Természetesen egyetértek azzal, hogy a cégek arcátlanul kihasználják, hogy az ember terhesség alatt, és aztán a baba megszületése után is sokkal nagyobb összeget hajlandó kiadni akár haszontalan holmikra, mint ami elengedhetetlenül szükséges, mégis tennék egy-két észrevételt.
Írnak a bébiőrről, mint egy olyan eszközről, amely elidegenítő hatású. Ezzel mélységesen nem értek egyet. Itthon vagyok a 6 hónapos kisfiunkkal, és a bébiőrt azért is hasznosnak tartom, mert például ha kisfiam alszik a másik szobában csukott ajtónál, én pedig mosogatok vagy kimegyek a fürdőszobába, a bébiőr nélkül nem hallanám, ha sír. Azt hiszem, ebben semmi elidegenítő nincs. Vagy amíg alszik, végig az ágya mellett kellene ülni?
Az autósülésekről azt gondolom, a laikus számára valóban ellenőrizhetetlen, hogy a tesztek függetlenek-e, mégis elengedhetetlenek a baba biztonságos szállítása érdekében. A 4D ultrahanggal kapcsolatban is rendkívül egyoldalú a cikk. Valóban fontos az ultrahangvizsgálatot végző szakmai tudása, ám azt gondolom, nagyon nagy élménnyel szolgál a leendő szülőknek egy ilyen vizsgálat. Sőt, az apák hamarabb és könnyebben kezdenek érzelmileg kötődni a babához, ha látták, hogyan mozog a pocakban. A kórházi futószalagon elvégzett ultrahangvizsgálat pedig szerintem a legordítóbb rendellenességeken kívüli problémák kiszűrésére egyáltalán nem alkalmas. Abban a kórházban, ahol szültem, a terhességem alatti 5 ultrahangvizsgálatot minden esetben más orvos végezte, s a korábban a 4D ultrahangon felfedezett problémáról szóló beutalót egyik esetben sem olvasták el.
Több oldalról megvizsgálhatták volna a témát, esetleg egy-egy gyakorló szülő megkérdezésével is.
GRUSZ-NAGY ESZTER
Baumgarten-díj
Biztos vagyok benne, hogy Szabó Magda a 90. születésnapja alkalmából készült interjúban (Amit Isten elvár tőlünk – Figyelő, 2007/39. szám) a visszavont Baumgarten-díjról beszélt. Nem Baumgartner-díjról, amely legfeljebb egy fiatal, egy idényen át Forma–1-es versenyzőként szerepelt magyar autósra emlékeztethetne, de ilyen díj nincs is.
DEL MEDICO IMRE, Budapest
*
Köszönjük a korrekciót.
A szerk.
Kádári mentalitás
A cikk írója (Homo kadaricus – Figyelő, 2007/39. szám) összekeveri Kádár elvtárs korszakát az Antall-érával, mert ott volt szokás összenézni és mosolyogni és csúsztatni, ha hitelhez akartál jutni. Kádár elvtárs korszakában bárki, aki keresettel és munkahellyel rendelkezett – márpedig munkalehetőség volt bőven – lakáshitelhez juthatott. Személy szerint kétszer kaptam lakáshitelt a Kádár elvtárs korában! Fel tudtam nevelni a családomat, szakmát is adtam a gyermekeimnek, nem kellett félnem, hogy kirabolnak, és ki tudtam fizetni a rezsimet. Ehettem, ihattam, kirándulhattam. Minden május 1-jén ingyen ehettem virslit mustárral és ihattam hozzá annyi sört, amennyi belém fért. Ilyen volt a Kádár-kor. Úgyhogy fogalmam sincs, hogy miről beszél a cikk írója, mert amit írt, az Antall József korára volt jellemző.
GYURCSÁN LAJOSNÉ
Ez a hozzászólás is mutatja, hogy mekkora szükség van a kádári mentalitás, gondolkodás továbbélését elemző, és ahhoz kritikusan viszonyuló cikkekre.
A szerk.
Hibaigazítás
Előző heti számunk (Figyelő, 2007/40. szám) borítóján az osztrák olajtársaság nevét sajnálatos módon hibásan írtuk. A lap alján látható kiemelés természetesen úgy hangzik helyesen, hogy „MOL–OMV SAGA. Tulajdonosok kontra menedzsment”. Olvasóinktól és az érintettektől elnézést kérünk.
A szerk.
