Negyedik napja durva mínuszban zárt a sanghaji tőzsde fő indexe, a Shanghai Composite. Kedden 7,65 százalékot zuhant, igaz ez kevesebb a hétfői 8,49 százalékos esésnél. Japánban már a hatodik egymást követő napon csökkentek a részvényárfolyamok. Persze az európai pánik mintha alábbhagyott volna, a legnagyobb indexek a kereskedés első perceiben 1,5 százalék körül erősödtek. A Budapesti Értéktőzsde is pluszban kezdte a napot: a BUX a 20 900 pont körüli nyitóérték után 21 300 pont körül mozgott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fellélegezhetünk.
Kapkodnak
Sarkadi-Szabó Kornél, a Shark Vision elemzője azt mondja, hiába hatalmazta fel a kínai kormány még vasárnapi rendeletében a nyugdíjpénztárakat, hogy eszközük 30 százalékáig, mintegy 100 milliárd dollár értékben részvényekbe fektethessenek. Ez is
“inkább a vezetés kapkodását jelzi, semmint a tényleges problémára történő összpontosítást.”
Persze mostanra csökkentette a hitelek és a betétek központilag meghatározott kamatát a kínai jegybank. A vágás egyaránt 25 bázispontos volt, ami az időzítésében meglepte a piacokat, mivel a vágást a hónap végére, szeptember elejére várta mindenki.
A dolog annyira jól sikerült látszólag, hogy úgy tűnik, az amerikai tőzsdéken is jó hangulatban indul majd a kereskedés a hétfői vérfürdő után. Míg a Dow hétfőn több mint 1000 ponttal is esett, addig ma mintegy 500 ponttal emelkedik a határidős indexe.
Senki nem támaszkodhat a kínaiakra
A magyar államadósság a GDP 80 százaléka körül mozog. Nos, ez a mutató Kínában 2007-ben már 158 százalék volt, mostanra viszont a kínai gazdaság méretének 282 százaléka adósság. Közben pedig tovább lassult a kínai gazdaság, és zuhanni kezdtek a nyersanyagárak. Ez pedig egy olyan országban ahol rászoktak, hogy hitelből finanszírozzanak olyan beruházásokat, amelyeknek semmi értelmük: pusztába vezető utakat építettek, nem létező piacok számára nyitottak bányákat – teszi hozzá az elemző.
Vagyis a baj ott van, hogy a világ részben a kínaiak évi 8-9 százalékos növekedést használta mankónak, hogy kilábaljon a 2008-as válságból. Ez a mankó azonban mostanra megbicsaklani látszik.
Fotó: Europress/Fred Dufuor
Nincs remény
Jeffrey Gundlach szerint nincs még vége a tőzsdei esésnek. Az ismert befektető a Reutersnek azt mondta, hogy szerinte a kínai helyzet nem oldódik meg egyik napról a másikra, a kínai jüan leértékelése a legjobb bizonyíték arra, hogy a világgazdaság növekedése átlag alatti lesz, az amerikai részvénypiacok újabb komoly nyomás alá kerülnek, és hiába a mai optimizmus, 3 nap alatt nem szűnik meg a bizonytalanság a tőzsdéken.
Sarkadi-Szabó Kornél, a Shark Vision elemzője szerint a lassulás jelei jóval korábban is jelentkeztek, de a reálgazdasági hatások csak a közelmúltban vagy mostanra értek el olyan kritikus szintre, ami egyszerre húsba vágó és piacmozgató:
“Az előző 1 évben a feltörekvő gazdasági blokkból közel ezermilliárd dollár értékben vontak ki tőkét a befektetők, ami duplája a Lehman-csőd utáni tőkekivonásnak.”
A 2009 óta beáramlott tőke mintegy fele távozott. A globális pánik lassan elérheti a 2008-2009-es mértéket. Elszabadultak az indulatok, a várakozások önbeteljesítő negatív spirálban.
Ha a kínaiak nem nőnek, akkor bizony mi sem fogunk
Kína nem a legnagyobb partnere Magyarországnak, vagyis akár legyinthetnénk is, mert viszonylag kevés dolgot adunk és veszünk onnan. Hiába minden kínai, ami a kezünk ügyében van. Németországnak azonban a negyedik legfontosabb partnere a távol-keleti ország. És nekünk melyik a legfontosabb? Igen, a németek. Szóval, ha nekik nem megy a bolt, akkor mi is lejtőre kerülünk. Vagyis egy kínai válság a magyar vállalatok lehetőségeit erősen korlátozhatja, hiszen a német és más külföldi cégek is mérsékelhetik magyarországi termelésüket, ha a kínaiak kevesebbet fogyasztanak.
A kínai megtorpanás miatt szinte mindegyik európai autógyártó mérsékelte a jövő évi bevételi tervét. Ez pedig egy olyan országban, ahol az uniós beruházások mellett szinte csak az autógyárak pörgetik a GDP-t, elég sötét jövőt jósol. Abban megegyeznek az elemzők, hogy sokkal kisebb az ország pénzpiaci kitettsége, mint a korábbi években volt, de mivel szinte csak az előbb említett tényezők miatt nő a magyar GDP, elkerülhetetlen, hogy minket is elérjen a kínai válság.
