– Gyurcsány Ferenc sportminisztersége idején Ön feladta a közigazgatási államtitkári tisztségét. Arra hivatkozva távozott a tárcától, hogy szoros viszony fűzi Gyurcsány Ferenchez – ami egyrészt baráti, másrészt korábbi üzleti kapcsolatukra épül -, ezért nehéz volna neki szakmai beosztottként „nem”-et mondania, ha nem ért vele egyet. Most miért vállalta a miniszteri feladatot? A régi barátságra tekintettel nem érzi úgy, hogy összeférhetetlen a megbízatás, s emiatt az ellenzék támadni fogja?
“Összességében 100 milliárd forintos megtakarítást látok abból, hogy átszervezzük a központi és a területi igazgatást.”
– Legkevésbé az foglalkoztat, hogy az ellenzéki pártok mivel fognak támadni, mert tudom, hogy sok mindennel fognak, ahogy eddig is tették, alaptalanul. Amikor az Ifjúsági- és Sportminisztériumból eljöttem, akkor egy közigazgatási apparátust vezettem, tehát nem tisztán politikus voltam. A közigazgatási államtitkár erős döntési kompetenciával rendelkezik, ha úgy tetszik, elkülönülnek az érdekei a miniszterétől, ily módon korlátozza a tárcavezetőt; ezek a szabályok egyébként június elsejétől jelentősen módosulnak. Nem akartam veszélyeztetni a kettőnk jó viszonyát, s azt sem, hogy ez a jó viszony korlátozzon a szakmai munkámban. A miniszterelnök úr erős egyéniség, én is erős egyéniség vagyok – nem akartam belemenni ebbe a konfliktusba. Most merőben más a helyzet. Politikus vagyok én is. Nincs elkülönült érdekrendszer a kormányfő és a miniszter között. Egy olyan hivatalt irányítok politikusként, amely a miniszterelnök munkaszervezete, „kibővített kabinet”. Nem látok sem ellentmondást, sem összeférhetetlenséget a tisztségemmel, mert megfér együtt a bizalom, a barátság és a vezető-szervező irányítói akarat és készség.
– Még akkor is megfér, ha most már nemcsak egy szervezet, hanem az egész központi igazgatás „feje”, hiszen Ön vezeti a Miniszterelnöki Hivatalt, s vezényli a közigazgatás reformját is?
– Nincs ilyen munkamegosztás, hogy valaki az igazgatás „feje”. Mint mondtam, a MeH-et vezető miniszterként egyúttal ellátom a miniszterelnök kabinetjének vezetését is, ilyen értelemben kétségtelenül kiszélesedtek a feladataim.
– Amit az ellenzék árgus szemekkel figyel. Régi ügyek is visszaköszönhetnek. Mint például az, amely során a balatonőszödi volt kormányüdülő egyik villáját Gyurcsány egyik korábbi cégének értékesítették. Felkészült arra jogilag és lélekben, hogy emiatt is támadások kereszttüzébe kerül?
– Teljesen fel vagyok rá készülve. Két hete ebben az ügyben ismételten személyiségi jogi pert nyertem Szijjártó Péter ellen. A jó híremet sértő módon állította, hogy annak idején én hoztam döntést az ingatlan értékesítéséről, holott ez nem igaz. Az ilyen jellegű ügyek ellenzék általi napirenden tartása a legkevésbé sem befolyásolja a döntéseinket. Akármilyen poszton lennénk, akkor is támadnának bennünket. Tudom, hogy alaptalanul, s szerencsére már az emberek is tudhatják, mert bíróság mondta ki.
– Áttérve a központi igazgatás reformjára, lehet azt mondani, hogy a Sárközy Tamás jogászprofesszor által kidolgozott javaslatok szolgálnak forgatókönyvként a modernizációnál?
