Különböző okokból, de jelenleg nem jönnek uniós pénzek Magyarországra:
- a 2021-2027-es költségvetésből azért nem, mert még nem írták alá az ehhez szükséges partnerségi megállapodást,
- a helyreállítási alapból (Helyreállítási és Rezílienciaépítési Eszköz, RRF) pedig azért nem, mert Brüsszel nem hagyta jóvá a magyar felhasználási terveket.
Az agrárpénzekkel nincs ilyen gond, a közös agrárpolitika kialakításának csúszása miatt csak 2023-ban indulnak az új programok, 2021 és 2022 átmeneti év, így menetrendszerűen érkezik a pénz.
A tagállamok nagyobb része számára az okoz fejtörést, hogy a sokféle közösségi pénz felhasználását hogyan ütemezze, igazítsa egymáshoz: most futnak ki a 2014 és 2020 közötti büdzsé projektjei, közben elindult az új, 2027-ig tartó ciklus költségvetése, és rendelkezésükre áll a Covid-járvány miatti válságkezelésre adott támogatás, illetve hitel is. Az uniós pénzbőség közepette azonban a magyar kormánynak nem a források elköltésének sorrendjén kell rágódnia, ellenkezőleg: Orbán Viktor miniszterelnök a választási győzelme után tartott nemzetközi sajtótájékoztatón azt közölte, hogy ha nem jönnek az uniós pénzek, nem kizárt, hogy a pénzpiacról szereznek forrást, kötvénykibocsátással.
Hogy ez megtörténik-e, az attól függ, mire jut az Európai Bizottsággal (EB) a magyar kormány. Az uniós pénzáram megegyezés esetén beindulhat mind a kohéziós alapok, mind az RRF esetében, de néhány hónap múlva ismét elakadhat a folyósítás, sőt pénzügyi szankciók miatt akár csökkenhet is Magyarország támogatási kerete. Ez történhet abban az esetben, ha a múlt héten elindított úgynevezett feltételességi eljárás végén olyan súlyosnak ítéli a helyzetet az EB, hogy pénzügyi szankció kiszabását javasolja, majd ezt az Európai Tanács is jóváhagyja. Az új eszközről, amelyet az unió alapértékeit megsértő országok megregulázására hoztak létre, és amellyel adott esetben az uniós támogatásokat leállíthatják, itt írtunk részletesen. Az eljárás lényege leegyszerűsítve, hogy ne az uniós polgárok adójából stafírozzák Orbán illiberális államát.
Teljesen új fegyverről van szó, így még az uniós szakértők számára sem egyértelmű, hogy a szankció pontosan mely területekre, milyen pénzek megvonására terjedhet ki. Alapvetően a közbeszerzések által érintett területek jöhetnek szóba, ahol leginkább tetten érhető a korrupció, és ami szöges ellentétben áll az uniós költségvetés pénzügyi érdekével.
Az eljárás elméletileg minden uniós forrásra vonatkozhat, hiszen minden euró az unió adófizetőinek pénze, annak szabályos felhasználása felett pedig őrködnie kell az EB-nek. Így az sem kizárt, hogy a regionális alapok és a helyreállítási pénzek mellett még az agrártámogatások is sorra kerülnek, de Balázs Péter volt külügyminiszter, egykori uniós biztos szerint a helyreállítási alapon próbálják ki először.
Annyi biztos, hogy visszamenőleges hatályú szankciót nem hozhatnak, az azonban még nyitott kérdés, hogy a 2014-2020-as ciklus maradékára (a még el nem számolt támogatásokra) vonatkozik-e az eljárás. Általánosságban viszont biztos, hogy a szankció nem lehet eltúlzott, a megállapított jogsértéssel arányosnak kell lennie, és úgy tudni, a bizottság olyan pénzeket céloz, amelyeknek a kedvezményezettjei állami szervek, nem az a cél, hogy például önkormányzatokat vagy kórházakat fosszanak meg a forrásoktól. Az EB javaslatának meg kell állnia a bíróság előtt is, legalábbis brüsszeli forrásunk biztosra veszi, hogy egy esetleges szankcióról szóló határozatot a magyar kormány elviszi majd az Európai Bíróságig.
