A kormány recesszióra adott válaszát Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter 14 pontban foglalta össze. Ezekből négy a vállalatok közvetlen, vissza nem térítendő vagy kedvezményes hitellel való támogatását célozza meg.
- A Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogramon és Tőkeprogramon keresztül 1600 milliárd forintot (a GDP 1,5 százalékát),
- a Széchenyi Kártyán keresztül ebben ez évben 600 milliárd forintot,
- a Gyármentő Programon keresztül további 300 milliárd forint forrást nyújt a kormány a vállalatoknak.
E tekintetben a magyar iparpolitika nem különleges, a vállalati támogatásokat számos országban alkalmazzák a kormányok céljaik elérésére. Gondoljunk csak az Európai Strukturális és Beruházási Alapokra, amelyből több mint 4 millió kis- és közepes vállalatnak nyújtottak támogatást 2014 és 2020 között, vagy az Egyesült Államokban tavaly meghirdetett Inflációcsökkentési Törvényre (Inflation Reduction Act), amely 369 milliárd dollár forrást nyújt egyéneknek és vállalatoknak a zöld átállás elősegítésére. A támogatásokat gyakran egy konkrét cél elérése érdekében adják (például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a kutatás-fejlesztési tevékenység ösztönzésére vagy a női vállalkozók segítésére a fejlődő országokban), de gyakori az, hogy a cél általánosabb: a gazdasági növekedés és a hatékony vállalati működés elősegítése.
Ez számos kérdést vet fel. Elvi szinten például érdekes elgondolkodni azon: miért ad az állam közpénzt a vállalatoknak ahelyett, hogy hagyná, a pénzpiacok oldják meg finanszírozásukat? Ha már ad, milyen vállalatokat kellene finanszírozni a közpénzből? Jól teljesítőket vagy olyanokat, amelyek nehezen jutnak hozzá banki kölcsönhöz? Gyakorlati kérdésből sincs hiány: az állam szándékaitól függetlenül mi lesz a programok kimenete, vagyis milyen vállalatok pályáznak és nyernek támogatást, és mit tesznek az elnyert forrásokkal?
A cikkben ezeket a kérdéseket tárgyalom a magyarországi EU-támogatások adatokon alapuló hatásvizsgálata alapján, melyet Muraközy Balázzsal készítettünk. A tanulmány 2004 és 2014 között Magyarországon nyújtott támogatásokat elemzi, de eredményeit alátámasztják a szakirodalomban fellelhető, más országokban és időszakokon kivitelezett elemzések is. Tehát
Egy rátermett vállalatvezető egy jó beruházáshoz kell kapjon piaci hitelt – vagy mégsem? A helyzet az, hogy nem feltétlenül: a bankok sokszor nem adnak hitelt jó projektekre sem, mivel nem tudhatják, hogy milyen céljai vannak az adósnak. Tényleg meg akarja valósítani a projektet, vagy a pénzt más célokra fordítja? Megtesz mindent a cél elérése érdekében? A bank és vállalat között fennálló aszimmetrikus információ miatt a bankok túlbiztosítják magukat, és számos jó várható megtérülésű beruházást nem finanszíroznak.
Az állam ezt a piaci kudarcot oldhatja meg a támogatásokkal. Ehhez azonban azokat a vállalatokat kellene támogatnia, melyeknek életképes projektjei vannak, de a bankok nem adnak nekik hitelt. Adódik a kérdés, hogy a kormány hogyan tudja könnyebben kiválasztani az ilyen vállalatokat, mint egy bank. Valószínűleg sehogy. Ettől még, ha nem is tökéletesen, de a támogatás megoldhatja a bankok gyanakvásából eredő finanszírozási problémát: nemcsak azok a vállalatok pályáznak, amelyek hitelkorlátosak, hanem azok is, amelyek sikerrel fordulnának a bankokhoz, de mivel az állami források olcsóbbak, ezt választják. Mi több, az olcsó finanszírozás önmagában növekedést eredményez – az olcsó tőkéből többet használnak majd a vállalatok (például több gépet vesznek), és ez növelheti termelésüket.
Elméletileg van tehát létjogosultsága a közvetlen vállalati támogatásoknak. De mit mutat a gyakorlat?
A sajtó jellemzően három forgatókönyvet vázol fel a támogatások hasznosulását illetően.
- Az első (egyben a legnagyobb visszhangot kiváltó) a támogatások lenyúlása: kocsi vagy nyaraló, amit a közpénzből vettek, de saját célra használ fel a vállalkozó és családja, és így tovább.
- A másik lehetőség az, hogy a vállalat a támogatást úgy használja fel, hogy ugyanabból többet termel. Nem változtatja meg termelési módszereit, de az olcsó finanszírozási lehetőség miatt több tőkét használ (ha valaminek alacsony az ára, többet akarunk belőle), és ezáltal növeli a termelését és a dolgozóinak számát.
