Megjelent a kormány rendelete arról, hogy 4,5 százalékos lesz a novemberi pótlólagos nyugdíjemelés. Simonovits András nyugdíjszakértő a döntés előtt lapunknak azt mondta, 4–5 százalékos pótlólagos nyugdíjemelést tart indokoltnak novemberben, de emellett a kisnyugdíjasoknál külön kiegészítő emelést tartana méltányosnak. A 13. havi nyugdíjat pedig kiegyenesítené.
4,5 százalékos pótlólagos novemberi nyugdíjemelés
Nagy gond lett volna a nyugdíjszakértő szerint, ha a kormány csak a január–augusztusi inflációt nézi a nyugdíjemelésnél (ami 10,7 százalék volt átlagban), mert az alapján az eddigi 8,9 százalékos emelés mellé legfeljebb 1–2 százalék járhatott volna pluszban novemberben. De úgy tűnik, hogy az év végéig becsülhető inflációval számoltak. A nyugdíjtörvény szerint ugyanis a január–augusztusi inflációs adat alapján kell megbecsülni az éves inflációt, vagyis figyelembe kell venni az év végéig várt áremelkedést is. Ezt az év végéig becsült értéket kell aztán viszonyítani a már az adott évben megkapott nyugdíjemeléshez, és a kettő különbözete kell hogy legyen a novemberi nyugdíjemelés.
Simonovits András még a rendelet megjelenése előtt azt mondta a 24.hu-nak, hogy további 4, de inkább 5 százalékos emelés lenne indokolt a nyugdíjasoknak, mert ez következik az MNB szeptemberi inflációs jelentéséből, amelyben éves szinten 13,5–14,5 százalékos inflációt becsültek. A kormányrendeletben kihirdetett 4,5 százalékos pótlólagos novemberi nyugdíjemelés passzol ehhez a becsléshez,
A nyugdíjas érdekképviseletek által szorgalmazott további, 10 százalékos novemberi nyugdíjemelést viszont túlzónak, felelőtlennek tartotta volna a nyugdíjszakértő. Lehet, hogy őszre 20 százalék körüli lesz a 12 hónapra visszatekintő infláció, ahogy azt az MNB alelnöke, Virág Barnabás valószínűsítette augusztusban, de éves alapon nem lesz 19 százalék az árindex – tette hozzá magyarázatul.
Az élelmiszerinfláció és a rezsiemelés miatt kompenzálni kell a kisnyugdíjasokat
A 4,5 százalékos novemberi emelésen túl
Ezt azzal indokolta, hogy míg korábban az átlagos infláción belül nem voltak nagyon jelentősen eltérő, kiugró értékek, a mostaninál vannak. Mert míg például augusztusban 15,6 százalékos volt az átlagos pénzromlás, az élelmiszer-infláció ennek majdnem a duplája, 30,9 százalékos volt, és az átlagon belül éves szinten 50–60 százalék feletti élelmiszer-drágulásokat is jelzett a Központi Statisztikai Hivatal. Enni márpedig mindenkinek kell, a kisnyugdíjasnak is.
És azt még nem is tudjuk, hogy az energiaár-emelkedés (illetve az, hogy átlagfogyasztás felett piaci árat kell fizetni), mennyivel fogja megemelni az inflációt. Egy egyszerűsített példát hozott arra, milyen durva különbséget szülhet a gáznál a „rezsicsökkentés csökkentése”. Tegyük fel, van két hasonló háztartás – az egyik éppen a központilag meghatározott átlagfogyasztásnak megfelelő mennyiségű gázt használ, a másik ezt mintegy 14 százalékkal túllépi. Utóbbi háztartás dupla annyit fog fizetni a gázért mint az előbbi, méghozzá azért, mert ugyan csak 14 százaléknyi a fogyasztásban a különbség közöttük, de arra már több mint hétszeres árat számolnak. Ez érezhetően megdobhatja a második háztartás rezsiköltségét és az inflációt is.
Augusztusban Virág Barnabás azt mondta, a jegybanki várakozás szerint a rezsiárak emelkedése önmagában 3 százalékot ad hozzá az inflációhoz, az MNB szeptemberi inflációs jelentésében pedig azt írta: a rezsicsökkentés módosítása 2022 szeptemberétől egy éven át 2,5–3,0 százalékponttal emeli az átlagos árindexet. A szabályozott energiaárak inflációját pedig önmagában 20 százalékra becsülte a jegybank 2022-re.
Ha nem finomítanak a rendszeren, ha nem emelik feljebb az átlagfogyasztást, illetve nem mérséklik a felette fizetendő lakossági piaci árat, akkor Simonovits András véleménye szerint a kisnyugdíjasoknak kell valamennyi kompenzációt adni, mert ha ők korszerűtlen és/vagy nagy lakásban élnek, nem fogják tudni kifizetni a gáznál a hét és félszeres árat az átlagfogyasztás felett.
