Az elmúlt öt évben a rendkívül eredményes hazai bankszektor leginkább rajtunk, lakossági ügyfeleken keresett. A kihelyezési oldalon különösen impozáns volt a növekedés. Alacsony bázisról robbanásszerűen nőttek a különböző lakossági hitelek (forintalapú támogatott, illetve újabban devizaalapú lakáshitelek, személyi kölcsönök, áruhitelek). A banki forrásgyűjtés nem nőtt ugyan ilyen mértékben, de a betétjellegű termékek, a befektetési alapok értékesítése is szépen fejlődött.
A magas hitel-, és az alacsony betéti kamatok különbözetén kaszálnak a bankok (Fotó: MTI)
Az ügyleteken realizált banki nyereség pedig nem csökkent, vagyis az állománynövekedések mellett nem igazán lehetett azt tapasztalni, hogy akár a különböző díjak, akár a forrásgyűjtés és a kihelyezés közötti marzs, a kamatkülönbözet csökkent volna.
Verseny, vagy kartell?
A rendkívül nagy differencia a lakossági betétek és a hitelek kamatlába között elgondolkodtató. Valóban nincsen az immár 8-10 szereplővel jellemezhető magyar lakossági bankpiacon olyan versenyző, amelyik kedvezőbb áraival szeretne versenyelőnyt szerezni? Mindenki csak a különböző imagereklámokkal, marketingeszközökkel képzeli el a versengést? Egyeztetett, kartellszerű lakosságkopasztást végeznek a bankok? A kérdésre érvek és ellenérvek vannak, amelyeket időről időre különböző szakértők, hatóságok, bizottságok is megvizsgálnak.
Nyereségesebbek a magyar bankok
Nézzünk néhány tényt nemzetközi összehasonlításban! Ami biztos, a magyar bankok arányosan nyereségesebbek, mint a fejlett nyugati bankok. Akár a mérlegfőösszegre, akár az állományokra vetítjük, ez határozottan megállapítható. Ugyanakkor nem magyar sajátosságról van szó, mert amennyiben a kelet-közép-európai, vagy főleg a fejletlenebb (balkáni, orosz) bankszektort nézzük, akkor ott még magasabbak a nyereségek.
Úgy látszik, valamiképpen a bankrendszer fejlettségével függ össze a nyereséghányad. Tagadhatatlan, hogy Magyarországon bizonyos szolgáltatások drágábbak. A betétek és a hitelek kamatkülönbözete a legfeltűnőbb (elsősorban a hitelek drágasága miatt), de jellemzően költségesebb a kártyahasználat, a számlavezetés, nagyobbak a marzsok a devizaátváltásnál.
A bankok védekezése szerint ez is a kisebb nagyságú hazai ügyletekkel függ össze. A banki infrastruktúra kiépítése, a munkatársak fizetése nem sokban különbözik Nyugaton és nálunk. Ugyanakkor, ha egy holland bankba átlagosan 10 ezer eurónyi megtakarítással lép be az ügyfél, egy magyar bankba pedig ezereurónyival, akkor a magyar bank adott időegység alatt csak tízszeres díjakkal keresne ugyanannyit.
Természetesen a hatékonyságot lehet növelni, de azért az adminisztrációval töltött idő már ma sem tér el igazán egymástól. Ez persze a magyar ügyfeleket nem érdekli, ők alacsonyabb díjakat, alacsonyabb hitelfelárakat szeretnének. Az a kérdés is joggal merül fel, hogy amennyiben az alacsonyabb volumenek fajlagosan drágább díjakat indukálnak, az állományok emelkedésével párhuzamosan miért nem csökkennek látványosabban a díjak?
—-Kofák a piacon—-
Ha pedig valahogyan csak nem akarnak lejjebb mászni a magas banki díjak, akkor ez egységes, összehangolt magatartás eredménye, vagy véletlenül alakul így? Az egységes magatartásra kisebb ügyekben valóban van példa, jelenleg is vizsgál a Gazdasági Versenyhivatal egy egységesnek gondolt díjemelést a pénzügyi szférán belül.
