Életre nevelnének

Végtelenített reformálásról, állandó változtatásról, új és újabb tantervekről szólt az utóbbi tizenhat év a hazai oktatásban. Csakhogy mindennek az iránya ciklusonként változott. Az éppen hivatalba lépő kormányok mindegyike saját oktatáspolitikai ötle-
teivel állt elő, amelyek rendszerint átírták az előző kormányzat reformjait. Ezen állandó változási kényszer részben persze modernizálta a végletesen elporoszosodott hazai intézményrendszert (ha nem is a szükséges mértékben), részben viszont olyan bizonytalan helyzetet teremtett, amely időről időre éppen a pedagógiai munkától vonta el az energiát. Talán ennek felismeréséből adódhat, hogy a parlamenti pártok eddig nyilvánosságra hozott elképzelései meglehetősen hasonlóak, különösen az alap- és a szakoktatás terén. A kormánypártok kifutási időt hagynának a megkezdett változtatásoknak, az ellenzékiek közül az MDF állt eddig elő nagyobb konkrét változtatások igényével – igaz, a Fidesz még nem véglegesítette a programját.

Sió László, Fidesz: A körzetesítés nem járható út.

Szakértők szerint a magyar iskolarendszernek még mindig az egyik legnagyobb hibája az, hogy a társadalom kettészakadását nem, vagy csak nagyon kismértékben képes ellensúlyozni, és minduntalan újratermeli az otthonról hozott szociális és kulturális hátrányt. A másik, évek óta megoldatlan probléma, hogy az oktatás elszakadt a mindennapi élettől, az iskola – miközben alapvető készségek fejlesztését elhanyagolja – olyan ismeretekkel tömi a tanulók fejét, amelyeket nem, vagy csak korlátozottan tudnak hasznosítani. Pedig így eleve kudarcra ítéltetett az a próbálkozás, hogy az oktatási intézmények az új típusú követelményekre, például az élethosszig való tanulásra, a mobil munkaerő-piaci részvételre készítsenek fel.

Magyar Bálint, SZDSZ: Az esély­teremtést a körzetesítés folytatásával erősítenénk.

Persze nemcsak a politikának vannak feladatai, a szakmának is változtatnia kellene a jelenleg uralkodó szemléleten. Mayer József, az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési és Integrációs Központjának igazgatója lapunknak kifejtette: a közoktatásban szereplő iskolák még mindig azt a célt tartják elsődlegesnek, hogy a tanulókat bejuttassák a következő iskolatípusba, és döntően biflázáson alapuló, lexikális tudást követelő memória-intézményekként működnek. Holott a társadalomnak már régóta arra lenne szüksége, hogy az iskola globális tudást, multikulturalitást közvetítő, integráló és interaktív intézmény legyen, ahol fontos szerepet kap a problémamegoldó képesség és a kreativitás fejlesztése.



ESÉLYTEREMTÉS. Az oktatási tárca e ciklusban számos olyan intézkedést tett, amelyek az esélyteremtést és a pozitív diszkriminációt szolgálják, ám ezek hatása az oktatási miniszter szerint nyilvánvalóan csak évek múlva lesz mérhető. Magyar Bálint az egyik legfontosabb lépésnek azt tekinti, hogy a kormányzat – a körzetesítés elvét alkalmazva – korlátozta az általános iskolák szabad gyermekválasztási jogát, így kívánva megakadályozni a gyerekek „kimazsolázását”, s ezzel az oktatási intézmények polarizálódását. Szintén a „türelmes oktatás” megteremtése céljából vezették be – kifejezetten Magyar Bálint személyes indítványára – az alsó tagozatban a buktatási tilalmat, valamint a kötelező szöveges értékelés rendszerét. A sikert bizonyára hátráltatja, hogy a tanárok egy része morgolódva vette tudomásul a „fegyelmezési eszköz” elvesztését, és talán ennek hatása alatt is, de a mostani ellenzék hozzányúlna e rendszerhez. Almássy Kornél, az MDF oktatáspolitikusa – a Hallgatói Önkormányza-
tok Országos Konferenciájának (HÖOK) korábbi elnöke – lapunknak elmondta: pártja visszaadná a tanárok kezébe az osztályozás és a buktatás eszközét. A Fidesz viszont jónak tartja a szöveges értékelést, inkább a bevezetés módját kritizálja, és a tanárok felkészítését szorgalmazza.