Legyen mindenkinek egyforma összegű a 13. havi nyugdíj
A régebben megállapított nyugdíjak felzárkóztatásáról azt mondta, az nagyon nehéz dolog, több szempontból is. Egyrészt nagyon korlátozottak szerinte a kormány emelési lehetőségei (nem tudjuk, hogy a költségvetés pontosan milyen állapotban van). A Kádár-kori megoldás – amikor 2 százalék plusz fix összeg volt a nyugdíjemelés, az évek során szinte teljesen eltüntette a kis és a nagy nyugdíjak közötti különbséget – ezt nem tartotta igazságosnak. A legszegényebb nyugdíjasoknál azonban (nagyjából 100 ezer forint alatt) mindenképpen indokoltnak tartaná a soron kívüli nyugdíjemelést. Még akkor is, ha a nyugdíjasok jelentős része maga is tehet róla, hogy kevés a nyugdíja, például azért, mert belement abba, hogy a munkáltatója annak idején valamilyen módon elkerülje vagy csökkentse a járulékfizetést.
Jó eszköznek tartja a lengyel gyakorlatot, ahol
Azért támogatná ezt a változtatást, mert úgy véli, ha mindenki egyforma összegű 13. havi nyugdíjat kapna, az valamennyire korrigálná a nyugdíjaknál az egyenlőtlenségeket. Ráadásul egy ilyen lépés a költségvetést sem terhelné meg pluszban, hiszen ha mindenki az átlagnyugdíjnak megfelelő 13. havi nyugdíjat kapja meg jövő februárban, akkor összességében nem változik a kiadás. Miközben azoknak, akik 50–100 ezer forintos ellátásból tengődnek, érdemi segítséget jelentene egy átlagnyugdíjnyi extra kifizetés – magyarázta. Magyarországon jelenleg havi 150 ezer forint körül van a 2,5 millió főre kiterjedő átlagos nyugdíj- és nyugdíjszerű ellátás, erre jön rá a most kihirdetett, novemberi 4,5 százalékos pótlólagos, valamint a januári emelés.
Persze lehet egy olyan szemüvegen keresztül is nézni a nyugdíjemelést, hogy hozzászámítjuk az idén kiteljesedett 13. havi nyugdíjat is, ami éves szinten 8,3 százalékos plusz nyugdíjnak feleltethető meg. Ha így gondolkodunk, akkor azt lehet mondani, hogy a kormány már többet adott a nyugdíjasoknak, mint amennyi járna inflációkövetés címén. De Simonovits András szerint a nyugdíjemelésbe nem szabad belekeverni a 13. havi nyugdíjat, mert az nem emelés, hanem nyugdíj, amelyre szintén járnak az emelések.
Megszakadt a nyugdíjtrend
Az utóbbi években az új nyugdíjak látványosan növekedtek, és hozzájuk – valamint a bérekhez – képest is jelentősen leszakadtak a régebben megállapított, jellemzően kisebb összegű nyugdíjak. Ennek oka az volt, hogy a régebben megállapított nyugdíjak csak az inflációval nőttek, az újonnan megállapított nyugdíjaknál viszont a dinamikusan növekvő bérekből generált valorizációs szorzóé a főszerep. Akinek például év végén volt aktuális a nyugdíjazása, annak érdemes volt azt január 1-jére tolni, mert pusztán ezzel 5–10 százalékos reálnyugdíj-emelésben részesülhetett. De, mint Simonovits András felhívta rá a figyelmet, ez a trend idén megszakadt, méghozzá éppen a régen nem látott magas infláció miatt. Mert hiába volt 2022-ben a valorizációs szorzó 8,7 százalék, ha valaki emiatt tavaly december végéről idén január elejére halasztotta a nyugdíjazását, azzal összességében veszített. Hiszen az idei nyugdíjemelésektől mind elesett, a 14 százalék körüli infláció pedig bőven elviszi azt, amit a 2022-es valorizációval nyert. Simonovits szerint az államnak tavaly év vége felé figyelmeztetnie is kellett volna a nyugdíjazás előtt állókat, hogy már nem éri meg idén év elejére halasztani a nyugdíjazást, az infláció várható emelkedése miatt.
Képtelenségnek nevezte, hogy az idei januári nyugdíjemelésre mindössze 5 százalékot lőttek be a költségvetésben. Azt pedig pofátlanságnak tartja, hogy az idén nyáron elfogadott költségvetésben 5,2 százalékos inflációt becsült a kormány a jövő évre, vagyis a jelenlegi tudásunk alapján ennyi lesz a januári nyugdíjemelés. Már tudni lehet, hogy módosítani fogják a jövő évi költségvetést – kérdés, mi lesz az inflációs előrejelzéssel, ami egyenlő a nyugdíjemeléssel. Az MNB szeptemberi inflációs jelentésében azt írta, a fogyasztóiár-index 2023-ban a 11,5–14,0 százalékos tartományban lehet. Ami a jövő januári nyugdíjemelést illeti, a nyugdíjszakértő szerint az MNB-s előrejelzéshez kellene igazodnia a kormánynak.