodni, hogy a felnőtt növényeket hogyan fogjuk megtámasztani, hogy a földre leérő paradicsomok ne rohadjanak el. Karóra kötözzük majd őket, vagy egy hálót feszítünk ki, amin átdobáljuk a fürtöket? Esetleg hagyjuk elbokrosodni?
Az én tapasztalataim szerint a jó támaszték általában attól függ, milyen fajtáról van szó. A koktélparadicsomok elég könnyűek ahhoz, hogy a növény felemelje őket, ezért lehet hagyni kúszni, metszetlenül, vadon. A normál méretű paradicsomokat a legkényelmesebb egy betonháló vagy babháló résein átlökdösni, ha kellően meg van feszítve.
A paradicsomvilág nehézbombázóit, a beefsztékparadicsomokat, az ökörszíveket viszont legalább karózni érdemes, de még jobb egy frankó paradicsomketrec, ami körben támogtja a növény. Egy-egy paradicsom akár egy kiló is lehet, konkrétan én szerintem nem is bírnék el annyi súlyt, hónapokon keresztül egy helyben állva, mint amennyit egy ilyen súlyemelő-paradicsom a levegőben tart. Azt már tényleg nem kéne tőle várni, hogy egy viharban is magasban tudja tartani a termést.
Egyszóval a támasztékokat már most, a kiültetésnél vagy vetésnél érdemes elhelyezni, hogy ne később zavarjuk meg a gyökereket.
Fontos infó: vannak körülbelül egy méteresre növő, úgynevezett determinált fajták. Ezeknek a gyümölcsei általában egyszerre érnek be, tehát aszalásra vagy befőzésre kiválók. A másik fajta a folytonnövő – a koktélok és a nagyobb paradicsomok ilyenek. Ezek folyamatosan érnek, és jó nagyra, akár két méteresre is nőnek. A támaszték tervezésénél ezzel számolni kell. (Olcsó megoldás a cserépléc karónak használása vagy a betonhálóból ketrec hajlítása.)
Így tudjuk védeni a picinyeinket
Akár palántákat ültetünk ki, akár magról vetünk paradicsomot (én kombinálni szoktam a kettőt), érdemes védeni a pici növényeket a zordabb éjszakáktól. Jó tudni, hogy a paradicsom 4-5 fokig bírja a hideget, és a kellően meggyökeresedett növény még akár egy nagyon enyhe fagyot is kibír (a levelei lehullhatnak, de újra kihajt.) A legjobban 25 fok környékén érzi magát, akkor nő, mint a bolond. Ha fázik a palántánk, akkor belilul a szára és lelassul a növekedése. De ettől nem kell megijedni – majd nekiindul, ha meleg lesz.
Nem kell a technikánk tökéletlenségeitől tartani. Nagyon sokkal nem lehet előrehozni a termést – egy-két hét különbséget jelent csak az extrakorai ültetés tökéletes palántákkal tökéletes körülmények között.
Egyedül a hirtelen fagytól kell védeni a növényeket, amire van jópár módszer. Az egyik, kicsit fura mód az esőzetető öntözés, vagy a vízzel teli PET-palackokkal való körülbástyázás. A víz hamarabb fagy meg, mint a paradicsomnövény és kicsit még szigetel is.
Szintén segít a fátyolfóliával vagy fóliával beburkolás – szükség esetén még egy üres szemeteszacskó is biztosít egy kis védelmet, de még akár egy a növény köré lazán tekert öreg lepedő is.
Az én kedvencem azonban a levágott talpú PET-palack elhelyezése a növény köré. Ez miniüvegházként védi a melegigényes növényeket, és fantasztikus védett környezetet teremt nekik, amiben elképesztő tempóban tudnak nőni. Kis odafigyelést azért igényel. Vigyázni kell arra, nehogy kiszáradjon a talaj vagy begombásodjon a túl sok nedvességtől. És arra is, hogy nehogy megfőjön benne egy forró napon a palánta – ilyen napokon le kell csavarni a kupakot, hogy kiszállhasson belőle a meleg levegő. Sőt, májusban már érdemes napközben is levenni, és csak akkor rátenni a palackot, amikor hideggel fenyegetnek a meteorológusok.