– Sárközy professzor úr nem úgy készítette az anyagát, hogy ne konzultált volna közben az igazgatás vezetőivel. Tehát – elnézést a kifejezésért – nem istencsapásszerűen van itt az ő tanulmánya. A normál munkafolyamatba illeszkedően készült, s persze nagymértékben magán viseli a professzor úr elképzeléseit. Ám azok sok tekintetben azonosak az enyéimmel is, mert közös munka eredménye, még ha ő volt is a fő felelős érte. Tehát nem annyira forgatókönyvként szolgál, hanem inkább alapanyagként. Sok elemét megvalósítjuk, több elemére pedig azt mondjuk: később vagy másképpen.
– A központi igazgatás átszervezése milyen ütemezésben valósul meg?
– A héten beterjesztjük a parlamentnek azokat a törvényeket, amelyek az önkormányzati rendszer reformjával vannak összefüggésben. Erről már a kormányprogram vitája előtt szerettünk volna egyeztetni a Fidesszel, de a párt nem volt hajlandó rá. Az alkotmánymódosítást – amely a politikai államtitkár és a miniszter viszonyában tesz rendet – az ellenzék jóváhagyásával már elfogadtuk, ahogy a minisztériumok felsorolásáról és a miniszterek jogállásáról szóló törvényt is, amelyek önmagukban is jelentős átrendeződést mutatnak a központi igazgatásban. Nemcsak azért, mert csökken a minisztériumok és a vezetők száma, hanem azért is, mert átláthatóbbá, egyszerűbbé válik a szervezetrendszer. Ehhez kapcsolódnak még jogszabályok, de nem törvényi, hanem rendeleti szinten, amit a héten ugyancsak beterjesztünk a kormány elé. Csökkentjük a közszféra juttatásait, ami már a következő hetekben, hónapokban érvényesül. Készül egy átfogó közigazgatási csomag is, s azért, hogy 2007 januárjában hatályba léphessenek a törvények, rövidesen megkezdődik a szakmai-érdekvédelmi szervezetekkel történő egyeztetésük.
– Mit tartalmaz ez a csomag?
– A szervezet-átalakítást, közigazgatás-fejlesztést, s módosul a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvény is. Van közöttük kétharmados parlamenti többséget igénylő előterjesztés is, ami ha nem lesz meg, a nélkül próbáljuk megcsinálni.
– Az előbb szóba hozta az államtitkárok jogállását, ennek kapcsán idézem az egyik nyilatkozatát. Azt mondta, a közigazgatási szakma csúcsának tartja a közigazgatási államtitkári tisztséget, ehhez képest a Gyurcsány-kormány éppen ezt a posztot szüntette meg. Nem volt stratégiai hiba a szakmaiság képviseletét kiiktatni a felső vezetésből csak azért, hogy az ellenzék számára prezentálják: most kevesebb az állami vezető?
– Nem az vezérelt bennünket, hogy az ellenzék számára prezentáljuk az olcsó államot. A kevesebb államtitkár az átalakításnak csak egyik következménye, de nem a vezérlő motívuma. Egyértelművé akartuk tenni a minisztériumi irányítási struktúrát. Egyértelművé kívántuk tenni azt, hogy Magyarországon is politikai kormányzás zajlik. Nem az apparátusok irányítják a minisztériumokat, hanem fordítva: a miniszterek és a miniszterelnök irányítja a tárcákat és a kormányt. Ha megkérdezi a közigazgatási államtitkárokat, főleg a régebb óta dolgozókat, ők is azt mondják: a gyakorlatban már régóta nem működött az az elvi kettéválasztás, hogy létezik a „politika”, s ettől némileg elkülönülten működik az „igazgatás.” Eddig is átpolitizálódtak a tárcák, kormányváltáskor elküldték a vezetők túlnyomó többségét. Ciklusok óta érvényesül az, amit most bevezettünk jogilag. Nem tettünk egyebet, mint tiszta helyzetet teremtettünk.
– Nem veszélyes a kormánynak magára haragítania a köztisztviselőket éppen akkor, amikor nagyszabású strukturális változásokat akar végrehajtani? Ha e szféra azt érzi, hogy szoros gyeplőn tartja a politika, esetleg nem lesz olyan lojális.