Az amerikai mintát követő, ott bevált módszerként alkalmazott „körzetesítést” is számos hazai szakmai kritika érte. A leggyakrabban azt emlegetik az ellenzők, hogy könnyű kijátszani: az ügyesebb szülők abba a körzetbe fogják bejelenteni a gyereket, ahol a jobb színvonalú iskola működik, és így mégiscsak létrejön a szegregáció. Az ellenzéki pártok oktatáspolitikusai fenntartásaikat hangoztatják. „Ez a körzetesítés nem befolyásolja az életet, ráadásul éppen ott nem hoz elmozdulást, ahol a legnagyobb a baj: a gettósodott városrészekben és kistelepüléseken” – fogalmazott a Figyelőnek Sió László, a Fidesz szakpolitikusa, aki szerint nem a gyerekeknek az iskolák közötti elosztásán kellene változtatni, hanem az iskolák közötti különbségeket kellene csökkenteni, azaz a rosszabb eredményt produkáló oktatási intézmények fejlesztése hozna megoldást. A Fidesz ismét létrehozná az Orbán-kormány alatt már kipróbált, de 2003-ra megszüntetett kiemelt oktatási körzeteket ott, ahol különösen sok a súlyosan hátrányos helyzetű gyerek. A nagyobb ellenzéki párt szerint a kistelepülések óvodáit és alsó tagozatait legalább 90 százalékban, de egyes helyeken akár teljes mértékben az államnak kellene finanszíroznia, emellett szükséges az óvodai férőhelyek számának jelentős növelése.

Tatai-Tóth András szocialista képviselő ellenben úgy véli, hogy most már ideje békén hagyni a rengeteg reformon átesett intézményeket, s hagyni kell kiforrni az elmúlt évek programjait. Az MSZP javaslatára vezetik be már 2006 májusától az általános iskolai tanulók rendszeres egyéni tesztelését, amelynek nyomán Tatai-Tóth szerint végre lehet hajtani az alapkészségek biztos elsajátítására irányuló oktatáspolitikai fordulatot.

SZAKKÉPZÉS. A rendszerváltás utáni időszakban Magyarországon válságba jutott a szakképzés, az oktató intézmények elveszítették a gyakorlati oktatás feltételeit, bezártak a tanműhelyek és a tanulókat befogadó gyárak, üzemek. A középfokú oktatás szerkezete is átalakult: a diákok döntő többsége érettségit adó iskolában akar tanulni, szakiskolába járni pedig ma már „egyáltalán nem menő”. Miközben hiányzik az országból az ipar szükségleteinek megfelelően képzett szakmunkások tömege, az oktatás ezen igényeket egyáltalán nem tudta kielégíteni. Néhány éve a gazdaság szereplői már megkongatták a vészharangot, figyelmeztetvén, ha nem történik alapvető változás, a 2007-ben az európai pénzekből fellendülő építőipari beruházásokhoz 200 ezer szakmunkás fog hiányozni az országból – emiatt a hiányzó munkaerőt a határon túlról kell majd toborozni.

Az oktatási kormányzat 2005-ben indította útjára a hazai szakképzés alapvető átalakítására vonatkozó fejlesztési stratégiát. A Magyar Bálint által a „szakképzés Bolognájának” nevezett folyamat egyik legfontosabb elemeként a közelmúltban tizenhat Térségi Integrált Szakképzési Központot (TISZK) hoztak létre, amelyek összehangolják az adott régió szakoktatást végző intézményeit. Így együtt képesek megvalósítani a szükséges technológiai és infrastrukturális fejlesztést, korszerűsítik a tananyagokat, és a gazdasági élet helyi szereplőivel megegyezésben döntik el, milyen szakmákat és milyen mennyiségű szakembert érdemes oktatni az adott térség iparának igényeihez igazodva. Az oktatási miniszter elmondta: a második Nemzeti Fejlesztési Tervben szerepel, hogy 2007-től további 35-40 ilyen központot hoznak majd létre szerte az országban.

