Olyan megoldásokat kell találni a magyar Duna-szakasz fejlesztésére, amelyek nem jelentenek nagy beavatkozást a folyó állapotába, de mégis kielégítik a hajózási igényeket. Erről a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastruktúráért felelős államtitkára beszélt a Világgazdaságnak.
Völner Pál azt mondta: a 80-as évek elejétől elmaradt a problémák kezelése, így a gázlók kotrása. Előbb azért, mert “azt gondoltuk, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső miatt úgyis megoldódnak a problémák, utána pedig mostohagyerek lett a kérdés”.
Magyarország ugyanakkor a jövőben sem fog többet vállalni e kérdésben, mint a németek, a románok vagy a bolgárok, márpedig gondok az ő szakaszaikon is vannak. A dunai hajózás terén „a lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem” elv érvényesül, értelmetlen túlteljesíteni másokat.
Őszre készül el a tanulmány, amely meghatározza a magyar stratégiát a Nagy-Duna-stratégián belül, tudományos alapon – mondta az államtitkár, aki szerint elérhető cél lesz a vízi tömegáru-szállítás megnövelése jó néhány millió tonnával.
Szakértők szerint messze nincsenek kihasználva a dunai hajózásban, ezen belül az áruszállításban rejlő lehetőségek. A folyó egyes részei nem vagy csak csökkentett kapacitással hajózhatók az alacsony vízállás miatt az év egy részében – emlékeztet a lap.
Ilyen szempontból nemcsak a magyar szakasz problémás, hanem a német, valamint a bolgár– román egyes részei is. Ezt a helyzetet az érintett tagállamok csak külön-külön tudják megoldani: az egyes kormányok hatáskörébe tartozik például, kívánnak-e vízlépcsőt építeni.
Ez a lap által megkérdezett szakértők szerint elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a Duna hajózhatósága lényegesen javuljon. A magyar kormány viszont a folyó védelmére hivatkozva elveti ennek lehetőségét.
AJÁNLOTT LINK:
„Harminc éve mostohagyerek a Duna” (Világgazdaság)
