Varsó a második világháború áldozata: Hitler parancsára a régen észak Párizsának tartott város 90 százalékát lerombolták a híres 1944-es varsói lázadás megtorlásául. A háború után sem fordult jobbra a sorsa: az újjáépítéskor – a Szovjetunió befolyása miatt – leginkább a sztálinbarokk és szocreál stílust részesítették előnyben a város építői. A Varsóba látogatók első benyomását mindez a mai napig erőteljesen meghatározza. De nemcsak az épületek cserélődtek ki a világháború miatt. A lakosság is „megújult”, hiszen korábban a város népességének 40 százalékát a zsidók tették ki.
A kicsi óváros azonban ma is sok látnivalót kínál, az „újvárosban” pedig már helyet kapnak a rendszerváltozás utáni modern épületek is. A panelrengetegek azonban jóval több helyütt csúfítják a városképet, mint Budapesten. Feltehetően ennek és a sok fiatalnak (Varsóban 150 ezer diák tanul) köszönhető, hogy a varsóiak a kulturális élettel próbálják ellensúlyozni az építészetet. A közel kétmilliós nagyvárosban izgalmas szórakozóhelyek és rendezvények várják az ott lakókat és odalátogatókat.
Repülőtér
Mivel a varsói repülőtér (Warsawa Okecie) a város belterületén van, busszal 20 perc alatt a központban lehetünk.
Varsó egyelőre nem nevezhető a tömegközlekedők paradicsomának. Egyetlen metróvonalának még csak a fele van kész, de folyamatosan építik, és egyre több szakaszát adják át. A helyiek tapasztalatai szerint a buszok és villamosok sem a legjobbak, mivel vonalaik nem hálózzák be teljes egészében a kerületeket.
Megélhetés
A megélhetéshez egy személynek legalább havi 110 ezer forintra van szüksége.
A tömegközlekedés viszont olcsóbb, mint Magyarországon: egy jegy felnőtteknek körülbelül 135, míg diákoknak és gyerekeknek csak 70 forintjába kerül. A havi bérlet teljes ára 3500 forint, kedvezménnyel 1750.
Az autóval közlekedőknek sem ígér jót a város. Gyakoriak a dugók, és parkolóhelyet találni sem könnyű.
Vonzó Nyugat
A fiatal lengyelek többsége a hazai alacsony bérek miatt a mai napig inkább a kivándorlást választja (főleg a vidékiek). Németországban, Londonban rengeteg lengyel él, külföldön próbálják megalapozni a jövőjüket, vagy arra vannak kényszerítve, hogy eltartsák otthon élő, vidéki családjukat.
Vannak veszélyes negyedek
Varsó 18 kerületéből jelenleg a legfelkapottabb a Saska Kepa és a Mokotow. Utóbbi, csakúgy mint Zoliborz, családoknak is ajánlott. A belváros egyébként biztonságos, viszont a szinte csak panelekből álló Praga nevű negyedben nem érdemes éjszaka egyedül sétálgatni. A helyiek a pályaudvarok környékét is elkerülik sötétedés után. A sportcipős és melegítős emberektől óvakodni kell, tanácsolta egy varsói, ők általában agresszívak és veszélyesek.
Az élelmiszerek ára az EU-csatlakozással hat százalékot emelkedett, de még így is olcsóbb Varsóban bevásárolni, mint Budapesten. A tej körülbelül ugyanannyiba kerül, míg a kenyér ára alacsonyabb. A diszkontláncok közül az Auchan és a Tesco mellett a Geant is kedvez a spórolni vágyóknak.
Iskolák
A lengyel közoktatási rendszer nagyon hasonlít a magyarra. Az általános iskola utána jobb gimnáziumokba csak felvételivel juthatnak be a gyerekek, ahogy az egyetemre és főiskolára. Számos magániskolát alapítottak már Varsóban, de a színvonaluk – a magyar helyzethez hasonlóan – alacsonyabb, mint az állami iskoláké.
Varsó tele van bárokkal, szórakozóhelyekkel, de színházakban és zenei rendezvényekben sem szűkölködik. A szórakozóhelyek egy része nagyon drága, például egy sör négy-öt száz forintba is kerülhet, a lengyel viszonyok szerint nagyon drága. Ezért ezeket a helyi diákok nem is nagyon látogatják. Nekik megvannak a saját helyeik, mint például az izgalmas Utopia, Propaganda vagy a Klubokawiarnia. Mindenesetre érdemes beülni az óváros, Nowy Swiat, Krakowsie Przedmiescie és a Plac Trzech Kryzy kávéházaiba és lokáljaiba.
A mozikba 600-900 forintért válthatnak jegyet az ott élők, de csak hétköznapokon. Hétvégén ugyanúgy ezer forint körül van egy jegy, mint Budapesten. A színházjegyek ára szintén ezer forintnál kezdődik, a Nemzeti Színházba akár 10 ezer forintot is fizethetünk egy előadásért.
Munkahelyi hangulat
Nem tudni, hogy a közös múlt miatt vagy másért, de tény, hogy a kelet-európaiak jobban megértik egymást. A lengyel munkahelyeken hasonló a hangulat, mint itthon. A munkatársak könnyebben beszélnek magánéletükről egymásnak, nem csak a felszínes kapcsolatok jellemzőek az alkalmazottak között. Szokásaik sem térnek el nagyon a mieinktől, ugyanúgy ünneplik a névnapot is a munkahelyeken, mint itthon.
A lengyel munkavállalók kevesebbet keresnek a magyaroknál. A minimálbér 35 ezer, az átlagbér 125 ezer forint. De egy nettó 150 ezer forintos havi fizetés már rendkívül jónak számít. A keresetek színvonala jelentősen eltér egymástól: vidéken az 50 ezer forintos fizetés az átlagosnál egy kicsit jobb, míg Varsóban egy jogász vagy egy felsővezető még többet is vihet haza (2,5 millió forintot), mint Magyarországon. Varsó egyébként is jobb kereseti lehetőséget kínál a többi lengyel városnál, ezért sok képzett munkavállaló költözik a fővárosba.
A keresett szakmák szinte ugyanazok,
Gazeta, valamint a Zycie Warszawy napilapokban olvashatunk.