- A harmadik forgatókönyv azt írja le, amikor az olcsó forrás egy technológiai változást eredményez. Nemcsak megnöveli a vállalat termelését, hanem más termelési módokat indukál. Például automatizálják a termelést, új terméket vezetnek be, vagy nagyobb mértékben támaszkodnak számítógépes rendszerekre.
A három szcenárióból a közpénzek lenyúlását természetesen nem akarjuk támogatni, a másik kettőnek viszont van társadalmi haszna, még akkor is, ha a vállalatok egy része az állami segítség nélkül is elvégezné a szükséges fejlesztéseket. Természetesen a harmadik forgatókönyv a legjobb, amikor a vállalat strukturális változáson megy át, és hatékonyabban működik a jövőben a támogatásnak köszönhetően.
Mindkét kedvező forgatókönyv esetében két hatás miatt nőhet a vállalatok outputja. Egyes vállalatok nem kaptak volna banki hitelt az említett aszimmetrikus információ miatt, de az állami támogatásból meg tudják valósítani azt a beruházást, ami egyébként nem jött volna létre, másrészt az olcsó tőkéből többet használnak fel a vállalatok (azok is, amelyek hozzájutottak volna banki hitelhez), és ezért jobban nőnek.
Vállalati adatok segítségével különbséget tudunk tenni a három forgatókönyv között.
- Amennyiben lenyúlják a támogatások többségét, a vállalat tőkeállománya nőni fog (a családi kocsi a cég tulajdona lesz formálisan), de semmi egyéb nem történik, mivel nem termelési célra használják a támogatást.
- Ha ugyanabból többet termel a vállalat, nő a tőkeállomány, az árbevétel, valószínűleg a dolgozók száma is, de nem látunk különbséget termelékenységben vagy a foglalkozások összetételében.
- Ha a vállalat technológiai változáson ment át, az eddigiekhez képest a termelékenysége is nőni fog (mert hatékonyabban termel), illetve valószínű, hogy több olyan munkakört nyit, amihez egyetemi végzettség szükséges. Az új technológiák működtetéséhez magasan képzett személyzetre van szükség.
Mielőtt megállapítanánk, hogy milyen hatása volt a támogatásoknak a vállalati kimenetekre, nézzük meg, milyen vállalatok nyernek el támogatást. A 2004 és 2014 közötti időszakban az átlagosan legalább öt dolgozót foglalkoztató cégek körülbelül 10 százaléka kapott támogatást. Ezek kétharmada egy támogatást nyert el, de vannak vállalatok, amelyek sokszor nyertek (6 százalék legalább négyszer). Érdekes, hogy a vállalatok túlnyomó többsége nem pályázik, habár a támogatások vissza nem térítendőek. Ennek oka a pályázás pénzbeni és időbeni költsége lehet, valamint az, hogy a támogatás jellemzően a felét adja csak a teljes beruházásnak, a másik felét a vállalat maga kell hozzátegye. Ha nincs megfelelő projekt, nem érdemes pályázni.
A támogatott vállalatok kétszer nagyobbak (29 dolgozót foglalkoztatnak, míg a nem pályázók 15-öt), több beruházást eszközölnek (tárgyi eszközeik 48 százalékkal nőttek a pályázást megelőző három évben, ezzel szemben a nem pályázóké csupán 7 százalékkal), egy főre jutó árbevételük körülbelül 50 százalékkal nagyobb. Tehát jellemzően
Hogy a különböző forgatókönyvek közül kiválasszuk azt, amelyik a legjellemzőbb a magyar támogatásokra, hatásvizsgálatot végeztünk, amivel megmértük a támogatások hatását a vállalatok tárgyi eszközeire, dolgozóinak számára, termelékenységére és a magasan képzettek arányára a dolgozók között. Egy ilyen vizsgálatot nem egyszerű elvégezni, ugyanis a vállalati kimenetek egyszerre tartalmazzák az oksági és szelekciós hatásokat. Minket az oksági hatás érdekel: mennyiben segíti a vállalat működését, ha egy vállalatnak ingyen forrást adunk? Ez a hatás azonban összekeveredik azzal, hogy rátermettebb vállalatok nyertek támogatást, és lehet, hogy akkor is jobban működnének, ha nem kaptak volna szubvenciót. Például magasabb árbevétel-növekedés valósulhatott meg a támogatás miatt, de lehet, hogy e vállalatok a támogatás hiányában is nagyobb árbevételt értek volna el.