A bankok azonban hivatalos összejátszást soha nem ismernének el. Ahogy mondani szokás, a kofák sem dugják össze reggelente a fejüket a piacon, hogy ma milyen áron adjuk a tojást, mégis egységes ár szokott kialakulni. Bizonyára a bankok is folyamatosan figyelik a versenytársakat, a piaci árakat, és eszerint áraznak maguk is.
Pozitív trendek
Annál örömtelibb, ha azután valamilyen részterületen mégis beindul a díjcsökkentés, akkor általában kapcsolnak a versenytársak is, és örvendetesen végigvonul a szakmán az alacsonyabb árazás. Legyen az akár az internet banking alapdíj, vagy a legutóbbi látványos trend, a bankcsoporton belül végrehajtott nemzetközi készpénzfelvételek díjcsökkentése.
Az egyik bank nem kér pénzt a pénzfelvételért (FOTÓ: MTI)
A kelet-közép-európai bankcsoportok ugyanis azzal szerették volna a csoporthoz tartozást, a nemzetközi márkáik keresztértékesítési lehetőségeit javítani, hogy az utóbbi időben folyamatosan csökkentették a készpénzfelvételi díjaikat. Amennyiben valaki külföldön is hűséges marad a bankcsoporthoz, gyakorlatilag a hazai díjazásnak megfelelő ellenértékért vehet fel készpénzt.
Ez pedig komoly segítség, mert a nemzetközi készpénzfelvétel díjai borsosak, sokan 6-8 eurós fix díjat számolnak fel, de akik a készpénzmennyiség arányában áraznak, azok sem szégyenlősek.
Régiós harcosok
A konkrét bankok népszerűsítése nélkül is izgalmas a régió legerősebb bankcsoportjainak (UniCredit, Erste, OTP) a kártyahasználati versenyét látni. Fogadjuk el a bankok mindenfajta kartellt tagadó érvrendszerét, és nevezzük versenytárskövetésnek, ami történt. Hosszú éveken át, bár már voltak a csoportoknak nemzetközi hálózataik, senki nem lépett, most hirtelen mindenki a változtatás mellett döntött, azaz követték a könnyítéseket.
Eltérő taktikával léptek az érintett bankok. Van amelyik csak árakat csökkentett, és az eddig borsos nemzetközi árakat kicserélte a hazai (részben fix, részben értékarányos) díjra. Van amelyik egységes fix külföldi készpénzfelvételi díjat határozott meg, amelynek eredményeképpen még az is előfordulhat, hogy egy bizonyos összeg felett olcsóbb külföldön készpénzt felvenni, mint itthon. Végül van egy bank, amelyik, a saját ATM-ekből teljesen eltörölte a készpénzfelvételi díjat mind Magyarországon, mind a környező országokban. Végre egy olyan verseny, amivel a legtöbbet az ügyfelek nyerték.
Nézzen körül!
A magyar bankok ugyanolyan drágák, minden pontosan ugyanannyiba kerül mindenhol, csak legfeljebb eltérő a struktúra, más módon szedik be a pénzt tőlünk. Ez egy kényelmes ügyfél-álláspont, nem kell nagyon körülnézni, el lehet fogadni az első ajánlatot. Csak éppen nem igaz. Minden ügyfél és minden szolgáltatás más. Főleg a komolyabb döntések, például egy hitelkártya, egy jelzáloghitel, egy nyugdíjszámla-megállapodás, vagy egy private banking kapcsolat kialakítása előtt érdemes alaposan körülnézni. Hiszen ha úgy is érezzük, hogy összességében nem lehet megmondani, melyik a drága és melyik az olcsó bank, a mi élethelyzetünkre jobban illeszkedhet egy adott díjstruktúra. Nézzük a private banking ügyfeleket! Van aki közvetlenül külföldi részvényeket szeretne venni, ő a külföldi tőzsdei megbízások díjaira érzékeny. Másnak külföldi bevétele van, neki fontos elem a devizaátváltás. Megint más egyéb szolgáltatásokat (adó-, örökösödési-, műkincsvásárlással kapcsolatos tanácsadást) szeretne gyakrabban igénybe venni, neki oda érdemes mennie, ahol ezek a szolgáltatások érhetők el jó minőségben és kedvező árazással.
