A válság megoldását folyamatként érdemes felfogni. Az első lépések már megtörténtek, hiszen sikerült a stabilitási és növekedési egyezmény reformja, és megkötötték a fiskális paktumot – mondta a német kancellár a Bundestagban.
Félő azonban, hogy a csütörtökön kezdődő uniós csúcson “ismét repkednek majd az ötletek” a külön-külön felhalmozott adósság törlesztése feletti közös felelősségvállalásról, és túl kevés szó esik az ellenőrzés eszközeiről és a szerkezeti reformokról – mondta Angela Merkel. Kiemelte: a piaci reakció is azt mutatja, hogy az euróövezeti közös kötvény, a közös kincstárjegy és az államadósság-törlesztési alap nem megoldás az adósságválságra.
A kancellár szerint a következő hónapokban dől el, hogy az euróövezet “továbbra is jómódban élhet-e” a változó világban, a feltörekvő országok által támasztott versenyben. A nemzetközi közösség arra vár, hogy Európa elhatározza, merre indul tovább – mondta. “Nem szabad olyat ígérni, amit nem tartunk be, amiben pedig megállapodunk, azt végre kell hajtani” – tette hozzá.
Hangsúlyozta: nem a válság tüneteivel kell foglalkozni, hanem az okokkal. “Ki kell törni az adósság ördögi köréből” és javítani kell a versenyképességen. Az államháztartás szerkezetének átalakítása és a takarékoskodás “nem öncél”, hanem a fenntartható növekedés alapja, Írország és Portugália példája pedig azt mutatja, hogy “a reformok működnek”.
Ugyanakkor a növekedés ösztönzésére is szükség van. Ezt szolgálja a csúcs napirendjén szereplő 130 milliárd eurós csomag, amely Németországban ugyanúgy politikai oldalakon átívelő támogatást élvez, mint a pénzügyi tranzakciók megadóztatása. Az új adófajta bevezetésére Németország javaslatot tesz a csütörtök-pénteki csúcstalálkozón, miután az előző héten a pénzügyminiszteri tanácsülésen sikerült elég tagországot meggyőzni a lépés szükségességéről, az adót így a megerősített együttműködés intézménye révén egyszerre kilenc országban lehet majd bevezetni – mondta a német kancellár. Hozzátette: a tranzakciós adóból származó bevételt is a versenyképesség fokozását célzó programokra lehetne fordítani.
Az Economist szerint az euró megpróbáltatásának szűnni nem akaró időszakában Németország jóslatokhoz folyamodik: egy szép napon, ha majd az euróövezet túljutott a megszorítások és a szerkezeti reformok dzsungelén, gazdasági felvirágzás lesz a jutalma. Európa visszafizeti adósságait, és javulni fog a versenyképessége. A piacok rájönnek, hogy a világgazdaság valódi problémái az eladósodott Amerikában és Japánban vannak.
A fenti összképet állította össze a brit lap a német kormánypárti politikusok közelmúltban elhangzott nyilatkozataiból, hozzátéve: mennél hangosabban bírálja a külföld Berlint, a német kormány annál makacsabbul ragaszkodik fenti víziójához – dacára a fennálló kételyeknek. Mi áll az euró mögött: Németország, az Európai Központi Bank, vagy senki? Az euróövezeten belül kibocsátott államkötvények vásárlói bizonyosak akarnak lenni abban, hogy a papírok lejáratakor visszakapják a pénzüket, mégpedig euróban és nem leértékelt drachmában, lírában vagy pesetában – írja az Economist.