Eredményeink azt mutatják, hogy a támogatások hatására a vállalatok növekednek: tárgyi eszközeik 32 százalékkal jobban nőnek, mint a nem támogatott vállalatok eszközei. Ez az eredmény nem magától értetődő: elképzelhető, hogy a nem támogatott vállalatok a piacról beszerzik ugyanazt a forrást, és ugyanolyan növekedési rátát produkálnak, mint a támogatottak. A támogatás hatására a dolgozók száma is nő, 20 százalékkal, a két termelési tényező növekedése pedig 21 százalékkal növeli az árbevételt. Az eredmények tehát nem támasztják alá a lenyúlás forgatókönyvet, hanem azt bizonyítják, hogy a vállalatok növelik a termelésüket. Fontos megjegyezni, hogy az eredmények átlagosan értendőek. Biztosan vannak olyan vállalatok, amelyeknél a tulajdonos vagy a menedzsment a saját céljaira használja fel a kapott pénzt, de nem ez a jellemző viselkedés.
A termelékenységet a teljes tényezőtermelékenységgel mérjük. Ez azt mutatja, hogy egy vállalat mennyit tud termelni, miután figyelembe vettük, hogy mennyi eszközt, dolgozót és köztes terméket használ fel. Ez jobb mérőszáma a vállalat strukturális folyamatainak, mint az egy főre jutó árbevétel, mivel ezt befolyásolja a tőke mennyisége. Könnyű elképzelni, hogy egy tőkeerős vállalat többet tud termelni ugyanannyi dolgozóval, mint egy kevés tőkével rendelkező. A teljes tényezőtermelékenység akkor tér el két vállalat között, melyek azonos mennyiségű inputot használnak, ha az egyik hatékonyabban termel, például azért, mert jobb piacokat ér el, vagy azért, mert belső folyamatai hatékonyabbak, vagy mert új technológiákat alkalmaz. Eredményeink szerint a támogatások nincsenek hatással a teljes tényezőtermelékenységre (egy kis, 3 százalékos hatást mértünk, de ez statisztikai szempontból nem szignifikáns). A felsőfokú végzettséget igénylő munkakörök aránya sem változik, vagyis a vállalat nem megy át strukturális változásokon. Ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy
Lényeges, mélyreható változásokat viszont nem generál az ingyen tőke, és ez a támogatási forma nem olcsó: számításaink szerint egy munkahely körülbelül 3 évi bérnek megfelelő támogatásból jön létre. Azonban a támogatás nemcsak munkahelyeket teremt, hanem a termelést is növeli, és mindkét tényező többletadót generál, ami visszahozhatja a közpénzek egy részét. Elemzésünk nem veszi figyelembe a támogatások másodlagos hatásait: pozitívum, hogy a többletberuházások más vállalatok keresletét növelik, melyek új munkahelyek teremtését és többlet árbevételt generálnak. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy egyes támogatást elnyert vállalatok kiszorítják versenytársaikat a piacról, ami viszont munkahelyrombolással jár. Nagyon nehéz olyan elemzést készíteni, ami mindezeket a hatásokat figyelembe veszi. Elemzésünk arra vállalkozott, hogy a támogatások közvetlen vállalati hatásait megmérje, ami e szerint pozitív és meglehetősen nagy.
A dolgozók bérére is hatással van a támogatás. A támogatott vállalatoknál emelkednek a bérek a nem támogatottakhoz képest, de a béremelés nem egységes: a vezetői pozícióban lévő dolgozók körében a béremelés átlagosan 15 százalék, az egyéb felsőfokú végzettségűeknél 11 százalék, az ennél kisebb képzettséget igénylő munkakörökben viszont nem mérünk bérhatást. Tehát
Arra a kérdésre, hogy jó szakpolitikai eszköz-e a közvetlen vállalati támogatás, nehéz egyértelmű választ adni. Hatékonysági szempontból valószínűleg jó, hogy a legjobb vállalatok nyerik el a támogatásokat: az elemzések azt bizonyítják, hogy többségük megfelelő célokra fordítja ezt, és gyorsabban nőnek, mint a hozzájuk hasonló, de nem támogatott vállalatok. A cégek azonban nem állnak át hatékonyabb termelési módra. Jövedelemelosztási szempontból pedig: a hatékony vállalatokat támogatják, és ezeknek képzett munkaereje részesül a támogatásokban bérfejlesztésen keresztül. A társadalmi egyenlőtlenséget tehát jó eséllyel növeli ez a szakpolitika.
Végül – mint minden szakpolitikánál – előkerül az a kérdés is, hogy ezt a pénzt jobb célra is lehetett volna fordítani. De a célok kiválasztása nem a közgazdaságtan feladatkörébe tartozik.
Telegdy Álmos
egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem
Kiemelt kép: Ifj. Szatmári Zoltán tulajdonos beszédet mond a Szatmári Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. új, automata, raklapos magasraktárának alapkőletételén Jászberényben 2022. szeptember 29-én. A cég 3,6 milliárd forintos beruházását a kormány 1,25 milliárd forinttal támogatja a Nagyvállalati beruházási támogatási program keretében.
