Az történik Magyarországon, hogy a jelenleg 15 százalékos irányadó kamatot az állam csak azoknak akarja biztosítani, akiknek a forintárfolyamra erős ráhatásuk van, tehát a devizapiaci – elsősorban külföldi – befektetőknek és a bankoknak. Ezek nagyon rövid lejáratú, egynapos betéteken keresztül férhetnek hozzá a magas kamathoz a Magyar Nemzeti Banknál (MNB), így a pénzüket nem szükséges hosszabb távra lekötniük. Összességében ennek az eszköznek semmi más célja nincs, minthogy a forintot stabilizálja, s csak az a szűk szegmens férhessen hozzá, amely ezt biztosítani tudja.
Mindenki másnak viszont nem akarnak magas kamatot adni: a lakosság direkt módon nem férhet hozzá az irányadó kamathoz és a kormányzat kizárta a körből a magyar illetőségű intézményi befektetőket – például az alapkezelőket, biztosítókat, nyugdíjpénztárakat – is.
– értékelte lapunknak a hazai többes kamatrendszert Zsiday Viktor, befektetési szakember.
Mindenkit az állampapírpiacra terelnek, aztán lenyomják a hozamokat
A tavaly átlagosan 14,5 százalékosra szökött inflációt, és a 26 százalékosra dagadt élelmiszer-inflációt követően semmilyen konkurenciája nem maradt az állampapírpiacnak: amennyiben a lakosság a pénzromlás ellen akar védekezni, akkor a lehető legkisebb kockázat mellett ez biztosítja a legmagasabb hozamokat.
Az állam nem ösztönözte, sőt épp ellenkezőleg, igyekezett visszaszorítani, hogy a bankok között verseny alakuljon ki a lakossági megtakarításokért, a lekötött, vagy látra szóló betétek esetében. Hivatalosan ilyen lépés volt a kamatsapka bevezetése. Nem hivatalosan viszont – legalábbis a 24.hu által megkérdezett szakemberek szerint – a kormány elnézi, hogy a bankok többsége nulla körüli kamatot fizet a betétekre, miközben a magas hitelkamatok mellett igen jelentős nyereséget vághat zsebre. Cserébe a pénzintézetek „lenyelik”, hogy a kabinet bankadóval sújtja őket, ebből egyébként az idei tervek szerint 264 milliárd forintot markolhat fel a költségvetés.
Eközben más európai országokban – kisebb infláció mellett – a nagybankoknál is szemmel látható betéti kamatok érhetők el, ebből fakadóan tavaly jelentősen megugrott a magyarok külföldi bankokban tartott betétjeinek összege. Az sem nem véletlen, hogy az MNB szerint a hazai bankok marzsa – vagyis haszonrése – legalább a négyszerese a kelet-közép-európai régiós átlagnak.
A magyar kormány azonban még az OTP-nél és néhány kisebb banknál elérhető magasabb, 7-11 százalék körüli betéti kamatokat sem nézte jó szemmel, hiszen július 1-jétől a bankbetétek kamatjövedelme után 13 százalékos szociális hozzájárulási adót (szochót) vetett ki a 15 százalékos kamatadó mellett. Ezzel együtt további „terelő” lépések érkeztek: egyebek közt a kabinet gyakorlatilag kötelező állampapír-vásárlást írt elő a kötvény-, és részvényalapok, valamint vegyes alapok számára, így ezek portfóliójában legalább 60 százalékosnak kell lennie az értékpapírok súlyának. Azt is megszabták az értékapapíralapoknak, hogy a likvid eszközeik legalább 20 százalékát a magyar állam által kibocsátott Diszkont Kincstárjegyben (DKJ) kell, hogy tartsák. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nem is csinált titkot abból, hogy a kormány célja, hogy az állampapírok felé terelje a megtakarításokat.
Amint az várható volt, nyár elején százmilliárdok mozdultak meg: a jegybanki adatok szerint idén június végén fordult elő első ízben, hogy a háztartások értékpapír-állománya átlépte a 20 ezer milliárd forintos lélektani határt, miközben a lakosság állampapír-állománya már csak hajszálnyira marad el a bankbetétekétől.