Abban minden párt egyetért, hogy a munkaerőpiaccal kell egyeztetni a gazdasági igényeket. Az MDF mégis éppen ezeket a TISZK-eket szüntetné meg – 3-4, szerintük csupán „uniós pénzeket elnyelő” közhasznú társasággal együtt -, és inkább néhány kiemelt iskolát fejlesztene. Sió László szerint ma rengeteg pénz, és még mindig tetemes kihasználatlan kapacitás van a szakképzésben. A Fidesz növelné a regionálisan szervezett intézményi együttműködések – például a TISZK-ek – számát, de sokkal szorosabb együttműködést szorgalmazna, és integrálná a felnőttoktatást is, így maximálisan kihasználná a rendelkezésre álló oktatási kapacitást. Sió szerint eljött az ideje annak, hogy a különböző szakmák gyakorlati képzését differenciált normatíva-rendszerrel finanszírozza az állam. Tatai-Tóth András a szakképzés problémáit is az alapkészségek hiányára vezeti vissza, így szerinte az általa várt közoktatás-politikai fordulat oldaná meg a terület legfontosabb problémáit. A képzésben érdekelt szakemberek ezzel szemben a tavaly kezdett program kiteljesítését, az intézmények és a képzés szerkezetének további korszerűsítését várják a következő kormányzattól is.


FELSŐOKTATÁSI REFORM. Rengeteg szakmai vita, egyeztetés és kompromisszum árán december közepén végül elfogadták a felsőoktatás átalakításáról szóló törvényt, amely 2006 szeptemberében útjára indítja a „Bolognai folyamatot”, azaz az átállítást a háromszintű, angolszász típusú felsőfokú képzésre. A törvény nagy eredménye a jelenlegi oktatási tárcának, de az átalakítás igen érzékenyen érint rengeteg érdeket, amelyek között Magyar Bálint nem tudott lényegbevágó engedmények nélkül lavírozni. Így a következő időszakra – bármilyen színű is lesz a kormány – marad bőven finomítani való.

Maga a miniszter elsősorban a kilobbizott kivételeket venné górcső alá, vagyis hogy valóban ki kellett-e maradniuk bizonyos szakoknak a háromszintű képzésre való átállásból (most ilyenek a jogászok, orvosok, állatorvosok) – igaz, szerinte is csak néhány tanulságos év múlva lenne aktuális a felülvizsgálat. Éppen ezzel ellentétes irányba mozdulna a Fidesz, és néhány további képzés (például a pedagógus- és művészeti képzés) számára tenné választhatóvá az új rendszerre való átállást. „Nem a minisztériumnak, hanem – a munkaerő-piaci tapasztalatokat és igényeket mérlegelve – az egyetemnek kell eldönteni, milyen rendszerben képezi a hallgatókat” – magyarázza Sió László.

A Fidesz a rövidebb alapképzés miatt felszabaduló forrást visszaforgatná a rendszerbe, ami még több fiatal számára tenné lehetővé az államilag finanszírozott felsőfokú tanulást. Ezzel szemben csak kisebb finomításokat eszközölne az új rendszeren az MDF, bár Almássy is lehetségesnek tartja, hogy újabb szakok számára lehetne választható a háromszintű képzés. A kisebbik ellenzéki párt bevezetné a felsőoktatásból kilépő pályakezdők nyomon követését, egy országos monitoring-rendszert, amely közvetlen tapasztalatokkal szolgálhat az újrahangoláshoz.

