Földvári Gábor rajongja a papírritkaságokat. Emellett van egy cége, az Innozone Holding, ami letelepedési kötvényeket forgalmazott Cipruson és Indiában. Az üzletemberrel az Index készített érdekes interjút, amiből kirajzolódik, hogyan ment az abszolút rejtélyes és sok kritikát kapott letelepedési kötvényes biznisz.
Jó üzlet volt, ez nem is lehet kérdés.
Az Innozone amúgy ciprusi bejegyzésű cég, Földvári szerint az ottani cégbíróságon minden adatot megtalálni róluk. Ők maguk is értékesítettek kötvényeket, de más ügynökcégeknek is szereztek ügyfeleket. Cirka 400 ügyfelet hoztak. Földvári szerint a magyar program nem volt akkora kuriózum, a spanyolok és portugálok is csinálnak ilyet, sőt:
Ez a 250-300 ezer eurós befektetés átlagosnak tekinthető, és volt olyan versenytárs ország, amelyik ezért nemcsak letelepedést, de állampolgárságot is adott.
Az ügyfelekért amúgy nagy a verseny, de persze mindenki egyéni igényeihez igazítják az ajánlatot. Az alügynökeik átlag havi 30 ezer eurót kapnak egy ügyfélért. De aztán minden meló az ügynökségé: a letelepedés körüli macerák, az óvodakereséstől a szabálysértések elsimításáig. Szóba kerültek persze a kötvények kritikái is.
Földvári szerint a program elindulásakor kedvezőbb volt a kamatozás Magyarországnak, mint ahogy ki tudtunk bocsátani devizakötvényeket. A mai helyzet persze más. Egy ötéves magyar forintkötvény szerinte 3,2 százalék kamatot fizet, az elsődleges forgalmazók pedig 1 százalék jutalékot kapnak az államtól. Osztva-szorozva is arra jut Földvári, hogy az államnak évi 3,4-3,5 százalékába kerül a piaci finanszírozás. A letelepedési kötvényeknél egy 2 százalék, és további költségei sincsenek az államnak. Ráadásul a kötvény tovább sem adható, kizárt a másodpiaci pánik.
Földvári azzal védte meg, hogy többet kerestek a közvetítőcégek, hogy sok költségük is volt, csak a fordítások több ezer euróra rúgtak. A jogi költség is volt legalább ekkora, és a pletykák szerint ugye Kosik Kristóf (aki Rogán Antalhoz és Habony Árpádhoz kapcsolódik) ügyvédi irodája ügyfelenként 5000 euróért vállalta a munkát. Ezt Földvári nem erősítette meg, de szerinte nem volt kizárólagos, hogy csak Kosikkal lehet dolgozni. Felmerült a kérdés még, hogy valóban Habony mozgatta-e a történetet?
Hadd szakítsam félbe, és tegyek fel most kivételesen én egy kérdést. Tud olyan jelentkezőről, aki szeretett volna kötvényeket árulni, beadta a kérelmét, és visszautasították?
A nagy pénz mindenesetre nem a hanyagolt afrikai piacban, hanem Kínában volt. A kínaiak korábban az azóta becsukott kanadai programmal éltek, aztán jött Európa. Az ügynököknek kész listájuk is volt az érdeklődőkről. Földvári megmagyarázta azt is, miért vett el engedélyeket cégektől, az egyik pl. szerinte túl passzív volt. Az meg rendben van, ha egy üzletember a biznisz reményében valakit kényeztet, helikoptertúrára viszi, mint tették ezt Hongkongban Habony Árpáddal. Akivel Földvári alig találkozott:
Nem ismerem. Az Oxygenben néha találkozunk, ő is edz, én is edzek, a hajtincséről felismerem, de még soha nem hívtam fel.
Az is kiderült, hogy Földvári Rogánnal csak levelezett, Kosikkal pedig egy kollégája tartotta a kapcsolatot. Azért nem magyarországi, hanem ciprusi bejegyzésű amúgy Földvári cége, mert mégiscsak ott adták el a kötvényeket. Új program mindenesetre már nem indul, a hátralévő feladatuk a kötvények ellenértékének visszafizetése és az ügyfelek problémáinak kezelése.