Ám azzal, hogy a kormány a rövid lejáratú – 3, 6 és 12 hónapos futamidejű – DKJ felé terelte a befektetési alapok pénzét,
(A DKJ hozama aukciókon, a kereslet-kínálati viszonyoknak megfelelően alakul ki.) A tavasz végén még 13-14 százalékos DKJ-hozamszintek augusztusra valamivel kevesebb, mint 10 százalék alá estek. Szintén lenyomták a Bónusz Magyar Állampapírok (BMÁP) kamatszintjeit is, amelyeket a DKJ-hozamokat figyelembe véve számítanak ki. Például a BMÁP 2026/O sorozatának évesített kamata az április óta elérhető 15,9 százalékos szintről júliusra 11,92 százalékra olvadt.
Ugyanakkor a DKJ teljes állománya 2 ezer milliárd forintra tehető, ezzel a hozamcsökkenés éves szinten az államnak bőven 100 milliárd forint alatti megtakarítást eredményezhet, amely a költségvetésen belül elhanyagolható összeg. Éppen ezért a kormány célja vélhetően itt nem annyira a spórolás lehetett, inkább az, hogy
Ahogy tetőzött az infláció, a magyar megtakarítók körében hatalmas – csak az idén 2130 milliárdos – keresletet generált az eddig 5-8 éves futamidővel megvehető Prémium Magyar Állampapír (PMÁP), amelynek népszerűsége főképp annak köszönhető, hogy az alacsony kockázatú eszközök közül a legkedvezőbb hozamot biztosítja. (Ennek kamatbázisát az éves átlagos infláció adja, amelyre az állam még kamatprémiumot is fizet, hátránya viszont, hogy az ügyfélnek hosszú ideig nélkülöznie kell megtakarításait. Az eszköz évente fizet kamatot, de a teljes tőkerész visszaváltási díj nélkül csak a futamidő végén vehető fel)
Amint azonban a rövid állampapírok hozama megindult lefelé, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) rontott a PMÁP feltételein. Júniustól a korábbi, legfeljebb 1,5 százalék helyett már csak 1 százalékos kamatprémiumot tettek elérhetővé, majd július 31-től egy újabb lépéssel lezárta az addigi sorozatok értékesítését. Az augusztustól elérhető 2033/I sorozatú kötvények esetén az 1 százalékos infláció feletti prémiummal szemben már csak sokkal alacsonyabb, 0,25 százalékos prémiumot fizetnek, ezzel együtt a futamidőt 10 évre hosszabbították. Ezzel azok a magyar megtakarítók, akik eddig elmulasztották az állampapír-vásárlást, mostantól kedvezőtlenebb kondíciók közé lettek szorítva.
Ilyen helyzetben kíván a kormány „madarat fogni”, hiszen október 1. és december 31. között a magyar bankok számára kötelezővé tette, hogy az ügyfeleik részére tájékoztató levelet küldjenek, amelyben részletezniük kell, hogy a lakossági állampapírokon elérhető hozamok éppen mennyivel kedvezőbbek a bankbetétekénél.
Rá akarjuk az embereket beszélni, értsék meg, hogy elveszíthetik a reálértéküket a betéteik
– kommentálta az újabb propagandahúzást Nagy Márton.
Kényszerpályán a kormány, már nem a pénzpiacokról akarják begyűjteni a pénzt
A költségvetés kamatszolgálata 2019-ben még ezer milliárd forint körül volt, 2023-ra viszont már eléri a 3 ezer milliárdot, jövőre pedig körülbelül 4 ezer milliárd lehet. A kormány azért kívánja letörni az állampapírpiaci hozamokat, mert a kamatkiadások rettentően megnőttek, amellett,
– vélekedett lapunknak Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa.
Két választási lehetőség van: az államadósságot vagy a lakossággal, vagy külföldi hitelfelvétellel finanszírozzák meg. Az ÁKK közel 2 ezer milliárdnyi nemzetközi kötvény-kibocsátással számol az idei évben. Ezt azonban nem igen akarják tovább növelni, hiszen a devizaadósság nagyobb arányú bővülésével az ország könnyen a befektetők célpontjává válhat, amint azt a 2008/09-es válság során is láthattuk. Másfelől a devizaadósság törlesztésnél óriási a kockázat, hiszen, ha az állam nem képes az euró, vagy dollárhitelek törlesztéséhez újabb hiteleket fölvenni, akkor végső esetben államcsőd is bekövetkezhet. Ez a rizikó viszont a forint esetén nem áll fenn, hiszen az MNB „korlátlanul” képes pénzt teremteni. Mindemellett az Európai Központi Bank és az amerikai FED kamatemelési cikluson vannak túl, így a hitelek megdrágultak a korábbiakhoz képest – tette hozzá.