Nem lesz mód az elbukott támogatás átcsoportosítására
Hasonlóan megy majd a felek között az egyeztetés, mint az előző években a közbeszerzések ellenőrzésekor, de a szankció annál jobban fájhat. A közbeszerzések ellenőrzése esetében az EB pénzügyi ajánlása a jogszabálysértés súlyosságától függő támogatásmegvonás volt, ez azonban nem jelentett forrásvesztést Magyarország számára, a szabálytalannak talált projekttől elvont támogatást ugyanis más beruházásra át lehetett csoportosítani. A magyar kormány jellemzően túltervezett, eleve 110 százalékra lőtte be az uniós támogatások lehívását, így a megvonások, a támogatások átcsoportosítása után is elmondhatta, hogy a büntetés ellenére nem veszített pénzt, Magyarország 100 százalékig kihasználta az uniós forrásokat. Végeredményben annyi történt, hogy a szabálytalan projektet nem a közös uniós költségvetésből finanszírozták, hanem a magyar adófizetők pénzéből fizették a támogatást. Akár úgy, ahogy az Elios-ügyben történt: a magyar kormány nem bíbelődött a büntetéssel, egyszerűen kivette az uniós támogatású projektek közül.
A feltételességi eljárás másként működik, itt nem lesz mód az elbukott támogatás átcsoportosítására. A szankció, ha összegszerű támogatásmegvonás lesz, mondjuk valamelyik keret 10 százalékos csökkentéséről szól, akkor annyival megkurtítják, nem lehet átvinni az összeget más területre. De a büntetés lehet a pénzek kifizetésének felfüggesztése is, például az, hogy mondjuk 2024-ben nem kap támogatást Magyarország. (Nem lenne egyébként példa nélküli a támogatás teljes felfüggesztése, ez történt 2012-ben, amikor fél évre befagyasztották a forrásokat a stabilitási növekedési paktumban előírt költségvetési fegyelem be nem tartása miatt.)
Az eddigi szankciós eszközöknél alkalmasabbnak tartja a feltételességi (illetve a jogállamisági) eljárást Balázs Péter. Megvan mögötte a politikai egyetértés – utalt arra, hogy a mechanizmust a 27 tagállam közül 25 vita nélkül elfogadta, és már Lengyelország is hajlik a megegyezésre az igazságügyi rendszerével kapcsolatos probléma orvoslására. Már csak Magyarország tartja magát, ahol a gond az uniós pénzek eltérítése, azaz a korrupció. Egy tagállam áll szemben a tagállamok többségével – összegezte a helyzetet a volt biztos, hozzátéve, hogy technikailag is egyszerűbb a megvalósítás, egyszerű többség elég az esetleges szankció elfogadásához. Gyors kifejletre azonban nem számít, 5-9 hónap átfutási idővel kalkulál.
A közbeszerzések ellenőrzésre küldött brüsszeli támogatásokat is megcsapolták
Nem sok jóval kecsegtet, ha a közbeszerzéseket, az uniós támogatások elköltésének magyarországi gyakorlatát veszi górcső alá az Európai Bizottság. Az elmúlt években súlyos szabálytalanságok sorát találták az uniós auditorok, nem volt kirívóan ritka, hogy 100 százalékos támogatásmegvonást javasoltak, és az sem, hogy az Európai Csalás Ellenes Hivatalig (OLAF) érjenek az ügyek.
Az elmúlt években folyamatosan ment a harc Brüsszellel. A 2014-2020-as költségvetési ciklusban az Orbán-adminisztráció a lehető leggyorsabban akarta lehívni az uniós pénzeket a gazdasági növekedés felpörgetésére, és ehhez 100 százalékos támogatási előlegfizetést kért Brüsszeltől. Praktikusan azt, hogy az unió azonnal utalja át a támogatásokat a kivitelezőknek, adott esetben a felcsúti milliárdos Mészáros Lőrinc cégének, akkor is, ha csak évekkel később valósul meg például az adott csatornaberuházás. Az Európai Bizottság ellenezte a teljesítmény nélküli kifizetéseket, a kormány ennek ellenére alkalmazta a módszert, és a magyar költségvetésből utalták az előleget.
Ugyancsak évekig tartó viaskodás tárgya volt az Orbán-kormány másik találmánya, a „tömbösített” közbeszerzés, amiből a legismertebb a víziközműberuházások esete: a hét év alatt várható, összesen 420 milliárd forintra tervezett építési beruházást összesen hét részben, régiónként írták ki. (Ugyanez történt más területeken, például a tanácsadó vagy a mérnöktenderekkel is.) A tömbösített technika eredménye az lett, hogy csak egy szűk kör rúghatott labdába, bebetonozták egy egész költségvetési ciklusra a nyertesek körét ahelyett, hogy az uniós irányelveknek megfelelően a leghatékonyabb és legtakarékosabb támogatásfelhasználás érdekében a legszélesebb körű versenyt biztosították volna. Azóta az is kiderült, hogy vaskos büntetéssel zárult az ügy.