– Nem így gondolom. Épp az ellenkezőjét szeretném. És nem többet szeretnék, mint lojalitást. A közigazgatási kar csúcsa, felső része – amely létszámát tekintve elenyésző kisebbség, az ereje persze nem elhanyagolható – az Alkotmányon túl arra esküszik fel, hogy a kormányprogramot végrehajtsa. Egyértelművé tesszük, hogy a kormányprogram sikere befolyásolja az ő sikerességüket is. A négyéves ciklus nem azért van, hogy váltsák le őket, hanem azért, hogy értékeljék a tevékenységüket. Azt mondjuk, ők a kormányprogram végrehajtásában érdekeltek, a kormány pedig abban, hogy legyen olyan tisztviselői kar, amely messzemenően szeretné a kormányprogramot megvalósítani. Nem a politikai kötődés számít tehát, hanem a szakmai teljesítmény.
– A központi igazgatást illetően milyen teljesítménnyel lenne elégedett? Mennyire karcsúsodik a szektor? Létezik hatástanulmány arról, hogy mennyi megtakarítást érhetnek el éves szinten?
– Az egész munkának nem elsősorban az a célja, hogy költséget takarítsunk meg, az csupán a következménye lehet. A fő célja az, hogy hatékonyabb, egyszerűbb, átláthatóbb, gyorsabb és ügyfélközelibb legyen a közszolgáltatások nyújtása. Összességében 100 milliárd forintos megtakarítást látok abból, hogy átszervezzük a központi és a területi igazgatást.
– Mekkora létszámleépítésre kerül sor?
– A közszférában tízezres nagyságrendűre.
– És mikortól tapasztalják az ügyfelek, a vállalkozói szféra és az állampolgárok, hogy gördülékenyebb, hatékonyabb az ügyintézés?
– Már most is kell, hogy érzékeljék, a jövő év januárjától pedig újabb jelentős lépéseket teszünk.
– Azt gondoltam, már az idén szeptembertől látszódik valami, mert csak elő kell húzni a fiókból a tervezeteket.
– Elő is húztuk a fiókból a javaslatokat, de létezik éves költségvetés, létezik fejezeti gazdálkodási rend, vannak költségvetési címek és intézmények. Nem lehet csak úgy azt mondani, hogy egyik napról a másikra egészen új szisztéma működik. Januártól lehet a változtatásokat megkezdeni, amikor indul az új költségvetési év.
– Az ellenzéki pártok és a politológusok is a parlamenti demokráciát veszélyeztető megoldásnak minősítették az Államreform Bizottság és a Nemzeti Fejlesztési Tanács létrehozását amiatt, hogy a döntések esetleg nem a kormányban, hanem itt születnek meg. Stumpf István, az Orbán kabinet kancelláriaminisztere úgy vélekedett, felerősödhet az informális kormányzás. Mi a válasza a kritikákra?
– Azt tudja, hogy ezt a kérdést az elmúlt tizenhat évben minden kormánynak feltehette volna? Merthogy minden kormány mellett működtek különféle kabinetek, bizottságok, tanácsok – aszerint, hogy az adott kormány mely ügyek vitelét tekintette stratégiai jelentőségűnek. Mégsem mondta az akkori ellenzék, hogy a kabinet kivonta a parlamenti ellenőrzés alól a döntéseket. Zavarkeltés, ami jelenleg ebben az ügyben zajlik. Most a kormány nem az egyházi, ifjúsági vagy idősügyet kezeli kiemelten, hanem a közszféra reformját és a fejlesztéseket, ezért hozta létre ezt a két bizottságot. De ezzel még nem vonta el a kormánytól, sem a minisztériumoktól a döntési kompetenciákat. Most sem érvényesül más rend, mint ami 16 éve kialakult. A munkamegosztásnak ezt a módját választottuk ebben a két ügyben, amiről azt gondolom, teljesen normális és jogos. Ettől még a miniszterelnök és a miniszter is interpellálható.