Januárban az ÁKK nagy lelkesen 1600 milliárd forint értékben bocsátott ki hosszú lejáratú, évi 6,125–6,75 százalékos fix kamatozású dollárkötvényeket, azóta viszont
Ezt a felárat az államcsőd bekövetkeztének kockázata alapján számolják ki a befektetők, amelyet a devizakötvények esetében a magyar adófizetőknek kell megfizetnie.
Petschnig Mária Zita szerin jelentősen növeli a kockázati prémiumot a magyar külpolitika, az euroatlanti elkötelezettség folyamatosan megkérdőjelezése, az ország finanszírozása szempontjából nagyon veszélyes, hogy az EU-ból való kilépés nem hivatalosan lebegtetve van. Az Orbán-kabinet azonban úgy tűnik nem kíván változtatni a politikáján, annak érdekében, hogy a közösségi forrásokhoz hozzáférhessen, hiszen ezzel a NER alapjait veszélyeztetné. Ezért inkább azt az utat választja, hogy a lakossággal finanszíroztatja meg az országot, papíron még a külföldi hiteleknél is jóval drágábban.
Ha úgy számolunk, hogy 4 ezer milliárdnak megfelelő uniós pénz érkezhetne évente az országba,
– szemléltette a Pénzügykutató szakembere.
Az ÁKK mozgástere korlátozott, az emberek nem vesznek meg bármit
A kormány nyilvánvalóan szeretné, ha alacsonyabbak lennének az államkötvények hozamai, de azok lényegében az inflációtól függenek, amelyet pedig az befolyásol, hogy sikerül-e erősen tartani a forintot. Az MNB politikája tehát döntő tényező – kommentált Zsiday Viktor. (Tegyük hozzá, júliusban még mindig 17,6 százalék volt a pénzromlás mértéke, vagyis reálhozamot egyedül a PMÁP képes kínálni a magyar megtakarítóknak.)
Valamennyire képes „ügyeskedni” az államadósságkezelés is, például az, hogy az inflációkövető állampapírt milyen kuponnal, vagy mekkora kamatprémiummal bocsátják ki, az nyilván az ÁKK döntése, de a másodpiaci hozamokat csak rövid távon tudja befolyásolni a kabinet, hosszú távon a piaci kereslet-kínálat határozza meg. Túlzottan nagy mozgástere ezért nincs a kormánynak, az állampapírvásárlásról szóló döntéseket az alapján hozzák meg, hogy az inflációs pályáról és a forintpályáról éppen mit gondol a lakosság, valamint a befektetők. Így a papírok nagyobb részét annyiért fogják megvenni a megtakarítók, amennyiért ők akarják – értékelt.
A kormány rászorul arra, hogy megcsapolja a lakossági pénzeket. Próbálkozhatnak a kamatok lenyomásával, de nem lehet kizárni, hogy ha túl keveset adnak, akkor sokan nem fogják a kötvényeket megvenni. Az ÁKK jelenleg azon igyekszik, hogy
A befektetési szakembernek ugyanakkor nagyon erős kétségei vannak afelől, hogy a 0,25 százalékos prémiumú PMÁP népszerűvé válhat a lakosság körében, s hogy egyáltalán képesek lesznek-e ugyanannyit értékesíteni belőlük, mint az 1,5, vagy 1 százalékos prémiumú papírokból. Amennyiben az eladások nem fognak eléggé menni, akkor az államadósságkezelő kénytelen lesz megváltoztatni a feltételeket – szögezte le.
Hiába van a lakosság az inflációhoz képest szűk hozamkörnyezetbe szorítva, Zsiday szerint a megtakarítóknál még mindig széles körben alternatívát jelenthet az euróvásárlás, vagy épp az eurómegtakarítások befektetése 3-4 százalékos hozamszintű európai diszkontkincstárjegyekbe. Kérdés, hogy a magyarok pénzügyi kultúrája eléggé érett-e ahhoz, hogy átlássanak például a kötelező banki tájékoztató leveleken, a szakértő úgy látja, hogy eléggé.