Ami a konkrét projekteket illeti, a legnagyobb port az Elios Innovatív Zrt. kavarta, az egy időben Tiborcz István érdekeltségében álló cég éveken keresztül tarolt az önkormányzatok közvilágítási tenderein, ám végül az Európai Bizottság a teljes uniós támogatás, 13 milliárd forint visszafizetését javasolta. A legsúlyosabb kategóriába eső közbeszerzési jogsértést állapítottak meg: a tendert előkészítő tanácsadók megágyaztak az Elios győzelmének, majd a kivitelező oldalán részt vettek a projektben, részesülve a nyereményből. A közreműködő terebélyes céghálót felfejtő OLAF bűnszervezetben elkövetett csalás gyanújával adta át az ügyet a magyar hatóságoknak. A magyar ügyészség azonban nem talált okot a büntetőeljárásra, az Elios-beruházásokat pedig kivették az uniós projektek közül,
Akadt az Elios-ügyhöz fogható csalássorozat, amelyet ugyancsak az OLAF göngyölített fel, és a mérete miatt még a magyarországi jogállamiságról szóló Sargentini-jelentésbe is belefért. Itt kutatás-fejlesztésről volt szó, a határokon átnyúló, offshore cégekkel tűzdelt sztoriban csaknem 9 milliárd forint uniós támogatáslenyúlást koreografáltak Budapestről. A több mint két tucat cégből szőtt hálózatba szerb, szlovák és lett vállalkozásokat is beépítettek, de a szereplők között volt Matolcsy György jegybankelnök egyik unokatestvérének cége is. Durva túlárazás, kamuirodák, 403 ezer forintos órabérért megírt tanulmány is szerepelt az OLAF-vizsgálat zárójelentésében.
Az offshore cégek bevonása amúgy bevett gyakorlat volt a támogatási pénzek csapdázására, ez történt az Orbán Viktor fogorvosáig érő projektben is, amit ugyancsak az OLAF göngyölített fel.
Jellemző, hogy egy időben az Orbán-kormány közbeszerzési gurujának számító Homolya Róbert (jelenlegi MÁV-vezér) ügyeivel is behatóan foglalkozott az OLAF. Csak az ő ténykedése kapcsán 3,3 milliárd forint támogatásmegvonást javasolt a csalásellenes szervezet. Az összeférhetetlenség gyanúja került elő Homolyával szemben olyan alapon, hogy közbeszerzési tanácsadó cégekben volt érdekelt, részt vett egy sor uniós projekt előkészítésében, és ezeknek a beruházásoknak egy része még folyamatban volt, amikor az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettesévé nevezték ki. Vagyis ugyanazon projekt esetében mindkét oldalon érdekelt lehetett: az előkészítés, és a végrehajtás során egyaránt. Az NFÜ színeiben az összes operatív program irányító hatósága és a közbeszerzés ellenőrzése is a fennhatósága alá tartozott, a hatásköre tehát megvolt ahhoz, hogy a döntéshozást, ellenőrzést befolyásolja.
A 2015-2017 közötti időszakból mintegy ezermilliárd forint értékű közbeszerzést átfésülve a brüsszeli auditorok annyi szabálytalanságot találtak, hogy minden tizedik euró visszafizetését látták indokoltnak. A vizsgált minta esetében ez 100 milliárd forintot jelentett, amiből több mint 20 milliárdnyi Mészáros-cégekhez kötődött. (Az összes érintett projekt ennek többszöröse volt, később a magyar kormány 400 milliárd forint büntetésről alkudozott.) De még az uniós forrásokat menedzselő csúcsszervezet, a közbeszerzés ellenőrzést felügyelő Miniszterelnökség három gigaprojektje is megbukott: két, összesen 11,3 milliárdos pr-tender mellett fennakadt a szűrőn egy 4,8 milliárdos tanácsadói szerződés is. Az utóbbinak a jelentősége sokkal nagyobb, mint amit az ötmilliárdos megbízás sugall. A kancellária ugyanis kiszervezte a közbeszerzésellenőrzés zömét külsős cégeknek (köztük szerepelt Orbán család ügyvédje, Bajkai István-féle SBGK), és ezek feladata lett volna, hogy kiszűrjék a szabálytalanságokat valamennyi közbeszerzésnél. A tanácsadóknak leszámlázta a Miniszterelnökség a hatalmas díjat, a közbeszerzési szabálytalanságok száma viszont nem csökkent, hanem nőtt.
Az sem volt kevésbé kínos, hogy még az uniós pénzek pályáztatásának és szétosztásának informatikai rendszerére kapott 18 milliárd forint támogatást sem sikerült szabályosan felhasználni. Az Átlátszó cikke szerint végül a teljes összeget visszakérte az Európai Bizottság.