Abban minden párt és a szakértők is egyetértenek, hogy tarthatatlan volt már a felsőoktatásban jellemzővé vált túlképzés. Nem az volt a baj, hogy túl sok fiatal tanulhatott tovább egyetemen, főiskolán, hanem az, hogy túl sok évig „elülték magukat” (amit pazarlóan finanszírozott az állam), nagyon későn léptek ki a munkaerőpiacra, amely jórészt nem igényelte és nem is tudta honorálni az öt-hat éves képzésen átesett fiatalok tudását. Az új szisztéma bevezetése tehát alapvető gazdasági érdeke is az országnak. A következő időszak mutatja majd meg, hogy mindegyik képzésen van-e értelmes, a piacon hasznosítható kimenet a hároméves alapfokú (bachelor) képzés végén, és valóban olyan érdeklődéssel fogadja-e a gazdaság ezt a szakembergárdát, mint ahogy azt most feltételezik. A gazdaság és a felsőoktatás kapcsolatainak erősítése nyilvánvalóan nagy kihívás lesz a következő kormányzat számára.

A pártok Oktatási programjai MSZP • Finanszírozás: elég a jelenlegi oktatásra fordított GDP-részesedés, de hatékonyabban kell felhasználni. • Az állam feladata folyamatosan mérni és értékelni, hogy a közpénzen megfelelő színvonalú oktatáshoz jutnak-e a gyerekek; erre épüljön az új oktatáspolitika. • Stabilitás az oktatási rendszerben; további koncepcionális változtatásra csak akkor van szükség, ha valamiről kiderül, hogy kifejezetten káros. • A kiegészítő képzésekre (például alapfokú művészeti oktatásra) fordított állami források felhasználásának rendszeres ellenőrzése. • Az általános iskolában minden nap legyen tornaóra. • A pedagógus-továbbképzés során a tanár maga választhasson olyan kurzust, amely a számára adott oktatási probléma megoldásában segít. • A szakmunkásképzés rehabilitálása, a hiányszakmák képzésének kiemelt támogatása. • Kistelepüléseken – ha van igény és van gyermek – helyben legyen az óvodai és az alsó tagozatos iskolai ellátás. SZDSZ • Finanszírozás: a legfontosabb célokra újabb hazai és uniós forrásokat kell bevonni. • Az esélyegyenlőséget és a pozitív diszkriminációt elősegítő intézkedések folytatása, a programok bővítése. • Folytatódik a kollégiumépítés és -felújítás: 2007 végére 13-14 ezer új kollégiumi férőhely létesül. • 2007-től a második Nemzeti Fejlesztési Terv keretében 200-300 szegregált, lerobbant iskola fejlesztése komplex rehabilitációs program keretében. • Folytatódó informatikai fejlesztés. • A szakképzés és felnőttoktatás további fejlesztése a munkaerőpiac igényei szerint, a vállalati ösztöndíj rendszer kiterjesztése FIDESZ • Finanszírozás: az oktatásra fordított összegek célzottabb, differenciáltabb felhasználása. • Pedagógus életpályamodell. • Az iskolában vissza kell állítani a nevelés, személyiségfejlesztés súlyát. • A szakképzés és a felnőttképzés rendszerének és finanszírozásának rendezése. • Az esélyteremtés intézményeinek megerősítése: a kistelepülési óvodák és iskolák, a kollégiumok, a tehetséggondozó és felzárkóztató programok, fogyatékosokat nevelő intézmények fejlesztése, költségvetésük és hatókörük bővítése. MDF • Finanszírozás: a teljes államháztartási reform után az önkormányzatok több pénzhez juthatnak. • Tanári életpályaprogram. • A bonyolult és költséges kétszintű érettségi vizsga leegyszerűsítése. • Alapfokú művészeti oktatás fejlesztésének szakmai megalapozására új háttérintézmény létrehozása, intézményei számára a korábbi normatív támogatás visszaadása. • 30 százalékos ösztöndíjemelés 2006 szeptemberétől, a következő években pedig inflációkövető emelések. • A külföldi ösztöndíjak számának és értékének 50 százalékos emelése. • Alsó tagozaton ismét a tanár döntsön a buktatásról, az osztályozást vissza kell állítani.