Feldühödött előfizetők rohanták meg 2005 októberében a Hungarotel Zrt. békéscsabai ügyfélszolgálatát, hogy felmondják az előfizetéseiket. Egy vehemens ügyfelet a biztonsági őr fékezett meg, nehogy felpofozza a telefoncég munkatársát. Kevésbé erőszakos, de hasonló jelenetek játszódtak le Salgótarjánban is, pedig a két egymástól távol eső megyeszékhely lakói nem szőttek összeesküvést. A rohamokat a társaság tarifacsomagjainak „megújítása” váltotta ki. A cég megemelte a telefon-előfizetési havidíjakat, mivel ingyen lebeszélhető perceket épített beléjük. A felháborodást az váltotta ki, hogy a legtöbb esetben 60 percnyi beszélgetést mindenkinek kiszámláztak, akkor is, ha ennél kevesebbet használta a telefonját, márpedig sokan csak az internet miatt tartották a lakásukban a vezetékes vonalat.
Martin Lea. Az új elnök-vezérigazgatót az Invitel adja. Fotó: Lakos Gábor
Bár nyíltan senki sem szokta kritizálni a Hungarotelt, szakmai berkekben gyakran elhangzik, hogy a cég az elmúlt években több hasonló baklövést is elkövetett. Eddig viszonylag kis szolgáltatónak számított, Békéscsaba és Salgótarján mellett Orosháza, Sárvár és Pápa környékén összesen 263 településen mintegy 200 ezer előfizetője volt. Ezek korántsem az ország „legzsírosabb” körzetei. Részben erre is vezethető vissza, hogy a cég többször került olyan piaci kényszerhelyzetbe, amelyre nem tudott, vagy nem sikerült ügyfélbarát választ adnia. A versenytársak (a Magyar Telekom, az Invitel, a UPC) jobban ki tudták használni a kedvezőbb földrajzi adottságokat és a nagyobb ügyfélbázisukat, a méretből származó gazdasági előnyöket. A társaság előfizetői körét a 2005 végi tarifacsomag-változtatások jócskán megnyirbálták; egyes vélemények szerint a hazai vezetékes vonalaknál 2006-ban regisztrált 90 ezres csökkenés jó része az említett vidéki körzetekhez köthető. A Hungarotel (korábban HTCC) azelőtt sem tartozott a legnépszerűbb magyar márkák közé, így nem is lehet csodálkozni azon, hogy amióta a cég 2005 nyarán felvásárolta a PanTel Zrt.-t, a közös cég ez utóbbi nevet használja az országos szolgáltatásainál.
A dán többségi tulajdonosok az elmúlt években két racionális döntés közül választhattak: vagy kivonulnak Magyarországról, vagy felvásárlásokkal növelik a méretet, hogy versenyképességüket erősítsék. Lehetőséget adott az utóbbira, hogy a magyar távközlési cégek közül több is eladósorban volt, így 2007 elején bejelentették, hogy megszerezték a közel 350 ezer ügyféllel rendelkező Invitel Zrt.-t is. Az Invitel elődjét a francia Vivendi 2003 májusában pénzügyi befektetőknek adta el, akik már több mint egy éve elérkezettnek látták az időt, hogy learassák befektetésük gyümölcseit (Kiszállóág – Figyelő, 2006/27. szám). A társaságra a hírek szerint a Hungarotel mellett a Magyar Telekom Nyrt. is pályázott, sikertelenül. A Hungarotel tulajdonosa 470 millió eurót fizetett az Invitelért, de a vételár tartalmazza a cég 387 millió eurós hitelállományának átvállalását is.
MENEDZSERKÉRDÉSEK. A fúzióval a hazai telefonhálózatot tekintve csaknem teljesen egységesül a Magyar Telekom Nyrt.-vel versenyző „alternatív” oldal, s a fuzionált társaság mintegy 20 százalékos piaci részesedést szerez. A tranzakció a napokban zárult le, az egyesítés utáni új stratégiát lapzártánkat követően ismerteti a cég. Információink szerint a felvásárlási tárgyalások egyik legfontosabb kérdése a menedzsment kiválasztása volt. A két társaságnál összesen csaknem 1500-an dolgoznak, és az egyesüléssel létrejövő számos párhuzamosságot meg kell majd szüntetni, vagyis kiadós karcsúsítás várható.
Ez természetesen a felső vezetőket is érinti, és bár az Invitel a felvásárolt cég, menedzsereinek nagyobb része a pozíciójában maradhat. Az Invitel-gárda szakmai teljesítményének megítélése ugyanis sokkal kedvezőbb, mint a Hungarotelé. Az új elnök-vezérigazgató ennek megfelelően Martin Lea, a pénzügyi igazgató pedig Robert Bowker lesz – mindketten az Inviteltől érkeznek. Torben Holm eddigi elnök-vezérigazgató májustól már nem dolgozik a cégnél. Valószínű, hogy a vállalati hierarchia alsóbb szintjein is lesz hely az inviteles szakemberek jó részének. Logikus lépés lehet a két társaság egy irodaházba költözése, és a három márka (Hungarotel, Invitel, PanTel) egységesítése is, lapzártánkig azonban nem szivárogtak ki információk arról, hogy melyik elnevezés mellett döntöttek.
A távközlési hálózatok műszaki összevonása még jó ideig munkát adhat a mérnököknek: az egységesítés várhatóan egy évet vesz majd igénybe. A fúzió után létrejövő társaság sem lesz egy súlycsoportban a telefonpiac megközelítőleg 80 százalékát ellenőrző Magyar Telekommal, de pozíciói javulhatnak. Az egybeolvasztásnak nem is a piacvezető megszorongatása az elsődleges célja, sokkal inkább a hatékonyabb működést biztosító méret elérése lebeghet a tulajdonosok szeme előtt. Néhány év alatt így egy olyan távközlési csoport jöhet létre, amelynek piaci értéke nagyobb lehet, mint együttesen a jelenlegi cégeké.