Akárhogy is helyezzük el a növénykéinket, fátyolfóliát mindenképp tegyünk rájuk, mert ez mindentől védi őket – a kiszáradástól, a hidegtől, a széltől, a melegtől, a kártevőktől.
Fajták és csalódások
Azért is jó saját magunknak válogatni a fajtákat és nem birkaszerűen megvenni, amit a hipermarketben 10-darabos csomagban olcsón kínálnak, mert így folyamatos és változatos termést kapunk. Ha csak ökörsziveket ültetünk, augusztusig várhatunk a termésre. A kis koktélparadicsomok viszont már júliusban is bőségesen teremnek. Ha viszont csak utóbbiakat termesztenénk, akkor nem nagyon futná házi paradicsomszószra, lecsóra vagy házi ketchupra. A nagyobb paradicsomok hátránya, hogy ha jön valami baj (túl sok eső, kártevők, stb), akkor nagyobb lehet a kár, hiszen kevesebb gyümölcs van egy tövön.
Egy család számára nagyjából elég 20 növény, körülbelül ebben az arányban :
2-3 koktélparadicsom-növény, vadon engedve, 50 centis közzel
7-8 „normál” méretű paradicsom, karózva vagy hálózva, 50 centinként. Hogy metsszük vagy nem, ízlés dolga: a metszés rendezetté teszi a látképet, de az én tapasztalataim szerint a termést nem igazán befolyásolja.
9-10 eleve elsősorban befőzésre szánt izomagyú fajta, 50 centinként.
A kertünk személyisége
Minden kert más paradicsomfajtához kedves – budaörsi agyagos, mediterrán mikroklímájú területemet például gyűlölik a kiegyensúlyozottabb életre vágyó Roma típusú hosszúkás paradicsomok, amelyek nem bírják a strapát és előbb-utóbb mindig berohadnak egy gombától, amivel semelyik másik fajtának nincs gondja.
A koktélokat már július elején szedni lehet és baromi bőségesek a nyár elején, utána kicsit lassulnak. A jó időszakokban fél kilót is le lehet szedni egy héten egy növényről. A nagyobb fajták szinte mind szuperül érzik magukat és bőségesen teremnek is, egy-egy tőről 5-10 kiló paradicsom is lejön 5-15 paradicsom formájában.
Egy csapadékos Őrségi területen például könnyen lehet, hogy inkább kerülném a nagy fajtákat, amelyek könnyen kirepednek. (Ha kireped egy gyümölcs, azonnal fel kell dolgozni, mert elkezd elrohadni.)
Helyigény
Ha 1,2 méter széles ágyásokban gondolkodunk, akkor azon belül nagyjából semmi más nem fog tudni növekedni, mint a paradicsom. Ne ültessük nagyon az ágyás szélére a növényeket, mert állandóan beléjük fogunk gabalyodni.
Ha az ágyás két szélétől 30-30 centire tesszük őket, akkor a közepén még elférhet egy sor futóbab is, ha kis növekedési előnyt kap a paradicsomokhoz képest.
Alternatívaként: lehet a két sor paradicsom beljebb, egymásnak támaszkodva, fél méterre egymástól. Ebben az esetben az ágyás két szélét tudjuk felhasználni: egy-két sor bokorbabot rakhatunk a déli oldalra, salátát a paradicsomok által árnyékolt északira. Vagy termeszthetünk bazsalikomot, körömvirágot, borágót – a paradicsomaink társas lények, majdnem mindenkinek örülnek, de maguk eközben eléggé keves helyet hagynak másnak az érvényesüléséhez.
A példatervben a paradicsomokat az első ágyásba, a borsósorok közé ültetjük, egy-egy karalábétól vagy pár tő rukkolától elbúcsúzva május közepén, tehát még csak 3 hét múlva. De lehet már most is. Ne minden karalábét szedjünk ki, elég azt, aminek a helyére tesszük a palántát. Júniusban kerül majd be egy sor káposztapalánta a spenótok helyére. Július elejére szinte biztosan leterem a márciusban vetett borsónk, akkor levágjuk majd tőben, kicsit felaprítjuk, és szétterítjük a paradicsom alatt a szárakat, aminek állatira fognak örülni a hullájukból táplálkozó paradicsomok.
