Nem értjük egymás szavát

Egykoron együtt élt és egynyelvű volt az emberiség. De az emberek elbízták magukat és elhatározták, hogy az égiektől elragadják a hatalmat, és ezért égig érő tornyot építenek. A bábeli toronyért azonban súlyos büntetés járt. Az Örökkévaló – a bibliai mítoszok szerint – összezavarta nyelvüket, hogy ne értsék egymás szavát, és szétszórta őket az egész Földön. A folytatásról sokféle elmélet látott napvilágot. Vannak, akik Bábel történetére hivatkozva egyetlen ősnyelv létében hisznek, míg mások – a nyelvfejlődésnek éppen a nem rokon nagy nyelvcsaládok közötti lényeges eltérések miatt, okkal – tagadják ezt a vélekedést.

Azt, hogy mostanság a bolygónkon élők hány nyelven beszélnek, nehéz megmondani. Jóllehet, bizonyos eligazítást kapunk róla Fodor István A világ nyelvei és nyelvcsaládjai című munkájából. Ez a kitűnő könyv ugyan nem ad, nem is adhat teljes képet a világ nyelveiről, amelyeknek száma a nyelvjárásokon kívül mintegy 5-6 ezerre becsülhető, azonban így is jeles teljesítmény, hogy a kötetben több mint félezer nyelvről találunk eligazító cikkeket.

Kezdjük az uráli nyelvcsalád finnugor ágához tartozó anyanyelvünkkel, amelynek alapszókincse megőrizte a közös uráli nyelv ma is rendszeresen használt 900-1000 tőszavát. Azt (talán) tudjuk: a világon mintegy 15 millióan beszélik nyelvünket, és ezzel a létszám szerinti „listán” a 30-35. helyen vagyunk. És ez nem is rossz helyezés, hiszen például távol élő nyelvrokonaink közül az osztjákok nyelvét 22,5 ezren, a vogult pedig csupán 8,5 ezren beszélik. Azaz mindkét rokonnyelv a veszélyeztetettek közé tartozik.

Lépjünk tovább, mégpedig az eredeti területükhöz képest jóval nagyobb térségben honos indogermán, indoeurópai nyelvcsaládhoz, amelynek 146 nyelvét mintegy 3,5 milliárdan beszélik. Közéjük sorolhatók az új latin nyelvek, mint az olasz, a francia, a spanyol, a portugál, a román. Vannak azután ide tartozó „kisebbek”, így a provanszál, a katalán, a galíciai, az anturiai, a korzikai, a szárd, a ladin. Nos, hiába a rokonság, az e nyelveken beszélők nem értik meg egymást. Nem is szólva a számos nyelvjárásról. Ott van például a rétoromán, úgy is, mint 1938 óta Svájc negyedik hivatalos nyelve a maga hat (!) nyelvjárásával.

Ne feledkezzünk el a világnyelvek közül a legelterjedtebbről, az angolról sem: 322 millióra becsülik az angol anyanyelvűek, míg 470 millióra az angolul tudók számát. Nem áll rosszul a spanyol sem: az anyaországban, a közép- és dél-amerikai államokban, továbbá az Egyesült Államokban több tízmillió bevándorló beszéli a nyelvet, a világon tehát nagyjából 360 millióan tudnak spanyolul. A francia ebben a „versenyben” kissé lemaradt: nagyjából 130 millióan beszélik, holott államnyelv Svájcban, Kanadában, Luxemburgban is.

Ugorjunk most egy jókorát: az afroázsiai nyelvcsaládhoz tartozó sémi-hámi nyelveket világszerte több mint 300 millióan beszélik, közülük nagyjából 200 millióan az iszlám liturgikus szent nyelvét: az arabot. A klasszikus arabon kívül több száz nyelvjárás él Szaúd-Arábiától a Közel-Keleten át Marokkóig. Egyébiránt az afrikai földrészen 630 millió ember 1500 nyelven beszél. A kis létszámú népeknek azonban nincs írásuk, irodalmuk, és nyelvük is kihalás előtt áll.

Tanulság számunkra persze nincs. Vagy mégis? Idézzük Köl­csey Ferenc Parainesis című művének néhány sorát: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog… Tisztelt s tanuld más művelt népek nyelvét is… de soha ne feledd, miképen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig mívelni kötelesség…” Ha ezt az alig 170 éves intelmet megfogadjuk, talán még egymás szavát is meg fogjuk érteni.