Megmozdult az orosz belpolitika. Putyin elnök alaposan átrendezte a figurákat az orosz hatalom sakktábláján. A helycseréket szerte a világon (Oroszországon belül is) általában úgy értelmezték, hogy csökkent a valószínűsége egy Putyin által vezényelt alkotmányos puccsnak, amely 2008-ban utat nyitna egy harmadik elnöki periódus számára.
PÁROS LÉPÉS. A helycserét, amely enyhített az alkotmányos puccs lehetőségének makacs gyanúján, egy kettős kinevezés jelentette. Dimitrij Medvegyev, aki 2003 óta az elnöki adminisztrációt vezette, és ráadásul az orosz állami olajóriás, a Gazprom első embere volt, néhány napja első miniszterelnök-helyettes. Vele együtt Szergej Ivanov hadügyminiszter is „lépett egyet”: tárcáját megtartva miniszterelnök-helyettes lett. Mindketten a „pétervári klán” tagjai; együtt dolgoztak Putyinnal, s az elnök megbízható hívei közé tartoznak.
Nyugati kombinációk ma kettejük közül általában Medvegyevet tekintik Putyin kiszemelt utódjának. Ez a következtetés azonban elhamarkodottnak tűnik, s több szempontból is leegyszerűsíti a tényleges helyzetet. Először is: alighanem igaza van Vjacseszlav Nyikonov, kiváló Kreml-kapcsolatokkal rendelkező politikai elemzőnek, aki szerint „túlságosan korai még az utódlási játszmáról beszélni”, hiszen Putyin nyilván óvakodik attól, hogy 2005 végén elkötelezze magát 2008-ra, és ezzel korlátozza saját manőverezési szabadságát. Másrészt a sakkfigurák mozgása sokkal kiterjedtebb: nem korlátozódik a Medvegyev-Ivanov párosra. Így például Medvegyevet a Gazprom élén Szergej Szobjanyin váltja fel, ő eddig a tyumeni olajmezőket is magában foglaló szibériai tartomány kormányzója volt. Új figura a hatalmi sakktáblán Vlagyimir Jakunyin, a vasút-monopólium nemrég kinevezett vezetője, vagy a „régi-újnak” tekinthető Szergej Kirijenko, aki volt már rövid ideig miniszterelnök is. Őt most Putyin akarata egy kormányzóság éléről átemelte az orosz atomenergia bizottság elnöki székébe. Az utódlás személyi alternatívái tehát nem korlátozódnak a reflektorfénybe került párosra. Mi több: nem árt emlékeztetni arra, hogy annak idején Jelcin a teljes ismeretlenségből emelte a csúcsra Putyint.
Feltehető, hogy erre gondolt az Economist, amikor azzal a régi Churchill-idézettel próbálta leírni a helyzetet, miszerint „az orosz politika olyan, mint amikor kutyák marakodnak egy jókora szőnyeg alatt”. A lap a mai helyzetet azzal a lakonikus ítélettel véli elintézhetni, hogy „a szőnyeg most megmozdult”.
Ez a megjegyzés egyike azoknak a ritka példáknak, amikor a világ legtekintélyesebb – és ragyogó stílusban írt – gazdasági-politikai hetilapja egy poén kedvéért hátat fordított a valóságnak. Az említett személyi mozgásoknál ugyanis van egy lényegesen fontosabb eleme a belpolitikai eseményeknek: az államvezetés felső szintjén végrehajtott intézményi változás.
Putyin kezdeményezésére már egy hónapja létrehozták a „nagy nemzeti beruházási projektek tanácsát”. Ez dönt azokról a nagyszabású infrastrukturális és szociális beruházásokról, amelyeket majd az orosz olaj- és földgázexport jövedelméből finanszíroznak. A múlt héten megalakult a tanács elnöksége, amelynek hatalmára jellemző, hogy a Financial Times szerint „a 2008-as elnökválasztásig párhuzamos kormánynak minősül”. Az elnökség névsora két „meglepetéssel” szolgál. Az egyik az, hogy vezetője Medvegyev. A másik, hogy Fradkov kormányfő nem tagja a testületnek.
Ez legalább négy változat felvetésére ad lehetőséget: 1. Fradkovot rövidesen menesztik. 2. Medvegyev mégis Putyin első számú utódjelöltjének tekinthető. 3. Fradkov menesztése után Medvegyev „csak” a kormányfői posztot kapná, ami érvénytelenítene minden eddigi, Putyin utódlásával kapcsolatos spekulációt. 4. Ez egyben azt is jelentheti, hogy Putyin mégis élhet egy „alkotmányos puccs” lehetőségével.
A CSAPAT MARAD. Véleményem szerint a leginkább valóságízű egy ötödik változat, amelyet Olga Krisztanovszkaja, az orosz tudományos akadémia elitkutató központjának vezetője fogalmazott meg: „A háttérben módosítják az ország politikai intézményeinek szerkezetét. Az új hatalmi struktúra célja az, hogy megtartsa a hatalmi pozíciókban Putyin csapatát akkor is, ha az elnök 2008-ban távozna.”
A mozgás ma már a „szőnyeg fölött” zajlik. Így kimondhatom bátran: egyesek szerint Putyin állja a szavát, s engedelmeskedve az alkotmánynak, 2008-ban átadja helyét egy általa kiszemelt utódnak. Vagy nem.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
